Ahogy múlnak az órák, percek, s ahogy közeledünk az éj határához, úgy egyre gyakrabban pillantunk az óránkra. Csakhogy ez a pillantás most egészen más, mint ahogy máskor nézzük. – Hányszor állítjuk, ellenőrizzük egész éven át, hogy pontosan ott legyünk és akkor legyünk ott, ahol lennünk kell, ahová az óra rendel bennünket. – Sokszor sürget az idő! Most viszont nem sietünk sehová. Ezen az estén csak üldögélünk családunk körében vagy barátaink között, de mintha tetten akarnánk érni: figyeljük, hogyan múlik az idő. Mintha bizony az egyébként csendesen, hangtalanul folydogáló idő most, az esztendő határához érve majd felhangosodna és különleges zajjal törné át ennek az éjszakának a duzzasztógátjait, hogy belerohanjanak a percek az újesztendő tengerébe.