I 2014.11.6.
Krisztus szeretetével köszöntelek benneteket foganásotok és halálotok között meghúzódó
életeteknek ezen a - minden bizonnyal - legfontosabb változást hozó napján.
237
I 2014.11.6.
Először Isten felé fordulunk örömeink között. Krisztus születésének ünnepén hálát
adunk a Mindenható Istennek, mert a Megtestesülés titkában teljes szolidaritást vállalt az
emberiséggel. A mai estén letesszük magunkról azt a tulajdonságot, hogy feltételeket szabunk
a szeretetünknek. Ez a szolidaritás. Azért szeretünk egy másik embert, mert ugyanúgy
részesül Isten szeretetében, mint mi magunk. Magára vette minden gyengeségünket, hogy
megváltson minket, felragyogtassa Isten dicsőségét és meghozza az embereknek az igazi
békét. Vedd magadra egy melletted élő ember minden gyengeségét. Át fogod érezni helyzetét,
és azt a szeretetet fogod érezni iránta, amit Isten érez irántad. Ez nem nagy dolog a mai estén,
de nyomában megszületik az az öröm, az a boldogság, amit minden nap szeretnénk érezni
éltünk során.
184
I 2014.10.31.
A világot megteremtő, és az emberi életet ma is fenntartó Istent az ember nem tapinthatja meg
kezeivel, nem is láthatja meg szemeivel, de mindezek ellenére hisszük és tudjuk, hogy valóságosan létezik
az Úr, a mi Istenünk. És ez a mi tudásunk arra enged következtetni, hogy van egyrészt egy látható világ,
amelyet érzékelünk érzékszerveinkkel, és van ennek a világnak egy láthatatlan része is, amelyet nem
érzékszerveinkkel tapasztalunk, hanem Isten nyilatkoztatja ki Lelke által az emberi lélek hullámhosszán
keresztül.
175
I 2014.11.6.
Kedves Gyerekek! Életünkben nem sok olyan nap van, amikor valami nagy változás
történik velünk. Ebből a kevés igazi változást jelentő napból most megtörténik egy, s ez a ti első
áldozásotok napja.
175
I 2014.11.7.
- Gyermek életében az első meghat. a szülő
Zak, Erzs. esszénus volt. Szerzetesi
élethez hasonló.
Jánost is beadták, tanulja meg az
istenfélő élet titkait.
168
I 2015.3.12.
Minden eseményt és minden történetet úgy szoktunk meg, hogy történik
végül valami nagy jelentőségű dolog. Vagy egy dráma, vagy egy nagy
boldogság. S amikor ez megtörténik, akkor mindnyájan tudjuk: Vége van.
167
I 2014.10.31.
Minden embert aki valaha élt a világban, illetve most él, vagy élni fog, egy valami tesz
igazán hasonlóvá; Mind az Istentől kapták, tőle kapjuk és tőle fogják kapni az életet, a létet, a
világot. Mi „beleöregszünk” a földi életbe, de Isten előtt akkor is ember maradok, amikor a
világ már nem akar annak tekinteni. Vagy mert öreg vagyok és „fölösleges eltartott teher”,
vagy azért, mert meghaltam.
158
I 2015.3.10.
Egyházunk hagyománya, hogy húsvét napjaiban nem olvassa a
feltámadási történeteket. A szertartások énekei hordozzák az eseményt, de mi
közben másra is figyelünk. János evangéliumának eleje röviden és tömören
foglalja össze Jézus életének, szenvedésének és feltámadásának lényegét: Istent
soha nem látta senki, az egyszülött Isten, aki az Atya kebelén van, ő
nyilatkoztatta ki. Tehát Jézus életének, halálának és feltámadásának a lényege
az, hogy az ember megértse, hogy milyen az Isten. Hogy megmutassa, milyen az
a szeretet, amit Isten hordoz az ember irányába.
158
I 2014.11.11.
KKT! A születés egyszerre fájdalom és öröm. Fájdalom testileg, anyának és gyermekének;
József Attila: „a csecsemő is szenvedi, ha szül a nő, páros kínt enyhíthet alázat”. Fájdalom azért,
mert az anyaméh melegéből és biztonságából egy hideg és rideg világra lép ki a gyermek. – DE
öröm is, nagyobb öröm, mint fájdalom. Mert látjuk az életet, s az élet ilyen tiszta meglátása
reménnyel tölti el az embert, még akkor is, ha hideg és rideg a világ. Különösen reménnyel tölt el
bennünket Mária születése, mert nem egyszerű tisztaságot látunk benne, mint egy másik
gyermekben, hanem azt a tisztaságot, amit Isten a teremtés elején megalkotott az ember számára.
Hiszen tudjuk, hogy Máriában nincs ott az áteredő bűn terhe. Így olyan tisztaságot látunk amilyen
tiszta Éva volt a boldogság kertjében a bűnbeesés előtt. Ez igazán nagy remény.
158
I 2014.11.11.
KT! Amikor az Istenszülő ünnepeire összegyűlünk a templomunkban, mindig tudjuk,
hogy éppen mi az a mozzanat Mária életében, ami az emlékezésre, imádságra ad alkalmat
nekünk, embereknek. Mindig tudjuk, hogy most éppen az ő születését, templomban való
bemutatását, foganását, szülését, vagy mennybe vételét ünnepeljük. De tudjuk-e, hogy mi az a
konkrét történelmi esemény, amit a mai Mária-ünnepen felelevenítünk, amit ünneplünk? Mert
nem véletlen, hogy azt, hogy Mária a mi védelmezőnk, oltalmazónk, éppen a mai napon
ünnepeljük meg.
153
I 2014.10.31.
Kellemes őszi idő van, de látjuk hogyan fogy el az élet a természetből. És mégsem aggódunk,
mert tudjuk, hogy csak átmeneti állapot ez, s jön a tavasz, amely újra élővé teszi azt ami most
élettelenséget mutat. Így áll a keresztény ember a sírok mellé. Nem aggódik akkor sem, ha
szemben van a halállal.
150
I 2014.11.6.
Nagy dolog, ami ma történik veletek. Ti nem sokkal ez előtt észrevettétek, hogy
Krisztus találkozni akar veletek, s most ez a nagy találkozás létrejön, mert nem csak Krisztus
akar veletek találkozni, hanem ti is Krisztussal.
143
I 2015.3.11.
KKT! Ha ez az ember a fürdőben semmit sem mondott volna ma Jézusnak, Jézus akkor is
világosan tudta volna, hogy ez az ember azért fekszik már harmincnyolc éve ott, mert azóta
nem akadt senki, aki őt a tóba vitte volna a tó megmozdulása után. Ha nagyon radikálisan
akarom megfogalmazni a mai szituációt, akkor azt kell mondanom, hogy Jézusnak éppen
azért kellett eljönnie a világba, mert azon a földön, ahol az embert az Isten azért teremtette,
hogy egymás szolgálatában boldogság támad — már olyannyira nem szolgálták egymást az
emberek, hogy senkit sem érdekelt egy ember sok évtizedes szenvedése.
140
I 2015.3.10.
A Feltámadott Jézus azzal okozza nekünk a legnagyobb örömet, hogy a
fénybe öltözött Jézuson meglátjuk, hogy milyen a mi megváltásunk, azaz milyen
lesz a mi feltámadott életünk.
Jézus a feltámadott szelíd és alázatos szívű. Pont úgy, ahogy életében is az
volt. Ezt a szelídséget ha ma megérzed, akkor elér a feltámadás öröme, s talán
változik valami életed következő szakaszában.
134
I 2015.3.12.
Mégcsak nemrég találkoztak az apostolok a feltámadt Krisztussal. Mégcsak nemrég
kémlelhették, hogy valóban ő az. Még csak egy keveset örülhettek ismét Jézusnak,
megjelenéseinek, és ma már búcsúzniuk kell tőle.
Értehető, hogy fáj a szívük, amikor magasba emelkedik közülük és szerettek volna
egyszerre szárnyra kapni és utána szállni, mint a madárfiókák követik anyjukat. — Látod, még
túlságosan is égre nézők ezek az apostolok ma, mert az angyalnak kell figyelmeztetni őket:
“Galileai férfiak! Mit álltok itt égre emelte szemekkel” - Mintha csak azt mondanák: még nem
mehettek el Mesteretek után! Nézzetek még egy kicsit a földre is!
131
I 2015.3.13.
KKT! A Szentlélek, aki Pünkösdkor áradt ki a világra, s azóta is árad és betölti a
földet, - olyan ez a lélek mint egy éles kard. Semmiképpen nem tér vissza az Atyához
eredménytelenül. Akit elér ez az éles kard, azt mindenképpen megsebezi, s ennek a sebnek a
fogadása dönti el az ember sorsát örökké. Csak két dolog lehetséges: vagy átkozni, vagy
áldani fogja a személy a sebet adó Istent.
131
I 2015.3.11.
Hajlamosak vagyunk úgy hallgatni Krisztus temetésének és feltámadásának a
történetét, mintha egy tőlünk függetlenül zajló eseményt emlegetne fel az evangélista. Pedig
mint minden történet az evangéliumokban, ez is egy kicsit rólunk szól, s mindenképpen
nekünk szóló üzenet. Ez nem csupán egy történelmi beszámoló.
Ez az arimateai József egy egészen különleges ember, annak ellenére, hogy nem is
látszik kiemelkedő tettnek amit tesz Jézussal. Az evangélista csak úgy mellékesen jegyzi meg,
hogy József egy olyan előkelő tanácsos volt, aki maga is várta az Isten országát. Ha egyetértett
volna a főtanács ítéletével, ha nem sejtette volna még a tanítványoknál is világosabban, hogy
Krisztusban valóban elérkezett az Isten Országa, akkor semmit sem tett volna, és
semmiképpen nem kockáztatta volna a tanácsosok között betöltött előkelő pozícióját.
130
I 2014.11.6.
Kedves Gyerekek! Amikor egy ember megszületik, akkor hajóra száll, s megpróbál
sikeresen átkelni az élet tengerén. Minden ember reméli, hogy jól fog utazni, s jó kikötőbe
érkezik, ahol boldogság várja.
A világ nagy tengerén sok hajó van, s az embernek választania kell, hogy melyikre
száll. Mi mind, akik itt vagyunk ebben a templomban veletek, azt állítjuk, hogy jól
választottatok hajót. A ti hajótoknak ez a neve: Egyház.
