Most igazán elmondhatjuk, hogy sok szenvedés, sok-sok fájdalom után ment el tőlünk János testvérünk. Ugyan ki nem szánhatta meg őt, akiben lélek van? Még talán a kőszívű embernek is megesett rajta a szíve ezekben a végső időkben, hiszen előbb a lábát veszítette el, és így kellett élnie éveken át, majd pedig hosszú hónapokig tartó, kínszenvedéssel járó betegségbe esett, amelyet nem tudnak az orvosok gyógyítani, és szörnyű fájdalmakkal jár. Csak a fájdalmakat lehetet némileg enyhíteni. Eleinte még reménykedett ő, hogy a műtétje miatt van fájdalma, s ez majd elmúlik. De rajta kívül bizonyára mindenki tudta, hogy csak addig élhet, amíg ez a betegség fel nem emészti a tartalék erőit.