A búcsúzkodás szomorú voltát maga az Úr Jézus is ismerte. Hiszen ő is búcsúzott az utolsó vacsorán. S érezte, látta az apostolok szomorúságát is. Vigasztalásukra mondta el:„Most elmegyek ahhoz, aki küldött engem... Szomorúság tölti el szíveteket... De jobb nektek, ha én elmegyek, mert ha nem megyek el, akkor a Vigasztaló nem jön el hozzátok.” Tudta azt Jézust, hogy milyen nagy szükségünk van a Vigasztaló Szentlélekre, aki azóta is köztünk, velünk van és tanít, erősít, vigasztal, megvilágosít bennünket. Úgy, ahogy a pünkösdi himnuszunkban kérni szoktuk őt:„Mennyei Király, Vigasztaló, Igazságnak Lelke...” A ti szíveteket is szomorúság tölti el, mert búcsúzik tőletek az, akit nagyon szerettetek, az édesanyátok. S ha most szólani tudna, ugyanazt mondhatná, amit Jézus mondott búcsúzóul apostolainak:„Most elmegyek ahhoz, aki küldött engem.”