Kettős érzés kavarog most a lelkünkben: a fájdalom és a hitbeli bizakodás. Mint amikor a szélviharok egymásnak ütköznek, úgy kavarog, viaskodik bennünk ez a kettős érzés, s vajon melyik jut győzelemre? 1. Igen! A fájdalom ez az egyik érzés! Vagy kell-e ennél nagyobb fájdalom, mikor 9 gyermekes édesanyát temetünk 39 évesen? Amikor e gyermekek nagyon is rászorulnának az anyai gondoskodásra, szeretetre, amikor a kisebbek még ölelőn nyújtották karjukat anyjuk felé, hogy a mindennapi csókot megkapják tőle útravalóként. Mert a gyermeknek a csók és anyai ölelés úgy jár, mint a napi kenyér. Nélküle üres lelkűek, szomorúak, bánatosak lennének. Vagy nem figyeltétek meg még, hogy az anya nélkül nőtt gyermekeknek milyen szomorú a tekintetük? Olyan mély, mint egy verem, mint egy kút, melynek nem látni a fenekét. Mert az anya nélküli gyermek a legfőbb biztonság érzetét veszíti el: a mamát, akihez odaszaladhat bánatában, mert tudja, hogy meghallgatja és megvigasztalja őt.