Pál apostol írja a Galatákhoz: "Nem akarok mással dicsekedni, mint Urunk Jézus Krisztus keresztjével." (6,14) Mi is dicsekedhetünk vele, mert a keresztből ,, ebből a szégyenletes bitófából, rabszolgakivégző eszközből szent kereszt lett. megváltásunk eszköze. Valóban dicsekedhetünk vele, mint ahogy a mai ünnep, a szent kereszt felmagasztalása is erre ösztönöz bennünket.

Nincs világon még egy olyan látványos sereg, mint az egyház szentjeinek serege. Gyermektől az aggastyánig, koldustól a császárig, mindenféle ember megtalálható benne. Így is van ez rendjén. Mert az a szent, aki nagyon szereti Istent, megtartja parancsait és neki él; és aki kimagasló fokon gyakorol valamely erényt. Ezt pedig mindenki meg tudja tenni, Isten kegyelméből. A gyermek, a felnőtt, a szegény és gazdag, mind szeretheti Istent, és mindnyájan szolgálhatnak neki. Ezért mindenki szentté lehet, mert senki sincs kizárva abból, hogy szeresse Istent és szolgáljon neki.

A hagyomány és egy apokrif - nem hiteles - evangélium leírása szerint az idős Joachim és Anna fogadalmat tettek, hogy ha Isten gyermekkel ajándékozza meg őket, akkor az ő szolgálatára szentelik gyermeküket. A szentéletű házaspár be is váltotta ígéretét. Kisgyermeküket, Szűz Máriát három éves korában felvitték a jeruzsálemi templomba és átadták a főpapnak, hogy ott nevelkedjék. Ennek az eseménynek asz emlékét ünnepeljük ma, amikor az Istenszülő Szűz Mária templomba való bevezetésének ünnepét tartjuk. - a templom volt Mária számára az a környezet, amelyben felkészült nagy hívatására, hogy Istennek anyjává legyen. Fordítsuk mi is lelki szemeinket a templomra! Elmélkedjünk arról, hogyan tudunk tanúságot tenni a templomban!

Szent Miklós műrai püspök az osztatlan egyház szentje, hiszen akkor élt, amikor az egyházat még nem borították a szakadások csúf sebei. Keleten született és ott egyedülálló tiszteletnek örvendett. De nyugat szentjei között is előkelő helyet foglal el. Sőt még a református, protestáns egyházakban is van emléknapja. a karácsony előtti időben a szeretet ünneplésére ad alkalmat. Az egyházban hivatalos ünnepe és liturgiája van. De otthon a családokban, a gyermekek között, még azok között az emberek között is népszerű, akiknek nincs egyházi kötelékük.

Pünkösd hétfő kapcsolódik a Pünkösdhöz. Akkor a Szentlélek kiáradását ünnepeltük, ma mindhárom személyt. Nem szokatlan ez, mert más ünnepeknél is van így: örömhírvétel, karácsonykor, stb. Probléma a Szentháromság - beszélgetésben is: nincs benne a Szentírásban. Istent, Jézust elfogadják az emberek, de hogy Szentháromság is van, a nehezebben. Igaz is, mert a legnagyobb hittitok, amit nem tudunk megérteni. Az örök életben is csak közelebb kerülhetünk hozzá, de Isten szentháromságos létmódját meg nem érthetjük. Igaz, hogy a Szentírásban nem olvasható a "Szentháromság" kifejezés. DE rengeteg utalás van. Az ap.-ból Pál közöntése: "A mi Urunk Jézus Krisztus..." Az evangéliumból a missziós parancs: az Atya, fiú és Szentlélek nevében kereszteljenek: „elmenvén az egész világra...megkeresztelvén őket az Atyának, Fiúnak és Szentléleknek nevében. " - Mi ez, ha nem a Szentháromság. - Jézus is sokszor beszél magáról, beszél az Atyáról, beszél a Szentlélekről. — Tanúi is voltak, érzékszerveikkel. Jézus keresztelkedése, Úrszínváltozás.

KT! Ünnepelni jöttünk. Ünnepelni jött össze ennek az egyházközségnek hívő közössége, és ünnepelni jöttünk ide mi is, istenhívő, Máriát szeretők, ebbe a Szűzanyának szentelt gyönyörű kis templomba. Kedves ez az ünnep mindannyiunknak és családias., mert anyát, édesanyát ünnepelünk, az ő szeretetéről és oltalmáról emlékezünk meg. Szeretjük Máriát, a mi mennyei édesanyánkat, mint ahogy a világ minden táján szeretik őt.

Péter és Pál, a két főapostol, akiket ma együtt ünnepel az egész anyaszentegyház keleten és nyugaton, nem csak a naptárban férnek össze. Hanem ők egyek voltak Jézus szenvedésében és abban az apostoli munkában is, amelyre Krisztus szeretete ösztönözte őket. Amint jól tudjuk, Péter az elsőként meghívott tanítványok közé tartozott. Jézus egyszerű halászemberből tette az egyház oszlopává. Tudjuk azt is, hogy Pál nem tartozott a 12 apostol közé, mégis ő volt az, aki a legtöbbet tette az egyház elterjesztéséért. Péter az egyházat sziklája, Pál a bölcs és buzgó házépítő, aki a biztos sziklalapra felhúzta az egyház épületét.

Szombat elmúltával, a hét első napján, kora reggel asszonyok indultak Jézus sírjához, hogy megkenjék az ő holttestét. Ilyen egyszerű szavakkal írja le a feltámadási szertartás evangéliuma a kenethozó asszonyok szándékát. Miközben az előkészületeket végezték tettük végrehajtására, emberi tervük felett az éj sötétjében újra elhangzott Istennek sok száz évvel azelőtt kimondott igaz és örökérvényű szava: "Az én gondolataim nem a ti gondolatitok és az én útjaim nem a ti utaitok....amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabb az én útjaim a ti utaitoknál és az én gondolataim a ti gondolataitoknál." - Ha röviden akarjuk összefoglalni húsvét hajnalának a történetét, akkor annyit mondhatunk: az ember gondolatai, terveit és megoldását magasan és mindenben felülmúlják Istennek a gondolatai, tervei és megoldásai.

Szent János apőostol és evangélista az újzsövetségi szentÍrás utolsó könyvében, a elenések köonyvében írja le az egyik látomását: „Az égen nagy jel tünt fel: egy asszony, kinek öltözete a nap volt, lába alstt a hold, fején tizenkét csillagból korona” (Jel. 12,1). Amikor mi, katolikusok a Szentírásnak ezt a helyét olvassuk, akkor Isten tökéltes és ragyogó szépséű teremtményére, az Istenszülőre gondolunk, és Szent János látomásában a szeplőtelen Szűz Máriát látjuk, aklit az isteni gondviselés előre megóvott az űáteredő bűntől ésminden egyéb vétektől, mivel ő szeplőtelenül fogantatott. A mai napon, Mária ünnepén, Mária tiszteleére összegyülve, Mária képére tekintve, a csodás dolgokat teremtő Istent dícsérjük.

Kt! Feltámadás és az élet. Ettől a két boldog szótól visszhangzik a húsvét szent napjaiban a világ összes keresztény temploma. Ha a feltámadásról beszélünk vagy elmélkedünk, Krisztus feltámadása az, amire visszaemlékezünk. „Feltámadt Krisztus halottaiból” énekeljük számtalanszor. Feltámadt, újra él és mindörökké él, hogy mindenkit üdvözítsen, akik eltámadását magasztalják. Az ő feltámadása olyan világra szóló esemény, aminek az ember mindig örül és amit soha nem tud megunni. Belőle mindig erőt, biztatást, de példát is meríthetünk. Ma is így tesszük. először Krisztus feltámadását szemléljük, aztán azt, hogy mit is mond ez nekünk, Jézust szerető embereknek.

