Milyen rövidke ez a földi élet, és milyen cseppnyi ez a kis földi boldogság! Mintha nemrég esküdött volna meg férjével és kötöttek szent házasságot, s máris itt az elválás ideje. A kérlelhetetlen halál, a boldogságrontó egy súlyos betegség által elragadta N testvérünket. 1. Pedig milyen szépen indult: májusban született. Mint az orgonavirág és más tavaszi virágok. Ez azt szimbolizálta, hogy örömre született erre az életre, hogy mint a virág nyíljon és illatozzék, s majd gyümölcsöt teremjen. Így az ő élete is kinyíljon és kiteljesedjék gyermekeiben, unokáiban. Ez meg is történt valójában. Mégis becsapva érezzük magunkat, mert azt reméltük, hogy tovább marad. Úgy reméltük, hogy minden téli és nyári szünetben fogadja majd unokáit, nevelgeti őket, dédelgeti, és lesznek még szép napjai, miket együtt tölt velük, s majd egészen megöregedve megy el. Annál is inkább volt erre esélye, mivel hosszú életűek a rokonai, akik megöregedve is megérték fiatalasszony húguk halálát.