Most, amikor már nem messze van a tavasz, lassan virágba borulnak a fák. Mekkora szépség, micsoda gyönyörűség egy-egy virágzó fa! Mint egy élő virágcsokor, hogy megálljunk alatta és teleszívjuk keblünket csábító illatával. De jaj, mekkora szomorúság ér bennünket, ha az éj leple alatt egy fagyhullám lopakodik fel a kerteken, s mire felébredünk árván, csonkán, meglopva találjuk a tegnap még virágzó fánkat, virágjai pedig élettelenül, fagyottan húzódnak össze!