Ma Tamás-vasárnap van, amint azt az evangéliumi történetből is hallottuk. Tegnap este befejeződött a fényes hét, ahogy a húsvét utáni hetet nevezzük. A kereszténység első 4-5 századában ilyenkor vették le a húsvét éjszakájára újonnan megkereszteltek az egész héten viselt hófehér ruhájukat. (Ezért is nevezzük fényes hétnek) "Akik Krisztusban keresztelkedtetek, Krisztusba öltözködtetek." - Keresztségükkel megtisztultak a bűntől, új életet kezdtek. Elkezdett bennük működni a megszentelő kegyelem. Mint ahogy Tamásban is, aki a feltámadott Jézussal találkozott. Most a megszentelő kegyelemről elmélkedjünk.

KT! Szent Péter és főapostolok ünnepén életünket meghatározó kérdést hallunk az evangéliumból: „Kinek tartják az emberek az Emberfiát?” - vagyis Jézus Krisztust. Erre a nagy kérdésre a főapostolok életükkel válaszoltak: Szent Péter - mint tudjuk - a hit szilárdőre, az egyház szikla alapja lett. A jézusi rendelés alapján egész életét ennek szentelte: ő lett az első pápa, aki őrizte és épségben tovább adta a hitet. Szent Pálé pedig a nemzetek apostola lett, aki életével és működésével elterjesztette a hitet, megtérítette a pogányokat, egyházközségeket alapított. - A két főapostol tehát életével válaszolt a nagy kérdésre, hogy kinek tartják Jézust: Istennek, Isten fiának, életük irányítójának és urának, akliért és aki szerint élniük kell. De halálukkal is megadták a választ: mindketten vértanúk lettek Jézusukért.

Hallottuk az Úr Jézus csodálatos példabeszédét a gondviselésről. Hallottuk benne, hogy óv bennünket az élet különböző területein a túlzott aggodalmaskodástól. Mert Isten gondoskodik rólunk, gondot visel ránk. Gondot visel azzal, hogy kenyeret ad. De azt is megmondja, hogy ne veszendő eledelért fáradozzunk, hanem az élet kenyere után vágyakozzunk. Ez pedig nem más, mint az Oltáriszentség, az Eucharisztia. Így nyugodtan elmondhatjuk, hogy a gondviselésben talán az a legnagyobb, hogy Jézus saját testével és vérével táplál bennünket az Eucharisztiában, az Oltáriszentségben vagyis az élet kenyerében.

Ki ne tudná, hogy ma virágvasárnap van, amit szertartási megfogalmazásunk szerint így nevezünk: az Úr Jézus Jeruzsálembe való ünnepélyes bevonulása. Ünnepélyes és dicsőséges ez a bevonulás, amint az evangéliumból is hallottuk, de mi már azt mis tudjuk, hogy szenvedésre vezet, mert hogy Jézus a szenvedésére jön. Bár ellentétes ez a két dolog: a dicsőség , az ujjongó ünneplés , hozsánnázás, és a szenvedés, mégis Jézus életében legalábbis itt a végén, szorosan összetartozik.

KT! Feltámadt Krisztus! Valóban feltámadt! Ez az örömhír járja be a mai napon az egész keresztény világot. Ez az örömhír tölti meg az ünneplő hívekkel a templomokat. Ez az örömhír kulcsolja ma imára a kezeket és fakasztja fel a szívekből az örvendező imádságokat. Krisztus feltámadt! - Valóban feltámadt! És ez az örömhír adja meg hitünknek az alapját. Szent Pál apostol írja a korintusi hívekhez azt a nagyon fontos mondatot: hogy „ha Krisztus fel nem támadt, akkor hiábavaló a mi igehirdetésünk és hiábavaló a ti hitetek.” ( 1 Kor. 15,14)

Görög katolikus egyházunkban a holnapi nappal megkezdődik a nagyböjt. Ezért figyelmeztet bennünket a mai vasárnapi evangélium a böjtre, a böjtöklésre. Az Anyaszentegyház öt főparancsa közül is a harmadik ezt mondja: "A böjtöket tartsd meg!” Egyházi évünkben a nagyböjt a leghosszabb böjti időszak, amelynek minden napja bűnbánati nap, a szerdák és péntekek pedig hústilalmi napok. Nem engedhetjük, hogy ez a hosszú, hét hetes időszak nyomtalanul eltűnjön életünkben és eredménytelenül múljék el fölöttünk. Komolyan meg kell tehát gondolnunk, hogy mi is a böjt célja és értelme.

KT! Bármennyire is fejlett az orvostudomány, a betegség szinte elkerülhetetlenül jelen van az életünkben, szinte nincs is ember, aki nem küszködne valami bajjal. Tapasztalhatjuk ezt saját magunkon is, de a környezetünkben is. Milyen jó lenne, ha Jézus itt lenne közöttünk úgy, mint kétezer évvel ezelőtt. Mert ő egykettőre meggyógyítaná minden ki baját, betegségét, megszüntetné szenvedését. Azokét, akik kifejeznék irányába hitüket és kérnék tőle a gyógyulást. KT! Az Úr Jézusnak fontos tevékenysége volt földi életében a gyógyítás. Nem orvos és nem mágus volt vagy varázsló se, de soha nem ment el érzéketlenül az emberi szenvedés mellett. Mindenkit meggyógyított isteni hatalmával, aki hittel fordult feléje és bizalommal kérte a gyógyulását. Megesett a szíve a szenvedő embereken és orvosolta bajukat. Az ő jó szívének és isteni hatalmának semmiféle betegség nem tudott ellenállni.

A mai napon az örömhírvételt ünnepeljük vagy ahogy a magyar népünk nevezi: Gyümölcsoltó Boldogasszony napja van. Az ünnep tartalmát elmondja nekünk a tropár, amit énekeltünk is a Liturgiánk: "Ma van a mi üdvösségünk kezdte és az...az Isten fia a Szűz fiává lett..." - Igen, ma azt ünnepeljük, hogy Szűz Mária, Isten áldott legyen megkapta az örömhírt: tőle születik a világ Megváltója. Ezzel kezdődött el Üdvösségünk megvalósulása. Ahogy az Istenszülő szíve alatt dobogni kezdett isteni magzata szívem elkezdődött megvalósulni az üdvösségünk.

Az egyik legszebb emberi erényünk asz állhatatosság, a kitartás. Felnézünk a nagy tudósokra, akik szívós, következetes, kitartó munkával, esetleg életük rááldozásával nagy eredményeket tudnak felmutatni. Sokszor csodáljuk a sportolókat, akik ugyanilyen szívós edzések után, a versenyen is végig kitartva, tudnak nyerni. De ahogy már több figyelem kell, hogy a háziasszonyok következetes, állhatatos munkáját is ilyen nagyra értékeljük. Mert ők is nap-nap után odaállak a tűzhelye mellé, hogy elkészítsék az ebédet, a vacsorát- Vagy a diákok munkáját, akik szintén minden nap, következetesen mennek az iskolába és tanulnak. Pedig bizony szükséges ehhez is az állhatatosság, a kitartás. — Isten is nagyra értékeli ezt az emberi erényünket. De a mai szent evangélium a kánaáni asszony történetén keresztül nem ilyenfajta állhatatosságra buzdít, hanem sokkal mélyebbre: állhatatosságra az imádságban, a hitben és a hitre való nevelésben és a keresztény életben.