130
I 2014.10.31.
KT! KGY! December hónap befejezése előtt 6 nappal ünnepeljük a hónap legnagyobb
ünnepét: Jézus krisztus születését. Ő azért jött, hogy mindenkinek mindene legyen, hogy
körüljárva jót cselekedjen, és hogy életét adja juhaiért. December kezdete után hat nappal,
azaz a mai napon, pedig Szent Miklós püspököt ünnepeljük. Ő életében igyekezett utánozni
azt a Jézust, akivel egy hónapban ünnepeljük. Szent Miklós is mindene lett a rábízottaknak, ő
is körüljárt és jót cselekedett.
129
I 2014.11.11.
Az új egyházi esztendő első ünnepe. Az ünnepi év végén, Úrszínváltozás napján
gyümölcsöt szenteltünk, a lelki gyümölcsöket szimbolizálva.
Most azzal kezdjük, hogy az egyház elénk állítja Máriát, s vele a szülőket, akik hosszú
kitartó bizakodás után, öregségükben kapták meg Anna méhének gyümölcséül az Istenszülőt.
Buzdítás ez arra, hogy az ember ne adja fel a reményt a gyümölcstelenség érzése miatt sem.
126
I 2015.3.10.
Lázár szombat virágvasárnap előünnepe. Mindkét napnak, mindkét ünnepnek
azonos a tárgya: a diadal és a győzelem. A szombat megmutatja az ellenséget aki a
halál, a vasárnap hírül adja a győzelmet.
Meg kell értenünk, hogy Lázár, akit Krisztus visszahoz a halálból, aki Jézus
barátja volt, ő mindnyájunkat, az egész emberiséget személyesíti meg. Mert minden
ember meghívást kapott, hogy az Isten, hogy Krisztus barátja legyen. Krisztusnak ezt
a barátját, akit szeretett, szétrombolta egy olyan hatalom, melyet nem az Isten
teremtett: a halál. S amint Jézus odaérkezett barátjának sírjához - mondja az
evangélista - SÍRT... De miért sír Jézus, ha tudja, hogy egy pillanat múlva életre
támasztja majd Lázárt? - Legtöbbször az a válaszunk erre a kérdésre, hogy azért sír,
mert ő is ugyanolyan ember lett, mint egy közülünk, ugyanolyan érzékeny lelke volt,
mint nekünk, ugyanúgy sajnálta Lázárt, mint ahogy mi sajnálunk egy barátunkat, ha
elragadja tőlünk a halál.
125
I 2015.3.11.
Az asszony spórolni szeretne időt és szégyent. Hogy kényelmesebb
legyen az élete. Hogy kényelmesebb legyen a bűnökkel teli élete. Nem a bűntől
akar szabadulni, hanem a bűn következményeitől. De így nem lehet. Nekünk se.
Elnézzük magunknak és magunk körül a bűnt.
Jézus kis dolgot kér. Vizet amit adni tud. Mi is csak kis dolgot tudunk
adni, de ezt szívesen adjuk, hogy Isten megindíthassa bennünk a gyógyulást.
Volt már aki féltékenységből ment a felesége után a templomba, és találkozott a
gyógyító Jézussal. (Ember kocsiban várja az anyját amíg az misén van.)
122
I 2014.10.31.
KKT! Az Istenszülő ezen ünnepén - mint számos más ünnepen is - az imént hallott
történetet olvassuk fel templomainkban. Ezt a történetet nagyon sokan - legalábbis az
idősebbek közül - már majdnem kívülről ismerjük, hiszen ez a szakasz fordul elő a
leggyakrabban a nyilvánosan felolvasott evangéliumi történetek között. A keresztény ember a
véletlenekben amúgy sem hisz, ezért azt gondolom, hogy nem véletlen az sem, hogy őseitek
ezt az ünnepet, s annak evangéliumát választották ennek a falunak, ennek a közösségnek az
ünnepe gyanánt.
119
I 2014.11.6.
Talán sokszor még egy nem keresztény ember is úgy fejez be egy nagyobb munkát,
napot, vagy épp egy esztendőt, hogy azt mondja: Hála Istennek! Mi keresztények is így
fejezzük be ezt az esztendőt: Hála Istennek! -, hiszen ez a hálaadás a legtöbb, amit emberi
gyöngeségünkből be tudunk mutatni az Úrnak. Hál’istennek, hogy ezt az esztendőt is
átvészeltük, a sok megpróbáltatás, életünkre leselkedő veszély, a társadalmi és gazdasági
szorongattatások ellenében, még valódi örömökben is részesített minket az Úr.
119
I 2015.3.18.
A templomi imádság célja, hogy kiemeljen a hétköznapi egyformaságból
és sok eredménytelen elfoglaltságból. Jézus a mai történetben ugyanígy
kiemelkedik a maga hétköznapjaiból. Persze neki hétköznapi volt a csodák
sokasága. Jézus felmegy egy hegyre a kenyérszaporítás után, hogy imádkozzék.
Nem azért megy a hegyre mert az közelebb van Istenhez, hanem azért mert ott
semmi és senki ,nincs, ami az Atyával való kapcsolatát zavarná. Néha nekünk is
ki kell lépni a világból. Legalább ide az Isten házába.
118
I 2014.11.6.
Ma már csak belátásokat teszünk; ki is ez a Krisztus emberileg nézve, s hogyan áll a világ a
születés titka előtt.
1. Ki ez a Krisztus? Ábrahám fiának, Dávidnak a fia.
A törvénytelen emberre mindig megvetéssel nézett a zsidó nép, Isten büntetésének
tekintették a törvénytelenséget, s azt, ami ezzel együtt járt, hogy nincs nemzetségtáblája.
Tehát ebben a társadalomban nagyon fontos, hogy van Jézusnak nemzetségtáblája.
A nép vezetői által hitelesített családfával a kezükben ezek után van lehetősége ennek a népnek,
hogy ne fogadja el, vagy ne értse Jézus tanítását, van lehetősége, hogy kitaszítsa magából mint a
népet megosztó tanítót, de nincs lehetősége arra, hogy a törvénytelenség miatt vesse ki magából
és hallgattassa el.
117
I 2014.11.11.
Mint az ismeretes a keresztény ember előtt, az egyházi esztendő szeptember 1-én
kezdődik, így ebben a hónapban, augusztusban ér véget az az ünnepi sorozat, amely évről évre
megeleveníti számunkra üdvösségünk történetét.
Nem véletlen, hogy ebben a lezáró hónapban minden olyan nyugalmat árasztó és
fényes. Az elmúlt egyházi esztendő során mindenről megemlékeztünk, ami Krisztusnak, mint
az egyház alapítójának az életéből fontos az emberiségnek. Így a fogantatásról, a születésről, a
bemutatásról, a keresztelkedésről, a szenvedésről, a megváltói halálról, a feltámadásról, és az
Atya országába való visszatérésről. Ebben a hónapban már nem ezeket a földi eseményeket
tesszük elmélkedő lelkünk szemei elé, hanem megpróbálunk a jövőbe tekinteni, mert ember
csak akkor élhet boldogan ezen a világon, ha van előtte jövő, s csak akkor érzi fáradtságokkal
terhelt életét érdemesnek és értelmesnek, ha ez a jövő megnyugvást, s ha lehet még nagyobb
boldogságot ígér.
114
I 2015.3.9.
KKT! A most hallott evangéliumi történet nagyon sok mindennek az átgondolására indíthat
egy keresztény embert. A legkézenfekvőbb talán a hitünk összevetése a segíteni nem tudó tanítványok,
és a gyógyítani képes hittel, amit az apa hordoz. Igaz, hogy böjtben ér bennünket ez az evangélium, s a
böjtölő ember életében igen fontos szerepe van a hitnek, de ma mégis valami mást választanék ebből az
evangéliumi szakaszból. Valami olyasmit, ami nagyon idegenné vált a mai ember számára.
111
I 2014.10.31.
KKT! Amikor Krisztusnak a példabeszédeit, a tanításait hallgatjuk, akkor úgy tűnik
számunkra, hogy hallgatva az Isten hozzánk intézett szavait, meg is értjük azokat. A mai
napon ismét, már nem is tudjuk, hogy hányadszor, felolvassuk és végighallgatjuk a
magvetőről szóló példabeszédet Ez a példabeszéd nagyon világos, nagyon megszoktuk már.
Úgy tűnik, hogy fölösleges Istent újból meghallgatnunk, vagy felolvasnunk, hiszen bármikor
képesek lennénk elismételni, elmondani a tartalmát, és már meg is tudnánk magyarázni,
hiszen maga Krisztus is megmagyarázza nekünk a példabeszédet. Félreértésre nincs
lehetőség.
108
I 2014.11.6.
Sokszor lehet arról beszélni, hogy Isten hozzálát a világban az üdvözítő munkájához.
Mégis ma van az igazi kezdet, amikor Isten az első olyan csodát teszi, ami már egyértelműen
arról tanúskodik, hogy Isten elindítja az üdvösség művét. Azzal, hogy a Fiú anyját, amikor ő
megfogan anyjának, Annának a méhében, akkor megóvja az áteredő bűntől. A dolog
nagysága abban van, hogy Ádám és Éva közös bűne óta nem született, vagy nem fogant olyan
ember, akire nem szállt volna az az ősszülők vétke. Ma azt látjuk, hogy Isten beavatkozik a
világ rendjébe. Ezt nevezzük csodának. Nekem ez sokat jelent. Leginkább azt, hogy lehet sok
a bűn, lehet sok a meg nem értés, vagy a teher az ember életében, de mégis biztonságban
élünk. Biztonságban azért, mert Isten amikor a teher már elviselhetetlen lenne az embernek,
akkor mindig beavatkozik. És nem próbál meg minket erőnkön felül az Isten.
105
I 2015.3.13.
KKT! Talán nem én vagyok itt egyedül, aki állt már este egy halastó partján és
figyelte a lassan leszálló sötétségben a halakat. Este a halak a víz felszíne alatt
mint tovasuhanó árnyak jelennek meg. A fiatalabb, fürgébb halak még egy-egy
ugrást is megkísérelnek a levegőben. S néhányuknak sikerül is a számukra örök
környezetet jelentő vízből, mintegy idegen elembe környezetbe lépve, egy
pillanatra, a számára idegen környezetet jelentő levegőben. S ekkor egy
pillanatra csodásan széppé válnak attól, hogy ezüstös pikkelyeiken megcsillan a
napsugár. Mások kevesebb sikerrel, alig-alig tudnak kiemelkedni a vízből,
néhányuk pedig egyáltalán nem tudja elhagyni megszokott közegét a vizet.
