Valójában meg tudjuk érteni az emmauszi tanítványokat, hiszen minden reményüket Jézusba vetették. Olyan volt számukra, mint a világító torony az éjszakában, aminek fényéhez igazítja a hajós hajójának futását, irányítását, s amely különösen fontos rossz időben, vihar idején, amikor a hullámok tajtékzanak és felborulással fenyegetik a hajót. - A tanítványok világító tornya most egyszerre kialudt! Nagypénteken kihunyt a fény: életük világossága elhunyt. Azért most szomorúan bandukolnak hazafelé. — Mi egyebet is tehetnének? Hiszen ezután is tartozniuk kell valahová s meg kell kísérelniük, hogy legyőzzék csalódásukat vagy együtt éljenek azzal úgy, hogy azért ne menjenek tönkre lelkileg.