Három fia volt a monda szerint egy gazdag embernek, de csak egyetlen drágagyöngye. Fiaim, szólt az, menjetek szerencsét próbálni, s majd egy év múlva gyertek vissza, s elmondjátok, hogy mi jót tettetek, s a legjobb cselekedet majd ezzel a gyémánttal jutalmazom meg. Az év leteltével valóban vissza is tértek atyjukhoz és beszámoltak. Atyám, szólt az idősebb egy ismeretlen ember minden leltár nélkül rábízta minden vagyonát Írás nem volt, így megtehettem volna, hogy mindent letagadok, s akkor enyém lett volna az a nagy vagyon, de én fillérről fillérre elszámoltan vele. Fiam szólt az aggastyán, aki másként tesz, azt szégyen, agylázat illeti, hiszen a becsületesség kötelességünk. Jó ez a cselekedet, de nem nemes! Zárta le az értékelést az apa. – Atyám – szól a másik – Egy gyermeket pillantottam meg egy tóban. Már-már elmerült és csaknem meghalt, amikor én utána vetettem magam és megmentettem őt. „Fiam, mondta az apa, te megmentetted embertársadat, s csak azt tetted, ami emberi kötelességünk.” – Atyám, szólt a harmadik, semmi különlegeset nem tettem, hacsak azt meg nem említem, hogy egy kietlen, senki által nem járt vidéken jártam egyszer, amikor jajgatásra lettem figyelmes.