Minden koporsó mellett megkérdezhetjük: nem irgalmas az Isten? 1. Képzeld magad az ő helyébe! Tegyük fel, hogy egy nagyon szép ruhát varratsz iskolás lányodnak. Hófehér, mint a liliomszál, a napsugár megcsillan rajta. Felöltözteted, haját megfésülöd, megsimogatod, orcájára leheled édesanyai csókodat, s aztán elküldöd a templomba egy szép vasárnapon. Még utána is szólsz: De aztán jó legyél és vigyázz a ruhádra. Aztán hosszasan utána nézel, mígnem a kanyargós utak elnyelik őt a szemed elől. Aztán telik az idő, múlnak a percek, s várod haza. Már jöhetne ez a gyerek, bosszankodsz magadban. Már a többiek hazajöttek a templomból. csak éppen a tied hiányzik. Szinte percenként kimész az utcára, és nézegeted az utat, a járókelőket. Majd órák múlnak el, s végtére aztán hazakerül valahonnan a falu széléről. Hófehér ruhája tiszta sár, cafatokban lóg le róla. Haja borzos. Szóval úgy néz ki, mint egy ágról szakadt. Mit tud tenni a szülő egy ilyen gyermekkel? Egyszer-kétszer még csak megbocsát neki az átlagember. De ha sokszor ismétli meg, aligha. Ha meg felnőtt gyermekünkkel fordul elő hasonló eset, nagy dolgokban, akkor még nehezebb. Bizony, ez történik az Úristen és közöttünk is, csak sokkal nagyobb mértékben.