Életének 77. évében elköltözött N testvérünk. Amikor a temetésére eljöttünk, eltölti lelkünket az a remény, hogy a vérségi kötelékek nem szakadnak szét végképpen, s hogy az életünk nem volt hiábavaló. Ez a vágy él bennünk, hiszen lehetőség szerint mindenki gond nélküli boldog életet kívánna magának. Mégpedig végnélküli boldogságot. Lehetetlen, hogy szívünk ennyire megcsaljon bennünket, és hogy csak ennyi legyen az életünk.