A nagyböjt második vasárnapján az inaszakadt meggyógyításának történetét halljuk. az evangéliumból. Négyen hozták Jézushoz a béna embert. Mivel nem fértek hozzá a tömeg miatt, a tetőn át eresztették le elébe. Gondoljuk csak el, t., hogy mennyi kísértést állhattak ki közben. A béna is, de azok is, akik vállalták a cipelés fáradságos munkáját. De le tudták győzni a kísértést, így meg is kapta a beteg a gyógyulás jutalmát. Ezek alapján gondoljuk át, milyen összetevői vannak a mi kísértés elleni harcunknak. Vagyis: hogyan tudunk erősek lenni a kísértésben?

Ha odaképzeljük magunkat mi is Jákob kútjához, akkor halljuk Jézus és a szamariai asszony párbeszédét, amit most az evangéliumban hallhatunk. Figyeljünk fel a hosszú beszélgetés egy mondatára, amit az Úr Jézus mond: "Az a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz" abban, aki kéri. Ezt az örök életre szökellő vízforrást az evangélium később azonosítja a Szentlélekkel (Jn. 7,38) És tudjuk, hogy a keresztség szentségében is a Szentlélek működik, így ez az örök életre szökellő víz lehet a keresztség vize is. - Most tehát a keresztségről elmélkedjünk.

A mai példabeszéd szorosan kapcsolódik a múlt vasárnapi evangélium példabeszédéhez ott, a gyilkos szőlőművesek történetén keresztül hallottuk, hogy Isten szent népe, a választott nép, hogyan utasította el a számára felkínált nagy lehetőséget, az üdvösséget. A mai példabeszéd ugyanezt a gondolatot folytatja, de ki is egészíti.- Az először meghívottak: a zsidók, akiknek a választott népként kellett volna az egyházba lépniük, de ők visszautasították a Messiás meghívását. Ere Isten mindenkit meghívott, a pogányokat is, akik átvették a választott nép szerepét. De közülük csak azok lehetnek az egyház élő tagjai, csak azok juthatnak asz örök boldogságra, akik mennyegzős ruhában vannak, vagyis az isteni kegyelem állapotában. - Mindezt gyönyörű és mély értelmű példabeszédben mondja el Jézus: a királyi mennyegzőről szóló példabeszédben.

A mai vasárnapot, a húsvét utáni első vasárnapot "Tamás vasárnapnak" nevezi egyházunk. De nyugodtan lehetne a kételkedés napjának is nevezni Tamás apostol magatartása alapján, aki nem tudta elhinni, hogy Jézus feltámadt és valóban él, amíg saját érzékszerveivel meg nem győződött róla: szemének látásával, fülének hallásával, kezének tapintásával. Tamás kételkedését nyugodtan lehet az ördög mesterkedésének tartani: ő ültette el szívében a kételkedést, ő sugalmazta neki, hogy ne higgyen Jézus feltámadásában. De nem csak Tamás apostolt, hanem mindannyiunkat megkísért az ördög. Érvényes az általános megállapítás: bűnre kísért minket az ördög.

KT! Az Úr Jézus saját szavai szerint azért jött a földre, hogy híveinek élete legyen, és bőségesebben legyen (Jn. 10, 10), vagyis, hogy az örök élet boldogságát elnyerjék. Erre irányult egész földi élete, ami a teljes önfeláldozásban teljesedett ki, de erre irányult egész tanítása is. A mai evangéliumból egy olyan példabeszédet hallunk tőle, amit meg is magyarázott a tanítványainak. Pedig ezt ritkán tette, mert olyan közérthetőek és világosak voltak a példabeszédei. Biztosan azt akarta, hogy semmiképpen ne magarázhassa félre senki ezt a magvetőről szóló példabeszédet. Az Úr Jézus magyarázatának most az első mondatáról elmélkedjünk: A mag az Isten igéje. Isten veti ezt a magot, és minden emberbe elveti. De rajtunk, embereken múlik, hogy milyen termést hoz bennünk.

A nagyböjt 5. vasárnapjának evangéliumában Jézus immár harmadszor jövendöli meg a szenvedését. Teljesen végre akarja hajtani a megváltás művét, fenékig fogja üríteni a szenvedés kelyhét, amelyről Zebedeus fiainak is beszélt. De a megváltás teljes művéhez hozzátartozik a Szentlélek elküldése is, amit Jézus búcsúbeszédében ígért és Pünkösd napján teljesített. Azóta A Szentlélek belénk árad és különösen a szentségeken keresztül kapjuk meg az ő segítségét, a kegyelmet.

A mai, most felolvasott szakasz arról szó, hogy Jézus meggyógyít egy holdkóros fiút. Testi, és ami még fontosabb lelki gyógyulást ad neki azzal, hogy kiűzi belőle az ördögöt. Meggyógyította, megtisztította lelkét. Ugyanezt teszi mivelünk is Jézus: a szentgyónás szentségében lerombolja bennünk az ördög műávét, megtisztít a bűntől, meggyógyítja lelkünket. Csodálatosan nagydolgot ajándékozott nekünk Jézus, amikor a bűnbánat szentségét adta. KT! Jézus sokat tanított a bűnbánatról és a bűnbocsánatról. Keresztelő Szent János is bűnbánatot, megtérést hirdetett (Mt. 3, 2). Jézus is ezzel kezdi tanítását. „Tartsatok bánbánatot, hirdette, mert közel van a mennyek országa, mondja a Máté evangélium elején. A Márk evangélium elején pedig: Az idő betelt. Közel van az Isten országa. Térjetek meg” Később azt is elmondja: „Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket, hogy megtérjenek” (Lk. 5, 22) Sok embert megszabadított Jézus az ördög szolgáságából, mint ezt a holdkóros fiút is, akiről a mai evangéliumban hallunk. Gyönyörű példabeszédeivel is arra tanít, hogy szabaduljunk a bűnöktől. A tékozló fiú példája mutatja, milyen rossz a bűn és hogy hogyan lehet szabadulni tőle. A farizeus és a vámos példája arra figyelmeztet, hogy a képzelt erényeinket mutogassuk Istennek, hanem inkább őszinte bánbánattal kérjünk bűnbocsánatot bűneinkért. A dúsgazdag ember példája is figyelmeztet, aki nem a vagyona, hanem a bűnei miatt kárhozott el. A szívtelen szolga története megmagyarázza, hogy Isten csak akkor bocsát meg nekünk, ha mi is megbocsátunk embertársainknak.

Az evangéliumból hallottuk Jézus parancsát, amit a legfőbb parancsnak tett meg: Szeresd a te Uradat, Istenedet, tejes szívedből, tejes lelkedből és teljes elmédből...Szeresd felebarátodat, mint önmagadat” (Mt. 22, 37-39) Ez a kettős főparancs minden emberi együttélésnek az alapja.: szeretni Istent és ebből fakadóan szeretni embertársainkat, vagyis minden embert. A Tízparancsolat 4. parancsa szintén vonatkozik erre is. Nem csak a szülői és családi szeretetet írja elő, hanem a nagyobb emberi közösségre is vonatkozik.

KT! A nagyböjt különösen is az az idő, amikor küzdeni kell a bűneink ellen. Most, a negyedik vasárnapon Jézus fontos figyelmeztetését halljuk, amikor a bűn és a rosszaság atyja, az ördög elleni küzdelemre szólít fel bennünket: Ez a fajta nem űzhető ki másképp, csak imádság és böjttel (Mk. 9, 29) De nem csak az ördög okozhatja bennünk a bűnt és a rosszat, mint azt ebből az evangéliumi történetből láttuk, hanem természetünk is, ha nem tartjuk ellenőrzésé és állandó kontroll alatt. Így tehát vigyáznunk kell, mert bűnre kísért minket az emberi természetünk is.

