Ezen a halottak napján bizonyára nagyon csalogatta élete párja már a túlvilágról, és most meg is indult elhunyt testvérünk az Isten országa felé. Koporsóját szép nagy családja veszi körül: hat gyermeke, 13 unokája meg a dédunokák. Akaratlanul is eszünkbe jut az esküvői jókívánság: 1. „Lássad fiaidnak fiait, s a békeséget Izraelben!” Miért jó látni fiainknak fiait? A kérdés szinte önmagáért beszél. Küzdelem ugyanis az ember élete a földön. Ebben a küzdelemben a gyermekeink születése, felnevelkedése jelent tartós örömöt: tudni azt, hogy fáradságunk, s mindennapi életküzdelmünk nem hiábavaló, hanem rövid távon is, a szemünk láttára kamatozik, gyümölcsözik gyermekeinkben. Növekedésüket eleinte még csak azon vesszük észre, hogy újra másik cipőt kell venni, a nadrágja is már csak lábszárközépig ér. Később viszont egyre nyilvánvalóbb rajtuk mind a testi mind a szellemi növekedés, változás. Egyre büszkébbek vagyunk rájuk, s úgy érzzük, hogy valami megvalósult álmainkból, terveinkből, valami, ami után úgy vágyódtunk, amit annyira óhajtottuk.