1. Csodálatos az Isten az ő szentjeiben - szoktuk énekelni gyászszertartásainkon többször is, refrénszerűen, mintha egyszerre nem is tudnánk kifejezni ennek a mondanivalóját, és ezért ismételni kell újra és újra. S mintha jó lenne nekünk is újra hallani, hogy lelkünk megfürödjön ennek bűvöletében, hogy milyen csodálatos az Isten az ő szentjeiben. Ez azt jelenti, hogy mi nemcsak a teremtés csodájáért imádjuk és magasztaljuk Istenünket. Nemcsak a hóvirágért, s nemcsak a gyöngyvirágért, nemcsak a tavaszi napsütésért, amely még a legzimankósabb telet is legyőzi. S nemcsak a gondviselő Istent áldjuk, aki 50 évvel ezelőtt összefűzte élete párjának szívével az ő szívét, s aki annyi éven át segítette őt és oltalmazta, súlyos, nehéz időkben is. Hanem megcsodáljuk őt szentjeiben is, azokban, akik őhozzá tartoznak, és barátságát élvezik és épp ezért szentek a szó legtágabb értelmében.