104
I 2014.11.11.
- A mennyei Isten a földön kíván
lakozni
- a szellemi karokon nyugvó Isten
földi széket készít magának
- a teremtőnek teremtmény lesz
az anyja
104
I 2014.11.7.
Péter és Pál . . 2 ember aki odaadta életét Krisztusnak.
Péter: - aki Krisztus megbízásából az egyház vezetője lett,
- aki a tanítványok közül egyedül merte megvallani, hogy Jézus a Krisztus
- aki vállalta hite érdekében, hogy keresztre feszítsék, és még arra is volt ereje,
hogy alázatból fejjel lefelé kérje, hogy ne legyen egyenlő Krisztussal.
103
I 2014.10.31.
Ma két esztelen embere figyelünk. Az egyik az evangéliumi ember, aki nagy csűröket
épít, hogy oda gyűjtve vagyonát sok évre biztosítsa jólétét. A másik szent Miklós püspök — akit
ma úgy ismerünk, hogy „mikulás” — akire kicsik és nagyok nagy szeretettel gondolnak.
102
I 2015.3.24.
K.K.T! Hallottuk, hogy a király lakomát készít számos meghívott vendége számára.
Nyilvánvalóan azért, mert a menyegző nagy örömet jelentett neki, s a lakomát azért rendezte,
mert ezt a nagy örömet meg akarta osztani másokkal, hogy mindenkinek örömet okozzon az
ami az ő életében történik.- A meghívottak azonban mentegetőzni kezdenek, mintha nem
akarnának örülni. Mennek földi dolgaik után, pedig az a szomorúság forrása.
102
I 2015.3.10.
Valóban feltámadt! – És ez a Feltámadott Krisztus
nem úgy jár velünk, mint egy vesztes galileai próféta,
ahogy üldözői látják, hanem a feltámadás és az ember
életét leginkább megnyomorító halál fölötti győzelem
dicsőségének fényében. S mi tudjuk, hogy minden szava
igaz, tudjuk, hogy az Isten országa az ő megváltói
ajándékaképpen újra a mienk, ha egyszerűen követjük őt, a
Feltámadottat.
101
I 2014.11.7.
Talán nem csak azért van ilyenkor ez az ünnep, hogy kilenc hónappal, egy
várandósság idejével legyen Krisztus születése előtt. Azért is, mert tavasz van, és az ember a
meleget, s életet, rügyeket csalogató nap erősödésével bizakodóbb az élettel kapcsolatban.
Ezért is nevezzük gyümölcsoltó boldogasszony napjának. Újra indul az élet a természetben.
Krisztus életének megfoganása Mária méhében igazán okot ad arra, hogy az ember
bizakodóbb legyen.
101
I 2014.11.1.
Az evangélium olvasása során sokszor tanúi vagyunk, hogy Jézus szombati napon szabadít meg
valakit a gonosz lélek fogságából, azaz gyógyít. Az iménti asszonyt is azon a napon gyógyítja meg,
amikor a törvény szerint a választott nép egyetlen tagja sem végezhet semmiféle munkát, még a gyógyítás
munkáját sem. Ezen a napon ugyanis pihenni illett. A választott nép szombati pihenése mintegy
szimbóluma volt annak, hogy az Úristen a hetedik napon megpihent a teremtés munkájától. Ezzel a
pihenéssel egyrészt tartózkodott attól a munkától ami hasznot hozott, azoktól a tettektől, amelyek teljesen
a föld felé fordították tekintetét, s ezen túl még erőt is gyűjtött önmagában a további feladataihoz.
101
I 2015.3.11.
Ez az evangélium vakokról szól. S bár mi majdnem mind elég jól látunk,
azért mégis rólunk szól, hiszen amit ezek az emberek nem láthattak azt mi sem
láthatjuk. Jézus járt éppen feléjük, s ők nem láthatták ezt a Jézust, mert vakok
voltak, mi meg nem láthatjuk Jézust mert kétezer évvel az ő földi élete után
élünk.
100
I 2015.3.17.
Egy olyan ember, aki nem állt közel az Istenhez, aki Jézus földi életében még a
mindenkinek szóló meghívásról sem hallhatott, olyan dolgot mond, amelyet őszintén tán még
egyikünk sem tud kimondani; Nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj.
Mi szinte minden imádságunkat azzal az óhajjal kezdjük, hogy hívjuk az Istent, hogy
jöjjön el közénk, és legyen velünk. Mert ha Isten itt van, akkor könnyebben hiszünk, élőbbnek
érezzük imádságainkat, és jobban értjük azt is, hogy van értelme és gyümölcse az
imádságunknak. A Mennyei király… imában is azt mondjuk; Jöjj el és lakozzál mibennünk…
A százados minden önzés nélkül mondhatta volna, hogy jöjjön hozzá Jézus, hisz nem is
magának, hanem a szolgájának kérte a segítséget. De nem tette, mert azt érezte, hogy nem
méltó az Isten jelenlétére. Legalábbis saját hajlékában nem. Olyan módon képzelte ez Jézus
hatalmát, mint a saját századosi rangját. Tudta, hogy Jézus ura a betegségnek és az
egészségnek, s ha csak egy szóval is parancsolja, akkor engedelmeskednek neki a lelkek. Mint
neki a katonák. Nincsenek kétségei, és Jézus ezért mondja, hogy nagyobb a hite mint Izrael
fiainak, akik tele vannak kérdésekkel, kétségekkel, és végül a hitetlenség miatt el is utasítják
Jézust.
99
I 2014.11.6.
Hogy megértsük: Krisztus valóban emberré lett, egy közülünk. Ezért van itt a
nemzetségtábla.
Dávid király családjából, Ábrahám nemzetségéből való. De nem pusztán egy az
emberek közül: Jákob nemzette Józsefet, Mária férjét, s Mária a Krisztusnak nevezett Jézust
szülte. Jézus a Szentlélektől fogant, s ez azt is jelenti, hogy Jézus legalább annyira Isten mint
amennyire ember.
97
I 2015.3.18.
Az első dolog ami elgondolkodtató a történetben: Jézusnak megesett a
népen a szíve. Ugye a szüleink házában, ahol kemény munka volt nem csak a
búza megtermelése, hanem a kenyér dagasztása és sütése is, még sokkal
nagyobb volt a becsülete a kenyérnek. A kereszt jelét rajzolták rá a megszegés
előtt, s ha a földre esett megcsókolták miután felvették. Nemigen került belőle
semmi a szemétbe. Ma, amikor uniós követelmény az ételmaradék, közte a
kenyér szakszerű megsemmisítése, nem sokat gondol arra még ez a remek
Európa sem, hogy mintegy 200 millió ember éhezik a földön. Az uniós
országok, köztük a magyar éhezőkről pedig egyenesen nem illik beszélni. Mert
hát ugye rohamosan fejlődik a gazdaság.
96
I 2014.12.1.
Dosztojevszkij: Az, aki jó emlékekre emlékezhet vissza gyermekkorából,
az egy életre megmenekült. Nagyon fontos erőfeszítés az iskolai hitoktatás, de
nem sok eredménye van, ha nem gyökerezik a családok életében.
Tehát valamit otthon is kell tenni.
96
I 2015.3.9.
Jézus Hitet követel. Mivel a tanítványokban nincs elég, ezért sikertelenek.
Az apa elég hitet akar mutatni, hogy a fia meggyógyuljon, azonnal rájön, hogy a
hit Isten ajándéka. Akarni kell, (hiszek!) és kérni, ill. elfogadni kell, (segíts az én
hitetlenségemen!).
94
I 2014.11.3.
Az első dolog ami nekem az anyaságról eszembe jut, az az alázatosság. Ez
az alázat tulajdonképpen nem más, mint az igazság győzelme bennünk. Mert
amikor rádöbbenek, és elfogadom, hogy az élet nagy törvényei és igazságai nem
tőlem, embertől származnak, hanem örök Isteni rendelés hozta őket létre, akkor
vagyok igazán alázatos. Fogalmazhatnám ezt úgy is, hogy fölismerem az Isten
keze munkáját az életemben, s az ellen nem tiltakozok, hanem elfogadom.
Felnézek Istenre, és felnézek minden egyes emberre, mert mind az ő képének
mása, még ha jelentős torzulásokat szenvedett, akkor is ennek a képnek a mása.
És az én alázatom az, hogy ennek a másik személynek alá-helyezem saját
életem, tehát nem azt várom, hogy az én boldogságomat szolgálja minden és
mindenki, hanem én szolgálom mások boldogulását.
94
I 2015.3.10.
A sok megpróbáltatás és szenvedés után végre elérkeztünk ahhoz az
éjszakához, ahol megnyugszik minden, ami az Isten Fiának életét felőrölte.
Megnyugszik az idegesség. Megnyugszik a düh, és mindezek helyébe belép
valamiféle igazi nyugalom és békesség. Láttuk Jézuson, éreztük magunkban, ez
így nem mehet tovább. Nem lehet, hogy mindent meghatározzon az az erőszak,
ami képes felőrölni egy életet, egy közösséget, egy nemzetet.
92
I 2015.3.11.
Az egyházi év során mindig olyan eseményeket ünneplünk Krisztussal
kapcsolatban, melynek a megtestesüléssel, Krisztus földi fizikai jelenlétével
kapcsolatosak. Ez a mai nap is látszólag arról szól, hogy Krisztus feltámadt a
halálból, és most újra fizikailag mutatja meg magát az apostoloknak, és fizikai
megjelenésével teszi hívővé a hitetlenkedő Tamást is. Valójában mégis egy
másik világot tár fel Krisztus ebben a történetben, (ahogy a hétköznapi nyelv
is „másvilág”-nak mondja) azt a világot, ahol Ő már mint feltámadott jelenik
meg, és ennek a világnak a mássága nekünk is sok mindent elárul a feltámadás
utáni életről, amelyet nagy hiba lenne úgy felfognunk, mint ennek a földi
életnek a megújulását, vagy a folytatását.
92
I 2014.11.25.
KKT! Egy héttel a szent nagyböjt előtt Jézus azokról a kritériumokról beszél, amelyek
lapján az ember eljuthat a húsvét titkához, illetve azok megléte vagy elmulasztása alapján
eldöntheti, hogy az üdvösségre, vagy a kárhozatra juttatja az életét.
