1. Egy ősi legenda szerint Salamon király palotájába belépett egyszer a halál. Épp Salamon titkárával találta magát szembe. Ránézett, aztán eltűnt. A titkár nagyon megijedt, egyenesen a királyhoz futott, leborult előtte és így szólt: Felséges Uram! Mindig hűségesen szolgáltalak téged, add nekem ezért most a legjobb lovadat, hogy elmeneküljek a halál elől, mert itt volt és rám nézett, s tudom, el fog vinni. - Legyen! - szólt a király. A titkár pedig menekült, vágtatott hegyen, völgyön át. Lova már tajtékzott, már-már botladozott a fáradtságtól, s végül estére egészen elfáradt. Kimerülten állt meg az út szélén a lovas és a ló. Hogy kissé pihenjenek, a titkár egy út széli kőre ült, mire egyszerre megjelent a halál. Az áldozat sápadtan nézett rá, végül is belenyugodott a megmásíthatatlanba. Csak azt az egyet mondd meg, hogy miért néztél rám a palotában olyan csodálkozóan! Ó ember! Azt a parancsot kaptam, hogy vigyelek el, de el sem tudtam képzelni, hogy hogyan kerülsz te ide, ilyen messzire a palotától, hát kíváncsiságból jól megnéztelek. S most látom, hogy éppen karjaim közé szaladtál.