Az evangéliumból az is kitűnik, hogy a meghívást el is lehet odázni. Semmibe lehet venni. Jól tudjuk, hogy ez a példabeszéd egykor elsősorban a zsidókra vonatkozott. Mert ők voltak az első meghívottak. Amikor ezt elutasították, akikor jutott el a sövényeken és kerítéseken túlra, a pogányokhoz, így hozzánk is De vajon ugyanez ma nem ismétlődhet meg? Hogy most mi vagyunk az első meghívottak, és sokan visszautasítják ezt a meghívást? S egyáltalán milyen címen lehet visszautasítani ezt a meghívást? Halottuk! :"azok, pedig elmentek, az egyik a szántóföldjére, másik tulajdonában..." Tehát a meghívás egyszerűen zavarta őket mindennapi tevékenységükben. - Az ő rövid távú érdeklődésük, elfoglaltságuk keresztezte hosszú távú életcéljukat, meghívásukat: életirányítottságát. Ugyanez vajon manapság nem történhet, meg és nem történik meg? Ás itt eszünkbe, jutnak azok az emberek, akik pl. csak a hívatásukkal törődnek vagy más egyéb szórakozásaikkal, s közben tönkre megy a családjuk. És akik nem látnak túl a saját portájukon, és nem látják meg a szomszédot, akinek pedig szüksége lenne rá. - Akik csak azzal számolnak, hogy ami világunkban csak a pénz érdekli és csak a hatalom, számít és az áldozatról, nem akarnak tudomást szerezni és hallani, sem akarnak erről. És akik csak a saját biztonságukat tekintik és azokra az értékekre, nem figyelnek, ügyet sem vetnek, amiért mi itt élünk. - Igen! Úgy tűnik, hogy ma is előfordulhat az, hogy a küldötteket megverik, elzavarják, mert a meghívás zavarja őket üzleti tevékenységükben, hatalmuk gyakorlásában. És nem akarják zavartatni, hagyni magukat.