Talán olyan világos ez a beszéd, hogy nem is igényel magyarázatot. Éhezőkről,
szomjazókról, ruhátlanokról, hajléktalan jövevényekről, betegekről és foglyokról van szó. S ki
ne tudná közülünk, hogy mi kell egy éhezőnek, szomjazónak, ruhátlannak, hajléktalannak,
betegeknek vagy fogságban levőknek? – Amikor azonban Jézus tanít, akkor nagyon is jól
tudja, hogy az embernek először az Istennel kell a kapcsolatát rendezni, mert ha valaki jó
kapcsolatban van az Istennel, akkor előbb utóbb jó kapcsolatban lesz azokkal az emberekkel
is, akik tartósan, vagy csak alkalmilag kapcsolatba kerülnek vele. Ma tehát azt kell
megkeresnünk ebben a tanításban, hogy vajon Jézus mire gondol az ember - Istenkapcsolaton
belül, amikor a szükséget szenvedőket felsorolja.
91
I 2015.3.9.
KT.KGY! Tévedés lenne azt képzelnünk, hogy Krisztus apostolai hiba ás bűn nélküli emberek
voltak. Nekik is nagyon hosszú utat kellett megtenniük, míg kiérdemelték a szent előnevet. Erről
tanúskodik a mai evangéliumi Szakasz is. Láttuk amint Zebedeus fiai odamennek Jézushoz, és - mai
nyelven szólva - protekciót kérnek tőle, ezzel akarván biztosítani maguknak a mennyek országában a
legjobbnak vélt helyeket. Ha meggondoljuk ‚ annyi bizonyos, hogy szinte minden ember törekszik
valamiféle elsőségre. Szeretnénk minél magasabb beosztásúak lenni a munkahelyeinken, vonatra
szállva szeretne mindenki az ablak melletti székre ülni a jobb kilátás miatt, a mozi pénztáraknál is
sokszor hallhatjuk, hogy kérek egy jegyet valami jó helyre, vagy játék közben is gyakran elhangzik; én
kezdek, én vagyok az első.
90
I 2015.3.20.
Nagyon kisarkított példa az evangéliumi adósság elengedés. Azt
gondolhatjuk, hogy nekünk nincs ekkora adósságunk, ezért nem rólunk szól a
történet. De meg kell értenünk, hogy ez a történet nem arról, szól, hogy mekkora
dolog amit el kell engednünk egymásnak, hanem arról, hogy minket annyira
szeret az Isten, hogy mindent elenged nekünk ha ezt kérjük tőle. Ez pedig azt
jelenti, hogy egy Isten kegyelméből élő embernek egyszerűen nincs joga haragot
tartani, különösen akkor nem, ha az egyik ember a másiktól megbocsátást kér.
89
I 2015.3.11.
Jézus sok embert gyógyított meg, és többször előfordult az is, hogy
összeütközésbe került a zsidókkal, mert az ő megítélésük szerint megszegte a
szombati nyugalomnak a törvényét. Ez az evangéliumi történet - azt gondolom -
sokkal több mint egy gyógyítás és a farizeusok által általa felszított botrány.
Jézus - egy kissé talán elrejtve, de nyilvánvaló és felismerhető módon - három
szimbolikus elemet használ a gyógyításhoz, - jóllehet egyetlen szavával is
elérhette volna ugyanezt - s ezeknek a szimbólumoknak a felismerése és
megértése vezetheti el a mai olvasót is a valódi történethez és az evangéliumi
üzenethez.
87
I 2015.3.10.
Sokan álltunk már szeretteink halálos ágyánál. Úgy gondolom, hogy
mindig megrendülünk, de azt is gondolom, hogy minél nagyobb a szeretet, ami
összeköti a haldoklót és az ott állót, annál jobban fáj. Tehetetlenséget érzünk, és
ez elkeserít bennünket. – Most amikor Jézus haldoklását látjuk, akkor egyet
biztosan tudhatunk; Nincs nagyobb szeretet. Jézust nem az értelmetlen halál
rabolja el. Egy ártatlan tisztaságban, átadott élet. Jézus a mi tévedéseink, hibás
vágyakozásaink, rossz választásaink, és bűneink miatt haldoklik. Ez nekünk
járna, de ő teszi meg helyettünk. Csak arra int, hogy legalább viszont szeressük.
86
I 2014.11.3.
A gyerekek köszöntése minden bölcsességnél többet ér. Mégis szabad
legyen néhány gondolatébresztőt mondanom, mert nem csak az itt lévő anyákat
köszöntik az itt lévő gyermekek, hanem mindannyian gondolunk a saját földi és
égi anyánkra, attól függetlenül, hogy velünk van e még, vagy már a mennyei
anyánk oldaláról tekint le ránk.
86
I 2015.3.17.
Kierkegardnak van egy elbeszélése egy vadgalambról, akinek megvan a maga
megélhetése, nagy megelégedettségben él. Egy napon látogatóba megy a rokon
házigalambokhoz, és ott szó esik a gazdának a hatalmas magtáráról, amely bő megélhetést
jelent, amíg csak élnek. S ekkor életében először eltölti a vadgalambot az aggódás. Bár eddig
minden nap volt mit ennie, most elkezd tartalékot gyűjteni. Korán reggel kezdi a munkát
minden nap. A kereséssel olyan sok ideje megy el, hogy enni is alig ér rá. Látja, hogy mit
gyűjtött milyen hamar elfogy, s az élelem felhalmozásában annyira felőrlődik, hogy tollai
elveszítik fényüket, repülése is egyre öregebb lesz. Közben életét állandóan a
házigalambokéval hasonlítja össze, és annak a gondolatnak a rabja lesz, hogy egy napon talán
ínséget kell szenvednie. Aggódása végül is szerencsétlen lépés megtételére készteti, a
házigalambok, közé vegyül, hogy minden gondjától megszabaduljon, és a gazda leveses
tányérjában köt ki.
85
I 2015.4.10.
Az evangélium első témája a szomorúság. Itt nem egyszerűen arról van szó, hogy
mindenképpen szomorúság az, amikor egy asszony temeti a fiát. Mert ugye a halál
mindenképpen szomorúság, de mégis az a természet rendje, hogy a gyermekek temetik a
szüleiket, s amikor egy szülő temeti a gyermekét, az sokkal növeli meg a halállal szembeni
fájdalmat. Ez az asszony özvegy volt, s ez a temetés azt is jelentette, hogy a család férfi nélkül
maradt. Ez pedig az akkori társadalomban keserű sorsot jelentett a férfi nélkül maradt
asszonynak. Kiszolgáltatottá vált. Szavazati joga nincs, amivel befolyásolhatná az őt
körülvevő társadalmat, megélhetése sincs, hiszen abban a korban nem létezik nyugdíj.
Amikor tehát a fiát temeti, akkor a reményét is eltemeti. Azt a reményt, hogy öregségében
még tisztes emberi életet élhet.
85
I 2015.3.11.
Jézusnak ez a találkozása olyan fontos, és az asszonnyal folytatott
párbeszéde olyan mélységeket érint, amelyek kimeríthetetlenné teszik ezt az
evangéliumi szakaszt, de legalábbis ennek az írásnak a lehetőségeit
mindenképpen meghaladja. Persze a történet kimerítésénél sokkal fontosabb,
hogy megértsük, az evangéliumi történetben Jézus velünk van, hozzánk beszél,
s nem csupán egy asszonnyal találkozik a szamariaiak közül. Hogy Krisztus
mai vigasztalása jobban örömre deríthesse a szívünket, ki kell ragadnunk egykét
mozzanatot a beszélgetésből.
84
I 2015.2.19.
A múlt vasárnap Natanaelnek és nekünk nagy dolgok meglátását ígérte
Jézus. Ennek vannak persze olyan feltételei, amit ebben a nagyböjti időben
világosan kell látnia a keresztény embernek. Az egyik ilyen tulajdonság:
törekvés a jóra. Másképpen mondva: találékonyan kell megtalálnunk azt a
módot, ahogyan egy mellettem álló embernek meg tudom mutatni, hogy én
valójában szeretem őt. – Ennek a mai bénának a barátai ezt tették. Szerették
ezt a bénát, és megtették amire szüksége volt. S egy beteg embernek az orvosi
beavatkozások kudarca után a legnagyobb szüksége Jézusra van. Kedves
nagyböjti imádságunknak, Szent Efrém atya imádságának az első fohászában
arra kérjük az Istent, mint életünk Urát, hogy ne engedje hozzánk a jóra való
restség szellemét.
84
I 2014.12.1.
KKT! Elérkezett húsvétra való közvetlen előkészületünknek első vasárnapja. A
nagyböjti vasárnapok evangéliumi szakaszai különös gondosságal vannak összeválogatva.
Hogy ezen evangéliumi szakaszok összefüggéseiben rejlő mondandót is megértsük, világosan
kell emlékeznmünk arra, hogy milyen elválaszthatatlanul szoros kapcsolatban volt az
ősegyház a keresztelkedésre való felkészítés és a nagyböjti időszak.
83
I 2014.10.31.
Ez a történet tele van félelemmel. Azzal a félelemmel, ami minden ember életében
megjelenik valamilyen módon. Valaki attól fél, hogy beteg lesz, vagy meghal, vagy nem lesz meg
a megélhetése, vagy nem lesz munkája, vagy nem tud megfelelni a családnak, vagy a
közösségnek, aki elvárásokat támaszt felé…stb. Életünk meghatározója a félelem. Ma is úgy
élünk, hogy bennünk dolgozik az elöljáróktól való félelem. Egyházi elöljáróktól nem annyira,
hiszen az egyháznak a középkorban meglévő, világot és emberi életeket meghatározó tekintélye
nagymértékben megváltozott. Vannak viszont a világi elöljárók, munkahelyi vezetők, nemzeti
vezetők, akik hatalommal rendelkeznek felettünk, s a kiszolgáltatott sorban élő ember csak
elviselni merészkedik a feje fölött hozott rendelkezéseket. Nem lenne szabad, hogy így legyen
egy demokratikus világban, de mégis így van. Lehet, hogy tévedéseink vannak a demokráciáról?
82
I 2015.3.18.