Halottuk a mai evangéliumból a vakonszületett ember meggyógyulásának történetét. A hosszú leírásban többszörösen visszatér annak az elémondása, hogy a vakon született ember víz által gyógyult meg: Jézus sárral kente meg a szemét és elküldte ,hogy mosakodjék meg Síloe tavában. Kétszer is elmondja a farizeusoknak, hogy így történt a meggyógyulása. A Síloe tavának vize óriási nagy hatással volt rá, természetesen nem önmagában, hanem Jézus kegyelme révén? amint megmosdott a vízben, szinte újjászületett, új világ tárult fel előtte, mert ettől kezdve elkezdett látni.

A nagyböjt első vasárnapján a szentírási olvasmányok fő témája a hit. Az apostoli szakaszban a hit bajnokainak a felsorolását halljuk: Mózestől kezdve azoknak a személyeknek a nevét, akik hitük által bizonyították az Istenhez való hűségüket. Az evangéliumban, pedig Jézus megdicséri Natanael hitét. De tudjuk azt, hogy a hit magával hozza az Isten parancsainak a teljesítését is. Vagyis: ha igazán hiszünk Istenben, akkor nem követünk el ellene bűnöket. A nagyböjt szent ideje különösen is a bűnbánatra van rendelve. Ezért feltétlenül érdemes átelmélkednünk azt, hogy mit is jelent a halálos bűn és a bocsánatos bűn.

Bármilyen furcsa is, de tény, hogy alig léptük át az esztendő küszöbét, most a liturgikus életünkben máris elkezdjük a nagyböjtre való felkészülés idejét a Zakeus-vasárnappal. amint hallottuk, a mára rendelt szent evangélium őróla szól, az ő történetét mondja el: a Jézussal való találkozását. Ennek a tanulsága - ha szabad így mondani - az, hogy Zakeusnak, ennek a bűnös embernek a Jézussal való találkozás után megszólalt a lelkiismerete. Szakított az addigi bűnös életmódjával: jó útra tért. Elhatározását, lelkiismerete szavát tüstént tettekre is tudta váltani: mindenkit kárpótolt, sőt négyszeresen kárpótolt, akit megcsalt és bűnös módon szerzett vagyona felét a szegények között osztotta szét. Ezt váltotta ki belőle a felébredő lelkiismerete. Nekünk is példát mutat ezzel, hogy vegyük komolyan a lelkiismeretünket.

A pünkösd utáni második vasárnap, amikor újra folytatjuk a liturgikus évet a nagy húsvéti és pünkösdi ünnepkör után - a szent evangéliumból is újra az üdvösség művének a kezdetét halljuk: Jézus kiválasztotta tanítványait és bejárta velük Galileát, elkezdi tanítását. Lukács evangélistától tudjuk, hogy az egyik apostola kérte Jézust: Uram, taníts minket imádkozni!”A Tízparancsolat első parancsa, pedig kötelezően írja elő nekünk: Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj Eben a szentbeszédben most Isten imádásáról, elmélkedjünk. Rögtön le kell szegeznünk, hogy az imádás nem teljesen azonos az imádkozással. Sajnos, ezt még a felnőttek sem tudják mindnyájan, nem csak a gyermekek. Éppen azért kell elmélkednünk erről. Mi hát az imádás, Isten imádása?

KT! Hallottuk a szent evangéliumot. Isten meghívja az embert a királyi mennyegzőre, az ünnepi lakomára: vagyis az üdvösségre. De ahhoz, hogy oda eljussunk, szükséges az egész élettel megszerzett ünnepi ruha. Vagyis az, hogy megtartsuk Isten parancsait, és azok szerint éljünk. Ez vonatkozik a Tízparancsolat 4. parancsára is, ami nem csak annyit mond, hogy Atyádat és Anyádat tiszteld és nem csak a gyermekeknek, szól, hanem a szülőkre is vonatkozik, és kötelezettséget ró a leendő szülőkre is. Többek között azt is, hogy neveljék, valóban neveljék a gyermekeiket. A Szentírás sok példát sorol fel ara is, hogy a szülők nevelik, vagy rosszul nevelik a gyermekeiket. Az előzőnél természetesen dicséri, az utóbbiaknál viszont korholja a szülőket: bemutatja Isten jutalmazását, de büntetését. is.

A fiatalokat nagyon sok vád éri, hogy felelőtlenek, elherdálják az életüket, komolytalanok, felelőtlenül élnek. Sajnos, nagyok sok esetben igaz is a vád. Sokan siratják felnőtt fejjel a már eltékozolt életük romjait. De akik csak a fiatalokat szidják, néznek-e a tükörbe, tartanak-e lelkiismeret-vizsgálatot. hogy az ő életük, az idősebb kor napjaiban nem ugyanolyan tékozlás-e? Mert ez nincs életkorhoz kötve. - A mai szent evangélium rádöbbent bennünket, milyen félelmetesen felelősségteljes asz élet. Életünk végén mindannyiunknak meg kell jelennünk Krisztus ítélőszéke előtt. s az élünkről szóló beszámoló végén Jézus vagy azt mondja: „Jól van derék és hű szolgám, nem jöttél üres kézzel, meg be a te Urad örömébe”; vagy arra Ítél: „Vessétek ki a külső sötétségre, ahol sírás és fogcsikorgatás lesz”. Feltehetjük a kérdést: miért jutalmazza meg Isten az egyik, mert és miért ítéli el a másikat? Azért, mert nem egyformán kamatoztatták, használták fel Istentől kapott talentumaikat.

KT! Ma a bűnös vakmerőségről elmélkedjünk. Az evangélium alapján felvetődhet bennünk a kérdés: nem volt-e a kafarnaumi százados vakmerően bizakodó? Hiszen úgy kérte Jézustól a szolgája meggyógyítását, hogy nem is kívánta, hogy menjen hozzá a házába. Szinte előre biztos volt, hogy meggyógyítja Jézus. Nem volt vakmerően bizakodó? Az evangéliumból halljuk az egyértelmű választ, hogy nem! Mert Jézus megdicsérte a hitéért, sőt azt mondta, egész Izraelben nem talált ekkora hitet, mint őbenne. A tízparancsolat első parancsa ellen lehet vétkezni bűnös vakmerőséggel is.

A mai evangéliumot egyházunk - amint az evangéliumban és a liturgikus énekeinkben is halljuk - a kenethozó asszonyoknak szenteli. Ezek a jámbor, vallásos asszonyok azzal bizonyították Jézus iránti szeretetüket, hogy az ünnep elmúltával a sírhoz siettek, hogy megkenjék és illendő módon eltemessék a halott Jézust. Jó alkalom volt ez számukra, hogy bizonyítsák a Jézus iránti szeretetüket. De vigyáznunk kell T, mert nem minden alkalom vezet bennünket a jócselekedetekre, mert van bűnalkalom is! Éppen ezért a mostani elmélkedésünket a bűnalkalmak ismertetésének szenteljük.

A mai vasárnapon egyházunk a szívtelen szolgáról szóló evangéliumi részletet tárja elénk lelki táplálékként. A példabeszéd alapján ez a szolga sok pénzzel tartozott földi urának. Ez a gondolatot megragadva kérdezzük meg magunktól, hogy mi mivel tartozunk az égi Urunknak? A választ többek közt a Tízparancsolat 3. parancsában találhatjuk meg: „Az úr napját szenteld meg! - Igenis, tartozunk azzal Istenünknek, hogy megtartsuk a vasárnapot. Megtartsuk a munkaszüneti napot és az Istennel szorosabb kapcsolattartás napjának azzal is, hogy templomba megyünk és részt veszünk a szentmisén, A Szent Liturgián.

