Gyermekkorunkban még nimbusza volt az „édesanya” szónak. Sokan nevezték így anyjukat, és nem is szégyellték: édesanyám. 1. A költészetben és népdalokban pedig magas fokú volt az anyák dicsérete és magasztalása. És az ilyen anyák, mint N is, aki nyolc gyermeket nevelt, meg is érdemelték. Milyen csodálatosak és meghatóak Petőfi Sándor, halhatatlan költőnknek sorai: „Egész úton hazafelé azon gondolkodám...”. Hasonlóan ír egy másik versében is: Amikor mulatoztak a legények a faluvégi kocsmában, nem akarták abbahagyni, bárhogyan is kérték őket. Csak amikor belépett egy sápadt fiatalember és így szólt: „Isten áldja meg kenteket, szegény édesanyám beteg” - akkor változott meg minden, és a legények szép csendben hazamentek. Bizonyára ők is szerették anyjukat, és tisztelték a beteg anyát ismeretlenül is.