A világ teremtése után az Isten bőséggel ajándékozta meg az embert. A
paradicsomi ember egyetlen dolga volt, hogy örüljön és jól éljen a bőséges
ajándékokból. - Miután az ember saját kezébe akarta venni a maga életét, s ezzel
ki akarta venni az gondoskodást az Isten kezéből, akkor szükségszerűen meg
kellett kapni azt a terhet, amit ha nem is végiggondoltan, de magának akart:
Verejtékes munkával kell megkeresnie mindennapi kenyerét.
81
I 2014.11.3.
KKT! Olyan gyakran beszél Jézus a gazdaságról, az anyagi javakról, s olyan gyakran állítja
ezt elénk az egyház, hogy ebből a gyakoriságból csak arra tudunk, hogy tényleg nagyon
szorosan összefügg Krisztus-követésünk és üdvösségünk azzal, hogy milyen szerepet játszik
életünkben az, amit birtokolunk a világból. Mivel az evangéliumról, életünket meghatározó
Isteni rendelésről van szó, nem tehetjük meg, hogy fel színesen mérjük csak össze életünket a
halott tanítással. Minden esetben mélyebbre kell eveznünk, nehogy hanyagul elmenvén s
figyelmeztetés mellett sokat veszítsünk. Ezt azért mondom, mert amikor ma azt hali Jézustól,
hogy a gazdagságot, akadályként említi az Isten országával szemben, akkor azt hiszem
hajlamosak, vagyunk legyinteni, s talán egy kissé cinikusan és sajnálkozva azt mondani, hogy
számomra ez a figyelmeztetés nem aktuális. Jézus ezt a gazdag ifjúnak. Mondja, én nem
vagyok gazdag, figye1jenek rá a gazdagok.
81
I 2014.11.11.
KT! Amikor az Istenszülő ünnepeire összegyűlünk a templomainkban, mindig tudjuk,
hogy éppen mi az a mozzanat Mária életében, ami az emlékezésre, imádságra ad alkalmat
nekünk, keresztény embereknek. Mindig tudjuk, hogy most éppen az ő születését,
templomban való bemutatását, foganását, szülését, vagy mennybe vételét ünnepeljük. De
tudjuk-e, hogy mi az a konkrét történelmi esemény, amit a mai Mária-ünnepen felelevenítünk,
amit ünneplünk? Mert nem véletlen, hogy azt, hogy Mária a mi védelmezőnk, oltalmazónk,
éppen a mai napon ünnepeljük meg.
81
I 2015.3.10.
Jézus ritkán, vagy inkább egyáltalán nem mutat földi dicsőséget, mert a
világ dicsősége mindig csalódás, és Ő nem akar csalódást okozni. A földi
dicsőség csak ritkán kap őszinte megbecsülést, inkább kényszeredett elismerése
a másik sikerének, vagy valamilyen érdekből kimutatott magasztalás, vagy
félelem a dicső és sikeres embertől. Jézus dicsősége a kereszt, ami a pogány
világ számára érthetetlen. Nekünk is van olyan kísértésünk, hogy jó lenne, ha
Jézus világi értelemben is dicsőséges lenne, mert akkor ránk, a követőire is
kiterjedne ez a dicsőség, és akkor nem üldözne, hanem megbecsülne bennünket
a világ, a hitetlen ember, és a nem keresztény alapokon nyugvó társadalom.
81
I 2014.10.31.
Amikor egy ember megszületik erre a világra, akkor két út van előtte. Az életet
mindenki egyformán hordozza, ez az Isten ingyenes ajándéka. Senki sem fizetett érte.
80
I 2015.2.25.
Krisztus keresztjének nehéz sorsa volt a történelemben. Többször elveszett,
többször megtalálták. Először Konstantin császár anyja, Szent Ilona kerestette és találta
meg Jézus keresztjét a Golgota hegyén. Az egyik legemlékezetesebb történet
Herakliusz császár nevéhez fűződik. A császár 628-ban rátalált krisztus keresztjére –
sok helyen ünneplik is ezt a második felmagasztalást, mint mi szeptember 14-ét – s
örömében elhatározta, hogy a legnagyobb ünnepélyességgel teszi emlékezetessé azt a
napot. Felöltötte legpompásabb királyi díszét, és maga vette a vállára a megtalált
keresztet, hogy bevigye a császári templomba. A legenda szerint egyetlen lépést sem
tudott tenni. Zakariás pátriárka odalépett hozzá, és így szólt; Hogyan is tudnád bíborba
és aranyba öltözve vinni a szegény és meggyalázott Krisztus keresztjét! Akkor
bűnbánó, vezeklő ruhába öltözött a császár, és így elindult, s bevitte Jézus keresztjét a
templomba.
80
I 2015.3.12.
KKT! Egész életünknek, kereszténységünknek a legfontosabb kérdése és tétje:
Hogyan érhetjük el életünk célját, az örök életet. Jézus egész élete és tanítása ebben segít
minket. Ennek a tanításnak és megtartásának megismerése azonban sokszor fáradtságos és
sok odafigyelést és áldozatot is követel tőlünk. A hallott Jézusi főpapi imádságban van egy
kijelentés, ami úgy tűnik, hogy lényegesen leegyszerűsíti ezt a fáradtságos küzdelmet. Jézus
azt mondja: „Azaz örök élet, hogy ismerjenek téged, az egyedüli igaz Istent, és akit küldtél,
Jézus Krisztust”.
80
I 2015.3.11.
A kenethozó asszonyok vasárnapja van. Sok mindent hallottunk a mai
evangéliumban. Akármilyen veszélyes is volt a helyzet Krisztus körül. Mindig
volt valaki, aki nem hagyta el, hanem a maga tehetségével igyekezett Jézus
testének szolgálatára lenni. Amikor a tanítványok már elhagyták, akkor jött
Arimateai József, amikor ő már eltemette, akkor jöttek a kenethozó asszonyok.
Nem hiszem, hogy hosszas magyarázat kellene ahhoz, hogy megértsük a mai
napon, hogy ma nekünk kell Krisztus testének, azaz az egyháznak a szolgálatára
lennünk, mert ezzel maradunk meg Krisztus mellett, ezzel válik boldogítóvá és
üdvözítővé bennünk a Megváltás műve.
79
I 2015.3.19.
KKT! Ha valami rosszul működik ma vagy a történelem bármely korszakában, akkor annak
mindíg valamiféle rendetlenség az oka. Mert ez Isten által alkotott világban minden rendben
volt, s annak, hogy a még el nem bukott világban minden rendben volt, az volt az alapja hogy
rendben volt az Isten és az ember kapcsolata.
79
I 2015.3.25.
Tévedés lenne azt gondolni, hogy voltak, vagy vannak olyan emberek,
akiktől Jézus sajnálná a kegyelmet, a segítséget. Jézus tudja, hogy mi az ami egy
embernek jár ezek a földön, s azt akarja elérni ennél az asszonynál is, hogy ő is
ugyanazt és ugyanúgy akarja mint Jézus. Mert ha valaki Jézussal együtt akar
valamit, akkor azt nagyon valószínű, hogy elnyeri, s ettől mindenképpen
boldogabbá válik az élete.
78
I 2014.10.31.
KKT! KGy! Az a földrajzi hely, Gadara, ahol a mai történetünk játszódik, teljesen
pogány hely volt. Egy kopár, dombos vidék, melynek szélén meredek hegyoldal lejtett a
Genezáret tava felé. Agyagos a talaj, éppen ezért alkalmas üregek vájására, s így nem is
használták másra, mint hogy temetkezések helyéül sírboltokat ástak a földbe. Az akkori
emberek tisztátalannak tartottak minden olyan helyet, ahol a halottak feküdtek. Ezért
messziről elkerülték, s csak néha vetődött arra egy-egy legelésző disznócsorda. Ebben a zord
városrészben élt egy őrült óriás, aki az evangélium megszállottnak nevez.
77
I 2014.11.11.
Illés egyszerű ember volt. Nem volt művelt, tanult, nem volt rangja,
hatalma. Szegény vándor volt, de Isten kiválasztottja lett.
Ez abból látszik, ahogy teljesíti hivatását. Az a dolga, hogy megvédje az
igaz Isten tiszteletét. Acháb király felvirágoztatta Izrael országát, béke, pompa
és gazdagság volt. Még valami vallási demokráciát is megvalósított. Pogány
feleséget vett, Jezabelt. Ő hozta a pogány papokat, akik gúnyolták Izrael ősi
vallását. A zsidó vallással együtt csorbult az igazságosság, és az erkölcsi
törvények ereje is. Illés hivatása az igaz Istentől van, tehát fellép az idegen
istenek és papjaik ellen. Megszégyeníti őket, de Jezabel királyné haragja miatt
menekülnie kellett.
75
I 2014.11.25.
Mielőtt elítélnénk a farizeust, jó, ha tudjuk, hogy jó oka volt arra, hogy különbnek tartsa magát
másoknál. A törvény évi egyszeri böjtöt írt elő. Ő hetente kétszer böjtölt. Azok helyett egyszer, akik
nem böjtöltek, másodszor pedig a bűnösökért. Ez a böjt más volt, kint a mi böjtölésünk. Semmit sem
ettek 24 órán keresztül, még folyadékot sem fogyasztottak. Ötven fokos hőségben ez utóbbi
emberfeletti erőfeszítést kívánt. Pénzével is nagyvonalúan bánt, sokkal többet adva a tizedbe, mint ami
járt.
74
I 2014.10.31.
Az egyházi esztendő augusztusban ér véget, és szeptemberben kezdődik az új. Az az
év kezdődik újra, amelyben ismét hozzálátunk, hogy sorra megünnepeljük a megváltásunk
legfontosabb eseményeit, azokat az eseményeket, amelyeket Isten, s az ő egyszülött Fia Jézus
tett értünk, emberekért. Ezeknek az eseményeknek a végén ott van augusztusnak, mint évet
záró hónapnak a legnagyobb ünnepe, az úrszínváltozás napja. Amikor Jézus néhány
kiválasztott tanítványának megmutatja azt a nagy boldogságot, azt a dicsőséget, amit az ember
egy Istenhez igazodó élet gyümölcséül elnyerhet a földi élet végeztével.
73
I 2014.11.3.
Tíz leprás kér gyógyulást. Együtt és egyformán kérik. És az a Jézus, aki a legtöbb
evangéliumi történetben érdeklődik a gyógyulást kérők hitéről, most nem kérdezi végig őket.
Isten nem válogató. Mindegyiknek egyformán megadja a kegyelmét, ami most ezeknek
egyformán gyógyulást jelent
73
I 2015.3.30.
