A mindennap emberének minden nap az élet jár eszében, a halálra csak ritkán gondol, s nem túl szívesen. Egy-egy haláleset azonban, s lélekharang kongása, a koporsó rákényszerít bennünket arra, hogy szembenézzünk a halállal. Kényszerít, hogy megkérdezzük tőle:„Te ki vagy? Ki vagy te, aki olyan vagy, mint a kóbor farkas, amely lépten-nyomon elnyel egyet a juhnyájból? Ki vagy te, aki folyvást lopkodod nagyanyáinkat, szüleinket, rokonainkat, akikkel együtt jártuk Isten házát, s akik együtt voltak velünk az utrenyéken, liturgiákon, vecsernyéken, kikkel együtt ünnepeltünk annyi sok szép ünnepet? Ki vagy te, aki most N testvérünket ragadtad el tőlünk?”