1.) Kemény szavakat hallottunk az imént János apostoltól. Nem kevesebbet állított, mint azt, hogy „Aki nem szereti testvérét, az a halálban marad”. Felszólított bennünket, hogy szeressük egymást, nem úgy, mint Káin aki a gonosztól volt és megölte testvérét.” Aztán még azt is kimondja: „Mindaz, aki gyűlöli testvérét, gyilkos.” – Összerezdülünk ezekre a szavakra, hiszen nincs bennük semmi semmi kímélet, semmi kedvesség, semmi kertelés, csak a nyers igazság. Keménynek tűnnek ezek a szavak, főként János apostol szájából, aki a szeretett tanítvány volt és mint ilyen a leggyengédebb. A legmelegebb szívű, aki az utolsó vacsorán is az Úr keblére hajtotta fejét és így szeretetének a külső jelét sem szégyellte, nem rejtette el, hanem kimutatta. Őtőle, aki a hagyomány szerint közel száz évesnyi korában már csak azt kérte tanítványaitól: „fiacskáim, szeressétek egymást.” Főként ez a szó mellbevágó: „Gyilkos” az, aki felebarátját gyűlöli. De bizonyára azért szólt ilyen keményen, mert annyira tudta, hogy mit jelent a szeretet, s így azt is tudta, hogy milyen nagy bűn az, ha valaki a szeretet ellen súlyosan vétkezik. Megrezzenünk azért is, mert ugyan ki tudja közülünk elmondani, hogy tökéletesen és mindenben eleget tesz a szeretet parancsának?! Érezzük hibáinkat és gyengeségeinket.