Bizonyára mindenki látott már napfelkeltét. Micsoda fönséges és nagyszerű látvány. Szavakkal le sem lehet írni, át kell élni azt az élményt, amit Isten nap-nap után mutat nekünk. A Nap még nem látszik, de egy-egy fénysugár már bevilágítja az ég alját. az egész természet elkezd éledezni és megújulni. A füvek, a fák, a növények a fény felé nyújtóznak. A virágok a fény felé emelik kelyhüket, várják, hogy megfürdethessék szirmaikat a nap fényében-. A madarak elkezdenek énekelni. Minden hirdeti: „Dicsőség néked Isten, aki földerítetted nekünk a világosságot” - ahogy a nagy doxológia előtt énekeljük. Az egész természet örül, mert elmúlt az éjszaka sötétje és közel van már éltető napsugár.

Most, a pünkösd utáni harmadik vasárnapon csodálatosan szép beszédben halljuk Jézustól, hogy a jóságos és szerető mennyei Atyánk mennyire gondot visel ránk. Tudja, hogy a különböző élethelyzetekben, személy szerint mi mindenre van szükségünk. És gondviselő szeretetével meg is segít bennünket. erre a szeretetre pedig csak egy válaszunk lehet: szolgáljunk Istennek. Ahogy a Tízparancsolat első parancsa ezt meg is követeli tőlünk: Uradat Istenedet imádd, és csak neki szolgálj. — Jézus egyértelműen megmondja a mai evangélium bevezetőjében: „Senki két úrnak nem szolgálhat.” — Ha igazán szeretjük Istent, ha valóban köszönetet akarunk neki mondani a gondviselésért, akkor szolgáljunk neki, teljesítsük ezt a parancsát is.

Keleti egyházunk liturgikus életében csodálatos pedagógiai érzékkel vezet bennünket a nagyböjt felé, hogy majd a szent időben igazi bűnbánatot tartva, megtisztultan mérhessük el a Húsvét szent napját, fényes ünnepét. A nagyböjtre előkészítő vasárnapok között ma a tékozló fiúnak az evangéliumban egyedülállóan szép, talán a legszebb történettel irányítja figyelmünket a bűnre és a bűnbánatra. Csodálatosan gazdag tartalmából most egyetlen szempontra irányítjuk a figyelmünket: a bűnre. A tékozló fiú bűnt követett el, mert nem az atyja elgondolását követte, hanem saját ösztöneit. Így a bűn útjára lépett.

Hallottuk a mai evangéliumból, hogy Jézus mennyire megdicsérte a kafarnaumi századost. Egyenesen azt mondja, hogy annyi hitet nem talál egész Izraelben., mint ebben a pogány emberben. No de ennek meg volt az előzménye is. Valóban úgy tudott hinni ez az ember, mint ahogy a zsidók, akikhez pedig Jézusnak elsődleges küldetése szóült, nem tudtak. Ő ki tudta mondani azt, hogy "Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mondjad és meggyógyul az én szolgám." Ez a mondat, amit római katolikus testvéreink a szentáldozás előtt elmondanak. Valóban nagy volt a százados hite. De nekünk is nagy hitre van szükségünk, hogy elfogadjuk és megértsük a szentáldozás titkát, magát az Oltáriszentséget, az Eucharisztiát. Hitünk egyik forrása, a Szentírás eligazítást nyújt nekünk ebben. Ezért most vizsgáljuk meg az Oltáriszentség alapítását a Szentírása alapján.

KT! Mai ünnepünk tartalmát összefoglalja az ünnepi magasztaló ének: Magasztald én lelkem az Istenanyának a földről az égbe való átköltözését.” A konták pedig részletesen fejti ki, amikor azt mondja, hogy az Istenszülőt a halál és a sír nem tarthatta meg sajátjának, mivel őt, mint az élet szülőanyját, az ő szűz méhében helyezkedett Fiúisten az örök élet dicsőségébe vezette be.” Ezt ünnepeljük ma: az Istenanya elhunytát és mennybevitelét. A földről az égbe való átköltözését. Az ő bevezetését testestül-lelkestől a mennyei dicsőségbe. - Mária, Isten választott leánya, mindig az Isten útját járta. Soha le nem tért arról. Ezért az ő útja egyenesen az Istenhez vezetett, a mennyei dicsőségbe. Mégpedig úgy, hogy szent Fia nem engedte, hogy az a szent test, amiből ő kapta testét, az enyészet martaléka legyen: testestül-lelkestől fogadta őt magához földi életének útja végén. Az Isten útját járó Mária nekünk is biztos iránymutatónk. Ha az égbe akarunk jutni, akkor nekünk is ezt az utat kell járni, az ő példája nyomán.

T! „Szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szív fel nem fogta, amit Isten azoknak készített, akik szeretik őt (Kor. 2, 9) - mondja Szent Pál apostol. örök érvényű tanítást ad ezzel a mondatával, amit Izaiás prófétától idéz. (Iz. 64, 3), az üdvösség állapotáról. Mi véges emberi eszünkkel el sem tudjuk képzelni a mennyország boldogságát! Tudta, nagyon jól tudta ezt az Úr Jézus is, ezrét adott emberileg könnyen felfogható és megérthető tanítást az üdvösség állapotának boldogságáról. Az egyik ilyen tanítást éppen az mai evangéliumi szakaszból hallottuk: az ünnepi lakomáról szóló példabeszédét. DE azt nagyon hangsúlyozottan tudunk, kell, hogy itt példabeszédről van szó; nem úgy kell, értelmezünk az üdvösséget, a mennyországot, hogy ott véget nem érő dínom-dánom, egy földi értelemben vett lakoma folyik. Az Istennel való közösséget, a vele való boldog együttlétet akarta a szemünk elé tárni Jézus.

KT! A mai szent evangélium a dúsgazdag ember és a koldus Lázár történetén keresztül arra tanít bennünket, hogy a halál után minden ember megkapja az örök sorsát Istentől. Ha földi leteltével kiérdemelte, akkor az örök boldogságban lesz része, vagyis az üdvösségben. Ha pedig azt érdemelte ki, akkor örök szenvedésben, vagyis a kárhozatban lesz része. S ez végérvényes, ezen változtatni többé már nem lehet. Az evangélium szavai szerint áthághatatlan szakadék van az üdvösség és a kárhozat között. De ugyanilyen áthághatatlan a szakadék a földi élet és a túl világi élet között. Ezért nem jöhet át onnan senki híradással, hiába is kéri a dúsadag ember Istentől, Ábrahámon keresztül. — Az utóbbi években óriási sikere volt Moodí könyvének, aminek a címe Élet a halál után Egy fél nap alatt elfogyott mind a két kiadása.

A nagyböjtre előkészítő időnk második vasárnapja a vámos és farizeus vasárnapja, amint azt egyházunk az evangéliumi szakaszról elnevezte. Egy héttel ezelőtt láttuk a lelkiismeret fontosságát. A bűnös Zakeusban megszólalt és így ő megváltoztatta, megjavította életét. Most pedig, a vámos és farizeus vasárnapján a helyes lelkiismeretről elmélkedhetünk. A két imádkozó közül a bűnös, de alázatos vámosnak volt helyes a lelkiismerete, mert helyesen ítélte meg magát gyarló élete tettei miatt. A külsőségesen vallásos farizeusnak viszont veszedelmesen téves lelkiismerete volt, mert még imáiban is, Isten előtt is büszkélkedett. A lelkiismeret - amit arról a múlt vasárnap szóltunk - az embernek az a képessége, amely minden cselekedetnél megmondja, hogy mi a jó és mi a rossz és hogy mi a kötelességünk. Kétféleképpen irányíthatja életünket a lelkiismeret: tetteink előtt és után is megszólal. Ezért fontos, hogy mindkettőre odafigyeljünk. Kétféle lelkiismeret kell, hogy legyen bennünk: a tetteinket megelőző és követő.

