VIII. Henrik idején sokáig Mórusz Tamás volt a király után Anglia első vezető embere, lordkancellárja. Mélyen vallásos lelkű ember volt, aki végül életét is adta hitéért. Vele történt, hogy éppen egy falusi templomban volt, amikor a papot éppen beteghez hívták. Észrevette ezt, szó nélkül felállt a padból, Ő maga kezébe vette a betegellátáskor használt lámpást és áhítatosan, kalap levéve haladt a pap előtt, elkísérve őt a beteghez. – A király udvari emberei, akik ezt meghallották, óvatosságra intették. A király, mondták, rossz néven találja venni ezt a dolgot, ha megtudja, hogy első helyettese ilyen alantas, alázatos szolgálatot teljesített. Ő viszont így válaszolt: „Hogy vehetné rossz néven azt, hogy én tisztelet nyújtok az én Uramnak, a Királyok Királyának”. Mórusz Tamás lelkülete Istent imádó lelkület volt. Épp az, amit kíván tőlünk Istenünk az első parancsban: „Én vagyok a te Urad, Istened, Uradat Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!”