B./ K. T.! Nagypéntek d. u. –ján, amikor felcsendülnek a nagyböjti énekek dallamai a világ minden részén, egyszerre elnémul a világ lármája körülöttünk. A szívünk mélyén megmozdul valami: a hála, a részvét, a szeretet érzelme, hiszen tudjuk, felmérjük, hogy értünk vállalta az üdvözítő keresztáldozatát. Szemünk előtt megelevenednek a képek: szinte látjuk, mint cipeli megtörten, roskadtan keresztjét az üdvözítő. Amott már elesik vele, háromszor is. Arca a földre bukik. Teste megvonaglik a korbácsok terhe alatt. A csúfolódó katonák szava a véréig hasít, a közömbösség csontja veleéig. Majd meg már a Golgota ormán függ. Élet és halál között. Édesanyja könnyei szívét hasítják. Fájdalom járja át minden tagját.