KT! Az ember földi élete áldozatok sorozata. minden ember meghozza a maga áldozatát. Áldozatot hoznak a szülők, amikor elfogadják Isten áldását, a gyermeket és igyekeznek becsülettel felnevelni. Áldozatot hoznak a tudós emberek, akik sok szórakozásról és bűntelen élvezetről mondanak le, hogy előbbre vigyék a világot, könnyebbé tegyék az életünket. Áldozatot hoznak az orvosok, de a papok is, sokszor pihenésüket is feláldozva, hogy segítsenek a betegeken. De a becsületesen dolgozó egyszerű ember munkája is áldozat, hogy a családok kenyere, ruhája, lakása meg legyen. Ezeket az áldozatokat lemérni nem lehet, megfizetni sem lehet. Ezeket csak a szerető szív tudja adni és értékelni. Az áldozat annyira hozzátartozik az élethez, hogy még Isten kedveltjei sem vonhatják ki magukat alóla. A mai napon is erről emlékezünk meg, amikor az Úr Jézus templomban való bemutatását ünnepljük.

KT! Szent Pál apostol kedves híveinek írt levele végén így figyelmezteti szeretteit: Öltsétek fel Isten fegyverzetét, hogy hely tudjatok állni az ördög cselvetéseivel szemben, Nem a vér és test ellen kell viaskodnunk, hanem a fejedelemségek és hatalmasságok, e sötét világ kormányzói és az égi magasságok gonosz szelleme ellen (Ef. 6, 11. 12) igen, tk., harcolnunk kell a gonosz szellemek ellen, az ördög ellen, mert jelen vannak a világban, sőt az életünkben is. Igaz, hogy kezdetben őket is jónak teremtette Isten, mert az ő kezéből selejt nem származik. De aztán fellázadtak Isten ellen, ő pedig kárhozatba vetette őket. Azóta irigykednek ránk, és rosszat akarnak nekünk: mert mi még üdvözülhetünk. Sokféle módon támadják meg az embert, hogy hatalmukba kerítsék és eltérítsék Istentől. Ezért föl kell velük venni velük a harcot. De ezt nem tehetjük másképp, mint Isten fegyverzetével - Szent Pál szavai szerint.

A talentumokról szóló példabeszéd- amit egyházunk a mai vasárnapra rendel - szerencsés egybeesés folytán ma különösen is aktuális. Ugyanis templomi tanévnyitókat tartunk. — A talentumokról hallottunk! És ennek a példabeszédnek az értelme, hogy aki Isten adományát hűségesen fölhasználja, az még többet kap Istentől; aki azonban a legcsekélyebb adományt is elhanyagolja, az még magát az adományt is elveszíti.

KT! A nagyböjt ötödik vasárnapján az az elmélkedésünk témája, hogy bűnre kísértenek a rossz emberek. Régen megállapított tény, hogy a pedagógusok, de minden ember is, leginkább a példával nevel. Nos, a mai evangéliumban Zakeus fiainak példája nagyon rossz úton nevel bennünket, akik, ím nagyravágyók, önzők voltak és a dicsőség után törekedtek. - Épp ezért kell megfontolnunk, hogy bűnre kísérthetnek és kísértenek is bennünket a rossz emberek.

KT! Amikor a gazdag ifjú megkérdezte Jézustól, hogy mi jót kell tennie, hogy eljusson az örök életre, Jézus - amint hallottuk az evangéliumból - felsorolta neki, igaz, nem pontos sorrendben a Tízparancsolat parancsait. Nem hagyta ki a szülői szeretetre vonatkozó fontos parancsot sem. „Atyádat és anyádat tiszteld, mondta neki. Fontosnak tartotta ezt is a gazdag ifjú lelkére kötni. Ránk is érvényes ez a parancs - és nem is csak a gyerekekre, hanem a felnőttekre is. (Vagy talán rájuk még inkább?), akiknek még élnek a szülei. Tisztelnünk, szeretnünk, becsülnünk kell édesanyánkat, és édesapánkat, akiknek a földi életben a legtöbbet köszönhetünk.

KT! Ezt a példabeszédet olvasva az evangéliumban, szinte önkénytelenül is fölvetődik bennünk: micsodaáldás volt az a gyermek, az a fiú, akit a gonosz szőlőművesek megöltek. Jól tudjuk, hogy a példabeszéd Jézus Krisztusra vonatkozik. Ő az, aki elvetettek és megöltek. Mégis az Isten fia a legnagyobb áldás lett számunkra. Mert végbevitte megváltásunkat, megszabadított bűneiktől. De nem csak az Isten fia, Jézusáldás, hanem minden megszületett vagy születendő gyermek is. Igaz, mintha szemléletbeli változást jelezne az, hogy régen még áldott állapotban lépő kismamákról beszéltek, Aztán másállapotúak lettek, ma pedig szinte már csak terhes nőkről beszél a világ. Hát valóban csak teher lenne a gyermek? Én remélem, és hittel vallom, hogy sokan vagyunk igazi keresztények, akik valóban áldásnak, Isten áldásának tartjuk a gyermeket.

KT! Szent Pál apostol, amikor szeretett efezusi egyházközsége híveinek írta levelét, buzdította őket a méltó keresztény életre. Ekkor írta le ezt a nagyon fontos mondat: „Újuljatok meg gondolkodástok szellemében és öltsétek magatokra az új embert.” (Ef. 4,23) Nem új parancsot adott ezzel a gondolattal, hanem ugyanazt, amit az Úr Jézus meghirdetett nyilvános fellépése kezdetén, sőt már az előhírnöke, Keresztelő Szent János is: „Térjetek meg és higgyetek az evangéliumban!” - A megtérés, a metanoia - ahogy az evangélium görög szóval kifejezi - és az evangélium elfogadás s a szerinte való élet az ember egész szemléletmódjának megváltoztatatás jelenti Ezt fejezi ki Pál apostol úgy, hogy „Újuljatok meg gondolkodástok szellemében”. Jézus evangéliumának örömhíre pedig azt kivájna tőlünk, hogy ebben az anyagiasságban egyre jobban elmerülő világban ne csak földi módon gondolkodjunk és okoskodjunk.

Kt.! Vártuk. - Évezredeken át vártunk arra a boldog napra, hogy Isten beváltsa ígéretélt, melyet a paradicsomkertben tett és elküldje nekünk azt a csodálatos nőt, akit a Megváltó édesanyjául ígért. Ez a boldog nap akkor virradt a világra, amikor Isten Názáret városában az öregedő házaspárt, Joachimot és Annát emberi reménységen felül gyermekkel ajándékozta meg. És íme kétezer év után, az egyház ma is összegyűjt bennünket, hogy áldjuk az Istent, tisztelettel és csodálattal vesszük körül azt a Gyermeket, akit Isten nekünk küldött. Csodálatunkat az Énekek Éneke könyvének a szavaival fejezzük ki: „Kicsoda az, aki eljő mint a felkelő hajnal, szép, mint a hold, választott, mint a nap, rettenetes, mint a táborok rendezett serege”. (6,9)

KT! A magvetőről szóló példabeszéd végső kicsengése az utolsó mondatban van, meg kell hallgatni az igét - Isten tanítását - és termést hozni, vagyis életté váltani azt. Vonatkozik ez a Tízparancsolat 6. parancsára is, ami röviden így szól: „Ne paráználkodj!” Ebben Isten a szemérmetlen és parázna bűnöket tilalmazza. Igaz, nehéz és kényes dolog erről a templomban beszélni, nehogy botránkozás legyen belőle. Mégis feltétlenül szükséges, hogy legalább itt kapjanak világos eligazítást a keresztények, Jézus követői. Mert Jézus tiszta és erkölcsös életet vár tőlünk. Tiszta életet a fiataloktól, akik még csak készülnek a házasságra, de tiszta életet a házastársaktól is, akik már házasságban élnek.

