Egy kristálytiszta forrás mellett találkozott egyszer három vándor: egy művész, egy aggastyán és egy fiú. A forrás partján, hatalmas lombú vén fák alatt, egy táblán ősrégi felírás állt: „Engem válassz példaképül!” A vándorok eltűnődtek: “Vajon hogyan állítja a forrás magát példaképül?” – A művész azt mondta: “Ennek a forrásnak az útja egykor mérhetetlen völgyben vezetett. Küzdelmes út volt az. Áttörte magát hegyeken, felvette a patakok, folyók vizét, és így tette meg azt a nagy utat. Bennünket pedig arra akar felszólítani, hogy nekünk is, mint a pataknak, szüntelenül dolgoznunk kell, ha előre akarunk jutni a naggyá levés útján.” – Az aggastyán viszont azt mondta: “Ez a forrás sok kirándulónak nyújtott enyhülést hűs vizével, nyugalmával, lenyűgöző egyszerűségével, s így a felírás is arra tanít, hogy mi is legyünk egymás segítségére, enyhítsük egymás panaszait, fájdalmait!” – “És te, fiú, hogy értelmezed?” – néztek a harmadik vándorra. Ő megvakarta a feje búbját, gondolkodott, és azt mondta: “A forrás vize kristálytiszta. Ha nem így lenne, undorral fordulna el tőle ember és állat. A forrás tanítása tehát az, hogy mi is maradjunk tiszták, hogy ne undorodjanak tőlünk, hanem szeressenek lelki tisztaságunk miatt.”