Az első századokban, amikor oly sokan vonultak vissza a pusztaságba, hogy ott elvonultan éljenek, élt két remete. Együtt dolgoztak, együtt imádkoztak mindennap, ám egyik nap így szólt az egyik: "Testvér! Úgy szeretnék élni, mint az angyalok, tevékenység, munka nélkül, szüntelen csak imádkozva, dicsérve az Istent." Már fordult is, otthagyta a közös munkát, és bevette magát az erdő mélyébe, a rengetegbe. Néhány nap múlva kopognak az egyedül maradt remete kunyhójának ajtaján. "Ki az?" - szólt. - "Én vagyok, János, a testvéred, adj ennem, mert éhen halok!" -"De János! - mondta emez - Hiszen te angyallá lettél, az angyalok, pedig nem táplálkoznak!" Reggelig nem nyitott neki ajtót. Amikor kinyitotta, azt mondta: "Ha valóban angyallá lettél, akkor mit keresel itt? Ha pedig mégis ember maradtál, akkor dolgozz tovább velem együtt, hogy fenntarthassuk magunkat!" - Ez ránk is érvényes! Nem tudunk angyallá lenni, így fenn kell tartanunk testi életünket. Hogyan tudjuk megszerezni a szükséges dolgokat? Mik a tulajdonszerzés eszközei? - Csak azt mondhatjuk rá, hogy munkálkodnunk, dolgoznunk kell becsületesen egész életünkön át!