A mai szent evangéliumban Jézus egyik legszebb példabeszédét hallottuk. De ugyanakkor ez az egyik legkomolyabb figyelmeztető is egyben. Istentől kapott talentumainkat kamatoztatni kell, mégpedig a jó érdekében. Ha fellapozzuk a Bibliát, akkor látjuk, hogy már az Ószövetség nagyjai is milyen nagy talentumokat kaptak Istentől: Ábrahám, Mózes, Dávid, Salamon és a többiek, jóra használták fel a talentumaikat. De rosszra is fel lehet használni a talentumokat, mint pl. Dávid, aki királyi hatalmával visszaélve embert ölt, illetve öletett. Pedig a gyilkosság nagy bűn. És ebben a szentbeszédben erről elmélkedjünk: hogy a gyilkosság bűn.

A mai evangéliumból azt hallottuk, hogy Jézus bejárta egész Galileát, jót cselekedett mindenütt, hirdette az ország evangéliumát, meggyógyította a betegeket. is. Kiválasztotta első apostolait is, hogy - amint mondta nekik - emberhalászokká tegye őket. — Így Jézus árasztotta kegyelmét mindenkire, aki csak elfogadta. Sőt - az apostolai révén - arról is gondoskodott, hogy az kegelme akkor is áradjon kézzelfoghatóan, tapasztalhatóan, amikor már ő nem lesz itt a földön. Az apostolok utódai, a püspökök, és az ő segítőik, a papok, ezt teszik ma is, amikor kiszolgáltatják a szentségeket. - A szentségekről elmélkedve most a bérmálásról foglaljuk össze még egyszer a tudnivalókat.

Egy vallomással kell kezdenem ezt a szentbeszédet. Mindig zavarban érzem magam, amikor egy templomi hívő közösségnek kell a hitről beszélnem. így van ez most is, mert tudom, hogy mindannyian, akik jelen vannak itt ezen a szent liturgián, hivő, vallásukat gyakorló emberek. Érzem, hogy sokkal inkább azokhoz kellene szólnom és beszélni nekik a hitről, akik nem hajlandók bejönni a templomba. Ami mégis megnyugtat, asz az, hogy kötelességünk a hitünk elmélyítése és a benne való gyarapodás is. Ezért őszintén remélem, hogy értelme és ami legfontosabb: lesz hatása is ennek a szentbeszédnek. - A tízparancsolat első parancsa hitet és hit szerinti életet követel tőlünk, amikor mondja, hogy „Uradat, Istenedet imádd és csak neki szolgálj. - Szépen alátámasztja ezt a mai evangélium alapján a szamariai asszony története is. Ez az asszony, miután Jézussal beszélt, felismerte és elfogadta, hogy Jézus a Messiás, a Megváltó. Hitt benne. Aztán hitéről tanúságot tett, mert elmondta az egész városban. És így nagyon sokan hittek Jézusban és vallották meg hitüket - ahogy az evangéliumi szakasz utolsó mondata mondja: „Meggyőződtünk róla, hogy ez valóban a világ Üdvözítője” (Jn. 4, 42) Aztán az asszony a hit szerinti életre is példát ad, mert azt is felismerte, hogy törvénytelen házasságban élt eddig - és egész biztos, hogy a Jézussal való találkozás után megváltoztatta az életét.

A mai evangéliumot egyházunk - amint az evangéliumban és a liturgikus énekeinkben is halljuk - a kenethozó asszonyoknak szenteli. Ezek a jámbor, vallásos asszonyok azzal bizonyították Jézus iránti szeretetüket, hogy az Ünnep elmúltával a sírhoz siettek, hogy megkenjék, és illendő módon eltemessék a halott Jézust. Jó alkalom volt ez számukra, hogy bizonyítsák a Jézus iránti szeretetüket. De vigyáznunk kell T, mert nem minden alkalom vezet bennünket a jócselekedetekre, mert van bűnalkalom is! Éppen ezért a mostani elmélkedésünket a bűnalkalmak ismertetésének szenteljük.

A mai vasárnapon a kenyérszaporítás csodáját hallottuk a szent evangélumból. Jézus ötezer embert lakatott jól csodálatos módon öt kis kenyérből. Istennek felénk hajló jóságát tapasztalhatjuk meg ebben. Ő az egész emberre gondot visel, nem csak a lelkével foglalkozik. Ha Istennek ekkora jóságát tapasztaljuk ebben az egyetlen evangéliumi eseményben, akkor komolyan el kell gondolkodnunk azon, hogy ezt az isteni jóságot viszonoznunk kell. Mégpedig úgy, hogy mi is jók vagyunk és nem bántjuk Istent. Ne bántsuk őt szavainkkal. A Tízparancsolat 2. parancsa meg is fogalmazza ezt: „Isten nevét hiába ne vedd!” Ma erről a parancsról elmélkedjünk, a káromlás ellen. Igyekezzünk elmélyíteni magunkban a gondolatot, hogy nem csak mi nem bántjuk Istent és asz ő szent nevét, hanem környeztünkben sem tűrjük meg a káromkodást.

KT! A mai hosszú evangéliumi szakaszban a vakon született fiú történetét hallottuk. Ennek a vakon született koldusnak a Krisztusba vetett hite mellett szüksége volt a reményre is, hogy biztosan meggyógyul, miközben sárral megkent szemmel ment a Siloe tavához megmosdani. - A Tízparancsolat első parancsa az Istenben való hit mellett a reményt is megkívánja tőlünk. MI a remény? Bizakodás Istenben, hogy megadja mindazt, ami földi életünkhöz és örök üdvösségünkhöz szükséges. Ebből már látszik, hogy kétféle remény van: természetes és természetfeletti.

KT! Béget ért csütörtökön az Úr Jézus mennybemenetelével a húsvéti időszak- a mai vasárnapon - mielőtt a pünkösd utáni vasárnappal újra elkezdenénk az egyházi év folytatását - az első egyetemes zsinat atyáiról emlékezünk meg. Azokról a szent püspökökről, akik Isten iránti szeretetükről különleges módon tanúságot tettek, amikor megvédték az Istenről szóló igaz tanítást az eretnekségek leküzdésével. - A mára rendelt evangéliumi szakaszból azt hallottuk, hogy maga Jézus is tanúságot tesz mélységes istenszeretetéről a főpapi imája kezdetén, amit az utolsó vacsorán mondott. el. A Tízparancsolat első parancsa tőlünk is megkívánja az istenszeretetet.

KT! Húsvét után negyven nappal. ma ünnepeljük az Úr Jézus mennybemenetelének ünnepét. Dicsőséges ez az ünnep. Énekeljük, imádkozzuk is a liturgiában: „Fölemelkedtél dicsőségben.” „Magasztald lén lelkem a mennyekbe testestül dicsőségben felemelkedett Urunkat.”, „Emelkedjél fel az egekbe Isten és a e dicsőséged az egész földön”, „Magasztaltassál fel Isten és a te dicsőséged az egész földön”.

