Milyen szomorúan hangzanak az Úristen szavai Izaiás próféta könyvében: Halljátok egek és vedd füleidbe föld, mert az Úr szól. Fiakat neveltem és felmagasztaltam, ők, pedig megvetettek engem. Megismeri az ökör gazdáját és a szamár ura jászlát, Izrael, pedig nem ismer engem és az én népem meg nem ért (1, 3-4) Vagy nem szomorú szavak ezek ajkáról? „Fiakat neveltem és felmagasztaltam. Megvetettek. Az én népem meg nem ért.” Megérted, ugye, hogy mi a panasza ránk? Megérted, ugye, hogy fáj atyai szívének, hogy még ott sem tartunk, ahol az ökör és a szamár, mert ezek megismerik gazdájukat és a jászolra haza, találnak, közülünk, pedig sokan nem ismerik meg a Gazdát, Istent. Pedig nem védekezhetünk azzal, hogy nem tudjuk azt sem, hogy létezik-e.