Koporsó mellett állunk, s ti gyászruhába öltöztetek, s én mégis örömről szeretnék beszélni N testvérünk temetésén. Arról az örömről, amit Isten azoknak készített, akik szeretik Őt és helytálltak az élet minden nehézsége ellenére. 1. Ez az öröm járta át N testvérünk szívét egész életén át. Gyermekségétől kezdve, amikor fölismerte, hogy szeret minket az Isten és nagy szeretetében gyermekeivé fogadott, a mennyország örököseivé tett minket. Ez az öröm adott N.-nek erőt küzdelmeiben, hosszantartó özvegységében. 56 éven át hordta az özvegyi fátyolt! Hány éves volt akkor? Harminc! Ettől kezdve egyedül vette fel a harcot az élet hétfejű sárkányával. Helyesebben éppenséggel nem egyedül, hanem a gondviselő Istenben bízva, aki állandóan mellette állt.