Egy ókori fali képen Bachus, a bor pogány istenét ábrázolták. Egy hajhón ül, kezében boros serleg. Feje körül tarka virág-fűzér. Körül rajta mámoros, ittas emberek vígadnak. Feltűnő, hogy ennek a hajónak vitorlája sincs, evezőlapátjai sincsenek, iránytűje sem. Egyszóval a bor istenének hajója cél nélkül, minden elgondolás nélkül úszkál a tengeren. A benne ülőknek mindegy, hogy egy métert előre vagy kettőt hátra megy a hajó, egyet jobbra vagy balra, nekik láthatóan csak egy dolog a fontos, hogy a boros kancsó tele legyen és így szenvedélyeiknek élhessenek. – Mintha csak azokat az embereket látnánk, akik nem azon törik a fejüket, hogy miként tudnák előrébb vinni családjuk sorsát, hanem már felkeléskor az az első gondolatuk, hogy hol is lehetne italt szerezni minél hamarabb. Délelőtt aztán ismét ez a legnagyobb gondjuk és délben és délután, este és éjszaka, egyszóval mindig és így céltalanul, értelmetlenül múlik el egyik nap a másik után, egész életük. Ma erről essék szó. Mert az 5. parancs előírja, hogy vigyázzunk egészségünkre és az italosság bűn az egészség ellen.