Sok szép képet láttunk már Jézus Urunkról: templomokban, házak falain. Mindegyikről meleg szívvel néz ránk, de azt is tudjuk, hogy egyik sem eredeti kép Róla, nem eredeti festmény. Pedig de szeretnénk egy igazi képet Róla, amelyről úgy nézne ránk, mint ahogy a valóságban nézett. Ezt a képet mindenkinek büszkén mutogatnánk, és gondosan őriznénk, mint legfőbb kincsünket. Ám egy ilyen kép is csak a külső vonásokat örökíti meg, nem a benső lelkületet. Pedig a benső lelkület fontosabb és értékesebb a külső vonásoknál. Képet szeretnél Jézusról? – Van ilyen! Eredeti, megmásíthatatlan, s itt nem a síri lepelre gondolok, hanem Krisztus benső, lelki világáról készült képre, amely a Szentíráson keresztül tükröződik. Csak kezedbe kell venni a Szentírást, olvasgatnod rendszeresen, s kialakul előtted Jézus lelkületének a képe. – A mai evangéliumi szakaszban is éppen Jézus lelkületéről kapunk képet. Méghozzá kettőt is: az egyik önarckép. Ezt tetteivel és szavaival festette az Üdvözítő, a másikat pedig Isten készítette Izaiás prófétán keresztül.