1. Keresztfelmagasztalás napjára halt meg testvérünk. Templomunkban a tetrapodon, a csókoló asztalkán ott pihen a feldíszített, „kivirágzott” kereszt, mint annyi sok-sok éven át, amikor még N néni is eljárt oda és csókjaival illette a keresztet. Hányszor hódolt előtte énekszóval: „A te kereszted előtt leborulunk, Urunk, és a te feltámadásodat dicsőítjük.” De ott vannak a keresztek az útfeleken is. Utcáink végén. Nemcsak nálunk. Sok országban még gyakoribbak az útszéli keresztek. Ausztriában, Dél-Tirol egyik plebániája területén 160 útszéli kereszt van. S ezek elsősorban nem a környezet szépítésére készültek, hanem Jézusunkra emlékeztetnek bennünket, s egyben meghívnak, hogy mi is kövessük az Üdvözítőt a kereszt útján.