Kedvetlenség. Ez az első dolog ami a történet elejéről eszembe jut. A halászok egész
éjjel próbálkoztak, hátha sikerül, de nem sikerült. A hálókat mosták, mert az eszközöket meg
kell becsülni, hiszen valamiből élni kell, tehát másnap is próbálkozni kell. A hajókra azt
mondja az evangélista: Vesztegel. Tehát semmi hasznosat vagy értelmeset nem csinál.
Egyszerűen fenntartja és dobálja a víz. Nem ül benne ember, a veszteglés egyenlő az élettelen
létezéssel.
72
I 2015.3.24.
KKT! Gyakran hangoztatjuk, hogy az evangélium örömhír, és örömet akar okozni
nekünk, maga a szó is ezt jelenti, s nem félelmet akar bennünk kelteni, nem fenyegetni akar.
Ez valóban Így van, de Jézus evangéliumot nem szabad elkennünk sem. Észre kell vennünk,
hogy Jézus sokszor figyelmeztetni akar bennünket, fel akar rázni, mint ma is.
71
I 2014.11.26.
KKT! "Nem jó az embernek egyedül, lennie!" Ezekkel a szavakkal indokolja Isten
Ádám társának, Évának a megalkotását. S ha megnézzük a Bibliának az eredeti szövegét,
ebben más színesebb ez a kifejezés. Olyasmit jelent, hogy nem jó az embernek részként, rész
szerint lennie.
70
I 2015.3.24.
Jézus ebben a párbeszédben megmutatja a farizeusoknak, hogy ő ismeri legjobban az
Írásokat, mindent tud az Istenről, azt is amit a zsidók nem tudnak. S ez azért van mert ő az
Isten fia, az ígéretek beteljesedése. Föltesz egy kérdést: Hogy lehet a Messiás Dávid fia,
mikor Dávid saját urának nevezi az eljövendő örök királyt. A zsidók elhallgattak, s csak az a
baj, hogy Jézus sem magyarázza meg, hogy hogy is van ez. Miközben ennek a végére
próbálunk járni, közben azt is megértjük, hogy miért nem értik a zsidók Jézust, és miért ítélik
halálra.
70
I 2015.3.10.
Krisztusnak számos megjelenéséről ad tájékoztatást az evangélium.
Most, az ünnep harmadik napján, amikor befejezéséhez közeledünk az
ünneplésnek, (attól eltekintve, hogy a nyitva álló királyi ajtó egész héten az
állandósult vasárnapra emlékeztet), azt gondolom egyáltalán nem véletlenül áll
itt előttünk ez a megjelenés, s ez a két tanítvány.
69
I 2014.11.24.
Ebben a történetben minden fontosabb emberi személyiségfajtából
megjelenik egy-egy képviselő. Megjelenik mindenek előtt Jézus, a tökéletesség
hordozója, megjelenik Zakeus, aki vámosként megvetett. Megvetett azért, mert
a vámszedés jogát a római államhatalomtól bérelte, s mivel ennek a
bérösszegnek fixen meghatározott ára volt, így a jogos fölött jóval beszedett
pénz a saját zsebében gyűlt. Ez megvetettséget eredményez, mert valamelyest
kiszolgálja a római elnyomó hatalmat, s peresze állandóan érintkezik a
pogányokkal is. És ezeken túl megjelenik az az emberi csoport, akik bírálni
merik Jézust, mert egy olyan embernél szállt meg, akiről egyöntetűen azt
vallották, hogy bűnös. Aki igazán kilóg a történetből, az nem Zakeus, hanem a
bírálók. Csak ők ítélték meg tévesen magukat. Jézus tudta, hogy ő az Isten fia,
aki azért jött, hogy megmentse azt az embert, aki már-már elveszett. Zakeus
tudta magáról, hogy bűnös, azzá teszi a jogtalanul beszedett haszon, s ennek a
helyen önértékelésnek a következménye, hogy Jézus kérése nélkül jóvátételre
törekszik. Egyedül a bírálók tévednek magukról, mert azt gondolják, hogy ők a
helyesen élő szentéletűek, ezért ha Jézus lenne a megígért messiás, akkor náluk
szállna meg, nem pedig egy bűnösnél.
68
I 2015.3.9.
KKT! Természetesen nem véletlen, hogy a bőjt negyedik vasárnapján a hitről beszél nekünk
Jézus. Azért, mert a bőjti próbálkozások, önmegtartóztatások küzdelmében egy pillanatra sem
szabad megfeledkeznünk arról, hogy üres időpocsékolás minden amit teszünk, ha nincs ott
mögötte a hitünk ereje, azaz a Krisztus feltámadásának, s az ebből fakadó saját
feltámadásunknak biztos tudata.
67
I 2015.3.25.
KKT! KGY! Jézus ma a talentumokról, az adottságainkról be szél, hogy azokat fel kell
használni, kamatoztatni kell, hogy a kinek van az még többet kapjon, hagy majd egyszer
hozzánk is így szóljon a Gazda; jól van te derék szolga, menj be ez öröm országába.
Talán sokan ismerik azt a történetet, mely szerint egyszer egy vadász ember vadászat közben
egy kis folyó partján talált, né hány különlegesen csillogó kövecskét. Miután eleget csodálta
őket, egy vízimadár után dobta őket n folyóba. Egyet azonban meg tartott, zsebre tette és
hazavitte. Otthon megmutatta a feleségének is, az is megcsodálta, aztán valahová a szekrény
mélyé re került, megfeledkeztek róla. A család nagyon rossz körülmények között élt. Nagyon
szegények voltak, enni is alig volt mit.
66
I 2015.3.10.
Valóban feltámadt! – És ez a feltámadás nekünk először is azt jelenti,
hogy bár a Sátán azt gondolta a harmadik napig, hogy sikerült neki megszerezni
a következő áldozatát a halál, mint leghatásosabb fegyvere által, de most mégis
csalódnia kellett. Mert Krisztus feltámadása azt jelenti, hogy Jézus kiszállt
Arimateai József sírjából, és hiába keresték ott barátai és ellenségei, mindenki
döbbenten és értetlenül tapasztalta a tényt: Krisztus feltámadt!
66
I 2015.2.25.
KKT! Ahogy az ember halad e1őre az élete során, egyre inkább rádöbben, hogy az élet egészen
másképpen működik, hogy a szomorúság és az öröm egészen máshonnan forrásodik, mint ahogyan és
ahonnan a világ e1ső látásra mutatja.
Jól tudom, ( a saját életembő1, ) hogy Jézus ma egy nem kívánatos magatartásra akar fölkérni
bennünket. Az önmegtagadás nem egy olyan életforma, amit idővel megkedvelhet az ember, ha elég
kitartóan, próbálja rászoktatni magát. Valljuk meg, nem érzünk , megfelelő okot arra, hogy
önszántunkból háttérbe vonuljunk. - Az üzleti élet ma már majdnem mindenkit, kényszerített annak
negtanu1ására, hogy befektetés és kockáztatás nélkül nem lehet anyagi haszonra szert tenni. Ma
mindenki teljes erőbedobással keresi a legjobb módját annak, hogy növelje, vagy legalább biztosítsa
most lmeg1évő egzisztenciáját. - Elég egyértelműnek tűnik számomra, hogy ha valaki gazdagodni akar
szeretetben, egyszerűbben fogalmazva: azt szeretné, hogy jobban szeressék őt, akkor ennek érdekében
szeretetet kell befektetnie. A másikat kell segítenie, a másikat kell ki bontakoztatnia, még akkor is, ha ez
a mi népszerűtlenségünket idézi elő. Ez a magatartásforma az, amiről Jézus beszél: az önmegtagadás.
66
I 2015.3.19.
Krisztusban Kedves Testvérek! A mai evangéliumi szakasz közvetlenül az Úr
színeváltozása után következik. Ha nem korlátozzuk figyelmünket csupán a mai szakaszra,
hanem az előzményt is figyelembe vesszük, tulajdonképpen lehetetlen, hogy ne lepődjünk a
két világ közötti beteges szörnyű ellentéten.
A Tábor hegyén Krisztus dicsőségében sok mindent megmutatott. Megmutatta öröktők
fogva és örökké létező isteni dicsőségét, megmutatta azt a dicsőséget, ami a teremtés utáni
embert ékesítette és boldogította, és ebben azt a dicsőséget is megmutatta, amelyben
hivatásunknál fogva mi is részesülhetük. És ezen a helyen a tanítványok olyannak látták a
világot, amilyennek lennie kellene, amilyen volt a teremtés után, s amilyenné válni fog ha
Krisztus győzedelmeskedik. Látták az eljövendő világ titkát, ahol az Isten dicsősége vesz
körül mindent és mindenkit. Jól érezték magukat. És nem volt kedvük elszakadni ettől az
állapottól. Krisztus azonban azt mondja nekik, hogy hagyják el a színeváltozás hegyét, a
boldog állapotot, és szálljanak le a völgybe.
65
I 2015.3.10.
Lukács írja le, aki érzelmes. Irgalmas szamaritánus, tékozló fiú.
Emmausz. Isten titkaira való rácsodálkozás, ahogy eljuthatunk a hitre.
Két tanítvány menekül Jeruzsálemből, ahol Jézus csodákat tett, gyógyított,
beszédeket mondott, dicsőségesen bevonult. De csak az egy csalódásra
emlékeztek. Mi is sok jót természetesen fogadunk. De ha egyszer nem úgy
sikerül valami, ahogy szeretnénk, akkor elkeseredünk.
Jézus érti lelkük háborgását, s bár nincs igazuk, mégis segíteni akar.
64
I 2014.11.3.
A mai evangéliumi szakasz nem idézi, de tudnunk kell, hogy Jézus akkor mondja ezt a
példabeszédet a nagy lakomáról, amikor egy ember Jézus asztaltársaságából megjegyezte:
Boldog, aki asztalhoz ülhet Isten országában. Ezt azonban nem a vágyakozás mondatja ezzel
az emberrel, hisz az talán már elég is lenne, - egy igazi vágyódás, amiből természetszerűleg
tettek is fakadnak. Nem a vágy, hanem a magabiztosság, a törvénytudók magabiztossága, az a
tudat, hogy nyilván részesednek az üdvösségben, hiszen betartják a törvényeket. Az Isten
azonban nem rideg törvény, ezért Jézusnak szót kellett emelnie a hamis biztonságtudat ellen.
