B./ K. T.! Ott állunk a Szent Kereszt tövében. Felnézünk a haldokló Krisztusra. Vér a homlokán, vér az összetört hátán, vér csorog tenyeréből, lábából… erei kidagadnak, szeme duzzadt, bőre egyre színtelenedik. – Teste meg- meg vonaglik, az izmok önkéntelenül is megmeg rándulnak: szenvedés, szenvedés, töménytelen szenvedés. Hogy jobban átérezzem, hogy mi történt itt, szinte magamtól kérdezem: szenvedés? Ki? Miért? Hogyan? Mennyit? – szenved itt.