A szerencsétlen ördögtől megszállt két gádári ember fájdalommal, keserűséggel rontott neki Jézusnak: „Mi bajod velünk Jézus, Isten Fia? Azért jöttél ide, hogy idő előtt gyötörj minket?” Keserű szavaikból egy jó adag gúny is kiérződik. Pedig Jézus nem hagy magából gúnyt űzni. Megmutatja most is hatalmát. És ezekre a gúnyos szavakra is legnagyobb szeretettel válaszol. Meggyógyítja a két szerencsétlen embert Istenből, nem lehet gúnyt űzni! Amikor a Tízparancsolat első parancsáról beszélünk, akkor erről is meg kell emlékeznünk. Annál is inkább, mert a Szentírás az Isten gúnyolását és a vallási igazságokkal kapcsolatos tréfálkozást s a káromlást szinte egy szintre veszi.

KT! Az Úr Jézus evangéliuma a szeretet evangéliuma. Az egész evangélium a szeretetet hirdeti. Azt pedig nem is lehet szinte összeszámolni, hogy Jézus hányszor hirdette benne a szeretetet szavaival és teteivel. Most éppen az ellenségszeretetről tanít bennünket. Senki nem hirdette ezt a fajta tanítást őelőtte, hogy még az ellenséget is szeretni kell. Most nem is kívánom ezt részletezni, csupán arra szeretném felhívni a figyelmet az 5. parancs kapcsán, hogy aki önmagát megöli, az öngyilkos, az önmaga ellensége. Igenis, saját maga ellensége, mert nem látva élete értelmét, veszélyezteti a lelki üdvösségét is. Kt! Miért van annyi öngyilkosság? Miért dobja el magától annyi ember az életet? Miért vezetünk mi magyarok a világranglistán az öngyilkosok számával? - A sok kérdésre a válasz az, hogy asz ilyen emberek tévesen ítélik meg az élet értelmét. És nem veszik figyelembe, amit a Bölcsesség könyve megfogalmaz: „Nem az ember, hanem Isten az Úr élet és halál fölött!” (16,13) Az erkölcsi romlás, az elpuhultság ijesztő szakadék felé sodorja az emberiséget. Ha a szülők nem nevelik fegyelemre, kitartásra, a nehézségek elviselésére a gyermeküket, akkor könnyen belehullhatnak az öngyilkosság szakadékába. Hány de hány fiatal lesz öngyilkos, mert megbukott a vizsgán, mert elhagyta a szerelme, mert valami csapás érte! De ugyanígy a felnőttek is: a válás után, súlyos betegségben, vagy más ok miatt, felelőtlenül eldobják maguktól az életet, Miért? Azért, mert nem veszik komolyan az élet értelmét. Elég csak utalni a nagy port felvert ügyre: egy-egy magyar szépségkirálynő öngyilkosságára. Nem veszik komolyan az életet, nem törődnek azzal, hogy akár élünk, akár halunk, az Úréi vagyunk - amint Szent Pál apostol megfogalmazza. (Róm. 14,18) nincsenek megedződve a nehézségek elviselésére.

Az anyaszentegyház öt parancsa közül az utolsó úgy rendelkezik, hogy "házasságodat az anyaszentegyház parancsa szerint kösd meg!" - Minden eddiginél fontosabb és időszerűbb beszélni, gondolkodni, elmélkedni erről, hiszen már csak a vak nem látja, és nem fogadja el, hogy a házasság válságban van. DE milyeik házasság? Az, amit igazából nem is lehet házasságnak nevezni, mert nem templomban kötötték. Az egyházi házasságok m- ha csak nem színlelésből, vagy a család rábeszélésére kötötték templomban - kiállják a próbát. Azért mert Isten segítsége van a házasokkal a szentségen keresztül. És ezt mint alapelvet - nagyon kellene tudni az embereknek.

Sok és sokféle értelemben használták már fel az evangéliumnak azt a mondatát, amit most hallottunk: „Evezz a mélyre”. Érvényes ez arra is, hogy a parancsolatoknak a mélyére kell hatolnunk. Így a Tízparancsolat 5. parancsa, a Ne ölj parancs, nem csak arra vonatkozik, hogy ne mártsd a konyhakést a másik ember hátába. Hanem olyan értelemben is érvényes, hogy lelkileg se öld meg, ne tedd tönkre felebarátodat. Mert aki gyűlöli felebarátját, az gyilkos! Ez nem csak szólam, hanem Szentírás! János apostol és evangélista írja így az első levelében. (3, 14)

Jézusnak örökérvényű felszólítását hallottuk a mai evangéliumban, ami ugyan ott gyakorlatilag szólt, fizikai cselekedetre késztetett, amit azonban közel kétezer év óta jelképesen is értettek és értenek az emberek: "Evezz a mélyre". Ránk is érvényes: evezz a mélyre, jelképesen is, úgy, hogy lelkileg mélyülj el; evezz a mélyre úgy, hogy igazán törekszel a mélyre valóságos erőfeszítéssel is. És íme, ott vagyunk az aszkézisnél, amiről ma elmélkedünk. Mai témánk az aszkézis, a körszerű aszkézis.

KT! Milyen ostobák lehettek azok a farizeusok, akik elfordultak Jézustól. Két csodája láttán csak annyi megjegyzésük volt, hogy „az ördögök fejedelme által űzi ki az ördögöket”. Nem hittek Jézusban, az ő istenségében, hanem elfordultak tőle, Milyen könnyen kimondjuk rájuk, hogy ostobák voltak, mert látták, tapasztalták Isten jótéteményeit Jézus által, mégsem hittek benne. De az Istentől való elfordulás ma is jelen van a világban. Sajnos! Nem is kell nagyon szétnézni, szinte minden családban szomorúságot okoz az, hogy vannak olyanok, akik elfordulnak Istentől. Súlyos bűn ez a Tízparancsolat első parancsa ellen. Az Istentől való elfordulásnak több fokozata van.

KT! Jézus Krisztussal elérkezett az emberiség számára az üdvösség ideje. Nagyon fontos gondolat ez számunkra, mert ezen fordul meg a sorsunk: felismerjük-e és elfogadjuk-e, hogy Jézussal valóban elérkezett az üdvösség ideje? Különösen fontos ezt meggondolnunk, amikor már lelkileg is kezdünk ráhangolódni a karácsonyra, Jézus születésének megünneplésére. A mai evangélium is ezt a gondolatot fejti ki nekünk. Lehet, hogy ez az első hallásra nem teljesen nyilvánvaló. De ha egy kissé átgondoljuk, akkor könnyen beláthatjuk, hogy valóban úgy van ez. Még pedig mind a két oldalt észrevehetjük. Egyrészt: a nyomorék asszony életében Jézus az üdvösség idejét jelenti. Másrészt: a zsinagóga elöljárója nem ismeri ezt fel, és nem fogadja el, ezért megszégyenül egyelőre Jézus előtt, hogy majd aztán végleg elvetés legyen a sorsa az ítéleten.

KT! Milyen nehéz bezárt ajtók előtt állni! Ha elveszítjük a lakáskulcsot, vagy nincs a megbeszélt helyen, és talán még a rossz idő is sürgetne, hogy minél előbb bejussunk. Rossz egy bezárt üzlet előtt vagy egy hivatal ajtajában álldogálni, ahol fontos dogunkat kellene elintéznünk. Vagy ha valaki egy rozsdás vasládában kincset talál és nincs meg a kulcsa, milyen kellemetlen. Megoldódnának anyagi gondjaink, ha ki tudnánk nyitni. - A bezárt ajtók kellemetlenek, mert elvágják a megoldást.