Számukra és a ma is törvényeket mustrálgatók számára rettenet a kijelentés: Senki sem ül
asztalhoz a hivatalosak közül.
64
I 2014.11.25.
Az iménti evangélium nagyon érzékenyen érinti életünket. Ha nem fordítunk nagy figye1met életünk
lényegére, akkor azon kaphatjuk magunkat, hogy a világ reklámaival, ügyesen átprogramozza
vágyainkat, meghamisítja azokat, s egy idő után már olyan dolgokról ábrándozunk, melyeket
korábban talán elfogadhatatlannak, életrombolónak ítéltünk. S az ábrándozásunk könnyedén túllépve
el is indulunk a távoli ország csillogó fényei útján. S talán ma is ezen az atyai háztól távolodó úton ér
bennünket utol Jézusnak ez a példa beszéde. Az Isten hagyja, hogy mi is járjunk a távolodó úton, de
azért rajtakap bennünket,- hátha megfordulunk.
63
I 2014.11.25.
KKT! Amikor ezt az evangéliumi szakaszt olvassa újra az ember, megannyiszor felébred benne a
felelősségérzet. Egy kicsit olyasféle érzésem támadt az ítéletről hallván Jézus szavait, mint amikor
kisiskolás koromban, az iskolapadban ültünk a többi gyerekkel; és a tanító néni várat1anul bejelentette,
hogy, most pedig ellenőrizni fogjuk, hogy kik készítették el, és kik nem a házi feladatot. Többen is
lejjebb csúsztunk a padban, azt remélvén, hogy megúszhatjuk a dolgot. Mentségünk nem volt, hiszen
volt időnk a feladatok elvégzésére, azok nem is haladták meg a képességeinket, hiszen jól tudta a tanító,
hogy milyen szintű feladatok elvégzésére voltunk képesek. Bizony fájó dolog volt amikor trehányságunk
fényre derült, s büntetésben részesültünk, míg a többiek jutalomban.
63
I 2015.3.17.
KKT! Mintha hiányozna ennek az evangéliumi történetnek a végéről valami.
Elvárnánk a századostól, hogy miután Jézus megteszi neki, amire kéri – meggyógyítja
szolgáját –, kifejezze köszönetét, vagy megtérjen és kövesse Krisztust. Erről azonban nincs
szó. Arról van szó, hogy a külső hovatartozás nem számít semmit. Arról van szó, hogy egy
pogány ember ez esetben sokkal jobban megérti az Istent, és sokkal jobban megfelel az ő
elvárásainak, mint egy a választott nép közül. Egy pogány ember érti, hogy hogyan működik a
hit ereje. Érti, amit a hívőknek kellene érteni, ezért minden jutalmat megérdemel, még akkor
is, ha nem tesz látványos megtérést. Minden jutalmat megérdemel, mert nem csak érti, de
tiszteli is a hit és a gyógyulás forrását, az Istent.
62
I 2015.3.11.
Két történet, de egyetlen közös viszony Jézussal. Mindent és mindenkit a
szentírásban a szerint ítélhetünk meg, hogy hogyan viszonyul Jézushoz. Valakik
osztoztak Jézussal, amíg földi életét élte. Aztán íme van, aki osztozik Vele
akkor, amikor a világ már csak egy elpusztult testnek, mint értéktelen anyagnak
tekinti Jézust. Ez Arimateai József. Nekünk, ma élőknek már az a történelmi
tapasztalatunk is megvan, ami még nem lehetett meg Arimateai Józsefnek, hogy
voltak és vannak olyanok, akik Jézus feltámadott életében osztoznak Ővele. Azt
gondolom, hogy a következtetés világos: Mindig voltak, mindig vannak, és
mindig lesznek olyanok, akik megosztják Krisztus életét, attól függetlenül, hogy
hogyan ítéli meg vagy el a világ egy adott korban az Isten Fiát és az ő Országát.
S nekünk minél többször a hűségesek között kellene helyet foglalnunk.
61
I 2015.3.17.
KKT! Az Isten igéjének vannak olyan részei, vagy inkább az egyetlen Igének olyan
megfogalmazásai, amelyek különösen élesek, amelyek semmiképpen nem térnek vissza
Istenhez úgy, hogy valamilyen állásfoglalást nem váltanak ki az emberből. Misem élhetünk
úgy, mintha Krisztus nem mondta volna ki ezeket a szavakat a megélhetésről, a
gyűjtögetésről, s főként az ezzel járó aggodalmaskodásról.
60
I 2015.3.10.
Krisztus feltámadt! Valóban feltámadt! – Valóban feltámadt, és
feltámadás azért van, mert az Atya szereti a Fiút, és nem engedi, hogy egyszülött
fia az enyészeté legyen. Az Atya küldte őt a világba, mert nem nézhette tovább,
hogy az általa boldogságra teremtett ember továbbra is csak a halál árnyékát, és
a belőle származó szomorúságot, illetve a halált létrehozó bűnt ismerje. Az
Atya célja nem kétséges, visszahozni az atyai háztól elszakadt embert eredeti
otthonába, hogy újra osztályrészünk legyen az öröm, amit ő a teremtéskor adott.
Hát örvendjetek!! Van jogotok, és van okotok!
60
I 2015.4.10.
KKT! Az evangélium témája: Jézus részvéte győzedelmeskedik a halál fölött.
Véletlenül találkoznak. Nincs különösebb oka Jézusnak a fel támasztásra. Naimban ő idegen.
A család számára is idegen. Nem is kérnek tőle semmit. Jézus részvéte a kiindulási pont.
Részvét az anya iránt, nem fiú iránt. Jézus tudta hogy jobb az embernek az Isten országában.
Jézus ismeri azt, ez az ő otthona. Ezért az első szava nem a halottnak szól ‚hanem az anyát
vigasztalja: Ne sírj! A fölkelti a fiút és visszaadja őt anyjának. Nem ezt mondja az
evangélium: Föltámasztotta, hanem visszaadja anyjának. Csak ezt adhatja valaki, ami az övé.
Jézus azzal, hagy föltámasztja, valamiféle birtokjogot szerez a fiú fölött. Hagyjuk, hogy Jézus
birtokoljon minket, mert ez jelenti a föltámadás lehetőségét.
60
I 2015.2.18.
Senkinek nagyobb vágya nem kell, hogy legyen annál, hogy Jézusnak egyszer
ugyanaz legyen a véleménye róla, mint Nátánáelről: Nézzétek, egy igaz
izraelita! Ez Jézus vélekedésében bizonyára azt jelenti, hogy Nátánáel le tudta
magáról vetkőzni a fölösleges, embert-torzító tulajdonságokat, mint Jézus maga
is megjegyzi: Nincs benne semmi kétszínűség. Nátánáel megtalálta önmagát, s
minden bizonnyal sok önmegtagadásba, sok önfaragásba került, hogy valóban
hű legyen önmagához, ahogy ezt ma mondanánk, hogy "ne játssza meg magát".
60
I 2014.11.7.
A mai ünnepnek a vecsernyéjében van egy sztichira, mely nagyon jól összefoglalja, hogy kik
is ezek a főpapok és miért ünnepeljük meg az ő emlékezetüket. Így szól: Minő koszorúkkal
tüntessük ki* Aranyszájú Szent Jánost, * Szent Bazilt, Szent Gergellyel együtt, * a Szentlélek e
drága hajlékait; * a hitnek erős bajnokait, * az Egyház oszlopait, * a hívők erősségét, *
minden bűnösök vigasztalóit, * az életadó víznek eme gazdag forrásait, * melyekből merítve
lelkileg vigasztalódunk, * kérvén általuk bűneink bocsánatát * és az Úr gazdag kegyelmét.
Vegyük sorra ennek az éneknek a kijelentéseit.
57
I 2014.11.11.
KT! Sokan vagyunk, úgy gondolom, akik mindent meg szeretnénk tenni azért, hogy az "Isten
törvényei t megtartsuk, hogy túl sok és túl nagy bűnöket ne kövessünk el, tehát azért, hogy igazán
keresztény életet élhessünk. S törekvéseink ellenére mégis nagyon sok kétely van a lelkünkben, nagyon
sokszor csak tehernek érezzük mindennapi életünkben vallásos erkölcsünket, imádságaink meghitt és
nagy élményeket, adó perceit a nyugtalanságok, panaszkodások, tehetetlenségek foglalják el. Egyszóval
az Istennel való kapcsolatunk nem mutatja azt a nyugodt bensőséges képet, amilyennek mi szeretnénk
látni és tapasztalni saját életünket. Valahogyan messze érezzük magunktól az Istent.
57
I 2015.3.10.
Elutasították, elítélték, kivégezték, de még mindig nem adta fel. 40 napig
húsvét után tanítványaival volt Krisztus. Nem kényszerítette a zsidókat, de
lehetővé tette nekik és mindenkinek, hogy ha akarják - megtalálják. Nem
kényszerít ma sem egyetlen embert sem. De ha ma valaki keresi, ebben a
feltámadási ünnepben, az ma is megtalálhatja.
56
I 2014.10.31.
KKT! Nagyon sokszor olvassuk és hallgatjuk, hogy Jézus betegeket gyógyít meg, s
amikor tanítványait küldi az evangélium hirdetésére, akkor is hozzáfűzi az elbocsátásukhoz,
hogy gyógyítsátok meg az emberek betegségeit. Egyértelműen úgy tűnik az evangéliumokból,
hogy Jézusnak nagyon fontos, hogy az embereket meggyógyítsa. Van-e ehhez a sajátos Jézusi
hivatáshoz köze azoknak, akik egészségesek, vagy legalább semmi súlyos betegségben nem
szenvednek? – Erre a kérdésre még lehet úgy válaszolni, hogy nincs. De mit tudunk
válaszolni akkor, ha a kérdést úgy vetem föl, hogy van-e olyan ember ezen a földön, aki
teljesen egészségesnek mondhatja magát? S az egészség itt nem vonatkozhat csupán a testre,
hiszen lelkünk egészsége legalább annyira fontos a boldogságunk szempontjából, mint a
testünké. Ez a kérdés már elbizonytalanít bennünket.
56
I 2014.11.6.
Kedves Tibor és Mária, kedves keresztszülők, kedves rokonok és barátok!
Krisztus szeretetével köszöntelek titeket, gyermeketek fogantatásának és halálának pillanata
között meghúzódó földi életének ezen a – minden bizonnyal – legfontosabb változást hozó
napján.
