Rémülten kiáltunk fel: Ennyi lenne tehát az életünk célja? Ennyi, hogy születünk, élünk és meghalunk? Nem nyugodhatunk bele a pusztulásba, s a vég nélküli eltűnésbe! Lelkünk élet után vágyik, elmúlhatatlan, boldog élet után! Milyen megnyugvás számunkra, hogy ez egybeesik Isten ígéretével. János apostol szava így hangzik:„Mi tudjuk, hogy a halálból átmegyünk az életre, mert szeretjük testvéreinket.” (1Jn 3,14) Nyilvánvaló ebből, hogy a levél írója szerint a halál számunkra nem csak valami tragikus örökség, amely egy napon valamennyiünket elér, hanem a halál inkább egy biológiai folyamat. Egy szükséges rossz, amely azonban vég nélküli életbe, boldogságba torkolhat.