56
I 2014.12.1.
Nagyböjtben vagyunk. És nincs nagyböjt igazi böjtölés nélkül. Mégis úgy tűnik, hogy nagyon
sokan nem veszik komolyan a böjtöt, vagy ha komolyan is veszik, félreértik igazi célját. Egyesek
jelképesen lemondanak valamiről, mások bizonyos étkezési szabályokat igyekszenek szinte aggályosan
betartani. Ezeket a próbálkozásokat azonban nem igen hozzuk kapcsolatba azzal a nagyböjti
küzdelemmel, ami a lényegét adja egész böjtölésünknek.
Bizonyos táplálékoktól való tartózkodás, még nem böjt. Hiszen számos pogány kultuszban is
előfordul, sőt egy orvosi tanács hatására is gyakran megtartóztatjuk magunkat. Meg kell tehát találnunk
a böjt speciálisan keresztény tartalmát. S megtalálni, hogyan alkalmazhatjuk ezt saját életünkben. Két
esemény kölcsönhatása adja meg a magyarázatot. Az egyik az Ó-SZ. elején, a másik az U.SZ.-elején
történik.
55
I 2015.3.11.
Egy asszony, aki szép lassan rádöbben, hogy akivel beszél, az a messiás.
Sok éve már délben jön a kúthoz, amikor a tisztességesebbje már reggel merített
vizet. Jézus is felismeri ennek az asszonynak a nem éppen tiszta életét. Amikor
az asszony a városba siet, akkor otthagyja a korsóját, ezzel jelezve, hogy
mindenképpen visszajön. Aki egyszer igazán találkozik Jézussal, az nem akar
többé nélküle élni. A városlakók is keresik, ezért tódulnak ki Hozzá, még ha
akkor nem is lehetnek biztosak benne, hogy tényleg a messiással van dolguk.
Megértjük, hogy kizökkennek a hétköznapi életből. Nekik érdekes, de
nekünk már természetes, hogy Jézus az Isten fia, akiben az atya kinyilatkoztatta
magát az embereknek.
55
I 2014.10.31.
Azt hiszem a világirodalomnak ez az első leírása a tobzódó gazdagság és az éhező szegénység
egymás mellé állításáról. S ez a Krisztusi példázat az egyház szociális öröksége is egyben,
ennek a példázatnak a tükrében kel újra és újra megvizsgálnunk, a lelkiismeretünket, hogy
valóban elégséges módon törődünk e az emberiségnek a nélkülöző részével.
54
I 2015.4.10.
Egyszer elhangzik Jézus felé a kérdés; Ki az én felebarátom? Ma ennek a paradoxa
hangzik el kimondatlanul; Ki az én ellenségem? Mert Krisztus az ellenségszeretetről beszél.
Talán eleve rossz így felvetni a kérdést. Hogyan lesz valaki az ellenségemmé? Nem
akarom mindenképpen megvédeni azokat, akiket hatalmába kerít a gonosz, és tényleg minden
ok nélkül belegázolnak az életünkbe, erkölcsi vagy anyagi kárt okozva nekünk. Van ilyen, de
általában nem így szerezzük az ellenségeinket. Olyan, mint amikor egy gyerek csete-patéban
mind a kettő azt állítja, hogy a másik kezdte. A meglévő ellenségeinkről mind azt állítjuk,
hogy a másik kezdte. Ezzel akarja a lelkiismeretünk felmenteni magát. Pedig a legtöbbször
nem így van. Mi kezdtük. Mi kezdtük azzal, hogy nem szerettük azt aki megbántott
minket. Mert ha szerettük volna, vagy legalább megtettük volna azt amit a keresztény élet
minimum megkövetel tőlünk, hogy „úgy bánjunk vele, mint ahogy szeretnénk, hogy velünk
bánjanak” ,akkor az a másik ember nem ártott volna nekünk. Ellenséggé mi tesszük az embert
azzal, hogy nem járunk a mindig szeretetre kész Jézus nyomában.
54
I 2014.10.31.
KKT! Akárhol és akármilyen körülmények között születik meg egy ember a világban,
az életét mindenképpen jelképezi valamiféle haladás. A haladásbeli különbözőségek, csak
nagyon nehezen válnak láthatóvá az emberek között. Leginkább az felel meg leginkább a
valóságnak, hogy mindenki együtt mozog a környezetével, és nagyon sokáig párhuzamosan
egymásan egymás mellett futnak az utak melyeken járunk, s talán sokszor csak az út végefele
kezdenek látszani a súlyos különbségek, s válnak ellenségessé az irányok. A párhuzamos
haladás ellenére az emberek egyik részét balgának és esztelennek kell ítélnünk, a másik részét
pedig okosnak és bölcsnek. Hiába futnak az utak egymással párhuzamosan, az egyik a jó út, a
másik a rossz. Az egyik sötétségbe a másik világosságba vezet.
54
I 2015.3.9.
KT! KGY! Biztosan mindnyájan megtesszük néha, hogy elmegyünk moziba, vagy
néha színházba is szívesen járunk. Ez általában úgy történik, hogy előre megvesszük a
jegyeket, s az adott napon már időben elkezdünk készülődni a nagy eseményre. A moziba
még csak elmegy az ember hétköznapi ruhában, de ha színvonalasabb helyre megyünk, mint
egy jó színház, akkor bizony megpróbáljuk rendbe szedni magunkat tisztességesen. S bizony
nagyon kell, hogy az ember bizony ne az utolsó pillanatba kezdje el a készülődést, mert úgy
könnyen megesik, hogy lekéssük az előadás elejét, a ha arról lekésünk könnyen megesik,
hogy az egész előadást nem értjük meg. Ez, pedig nagy veszteség. Azért említem meg ezeket
az eseményeket, mert nagyon hasonlítanak azokhoz az eseményekhez, melyeket mostanában,
ezekben a hetekben élünk meg az egyházban.
54
I 2014.11.25.
KKT! Mint azt mindnyájan tudjuk, a nagyböjt egy előkészületi időszak. Ennek az
előkészületnek is van egy előkészülete, mely négy vasárnapból áll, s ez a mai az első, s
egyházunk azért állítja elénk ezt a négy vasárnapot, hagy érezzük a jelentőségét az igazi nagy
előkészületnek. Ez a mai vasárnap olyan mint egy ajtó, melyen keresztül belépünk a
húsvéthoz vezető szent időszakba. A bűnbánatnak olyan világában, melyet a nagyböjtnek
mindnyájunk életébe el kell hoznia.
53
I 2015.3.17.
Az a földrajzi hely, Gadara, ahol a mai történet játszódik, teljesen pogány
hely volt. Egy kopár, dombos vidék, melynek a szélén meredek hegyoldal lejtett
a Genezáreti-tó felé. Agyagos a talaj, éppen ezért alkalmas üregek vájására, így
nem is használták másra, minthogy temetkezések helyéül üregeket ástak a
földbe. Az akkori emberek tisztátalannak tartottak minden olyan helyet, ahol a
halottak feküdtek. Ezért messzire elkerülték, csak néha vetődött oda egy-egy
legelésző disznó
nevez. Ha ma találkoznánk egy ilyen emberrel, azt mondanánk róla, hogy skizofrén,
elmebeteg. Akkor azt mondták, hogy ördöngős. Nagyon is találó a ma
már idegennek tűnő, nem használt szó, hiszen ez az ember, ez a tönkrement és
eltorzult emberi lélek jól mutatja a megszálló Sátán hatalmát. Láthatjuk ezen az
emberen, hogy mi a Sátán célja, látjuk, hogy az az ő gonoszsága, hogy öröme
telik abban, hogy az Isten által remekre,
tökéletesre, boldogságra teremtett embert kínozza, testében és lelkében
megrontsa és tönkre tegye.
53
I 2014.11.25.
K. T. Egy futóverseny nem úgy indul el, hogy a versenyzők besétálnak az utcáról, és rajthoz
állnak. Aki már látott ilyen versenyt, az tudja, hogy a versenyzők a rajtpisztoly eldördülése előtt
alaposan és kitartóan bemelegítenek. Ugrándoznak, tornáznak, többször is kipróbálják a rajt első néhány
lépését. Rá kell hangolni magukat testileg és lelkileg is a küzdelemre.
A mai vasárnapot húshagyó vasárnapnak nevezték el atyáink. Azért, mert a következő héten
korlátozott böjtöt, a hústól való megtartóztatást kéri tőlünk az egyház. Olyan ez mind a versenyzők
bemelegítése. Az egyház most kezd beállítani bennünket arra a nagy erőfeszítésre, amelyet egy hét
múlva kezdődő nagybőjti időszakjelent majd. Fokozatosan vezet be minket a küzdelembe, mert ismeri
gyöngeségünket és törékenységünket.
53
I 2015.4.10.
KKT! Egyszer a Jeruzsálemben zarándokló görögöknek ez volt a kérdése Fülöp
apostolhoz: „Uram, látni szeretnénk Jézust.” (Jn. 12,21.) S az igazat megvallva
mindnyájuknak ez a kívánsága, mert, az ember szeretne találkozni Istenével. S ha létre jön ez
a találkozás, akkor az ember mindenképpen boldogabb lesz, mint azelőtt. Így történt ez a mai
evangélium főszereplőjével, a naimi asszonnyal is. Találkozott Jézussal és az élete jobbra
fordult. Úgy gondolom, hogy akkor is helyre állt volna az asszony lelki békéje, ha nem
támasztja föl Jézus a fiát. Hiszen Jézussal igazán találkozó ember életében eltörpülnek a földi
dolgok, azok nélkül is igazi békességet kap meg a kereső ember.
53
I 2015.3.23.
KKT! Amikor életemben először kezdtem tudatosan foglalkozni az evangéliummal,
megvallom sokszor nagyon zavart, hogy Jézus határozottan maximalista. Magamban még
néha szemrehányást is tettem neki, hogy ő aki tökéletesen ismeri az ember földi életét, mért
nem elégszik meg azzal, hogy keresztény próbálkozásaiban az ember fel tud néha mutatni
egy-egy kis részeredményt. Mostanság, amikor élni próbálom amiről beszél, mégis úgy
érzem, hogy igaza van hogy maximalista. Ma sem tudok sokkal több eredményt felmutatni
mint régen, de ma már az evangéliumi történetekben jobban észreveszem, hogy mennyire
szeret az Isten. Ebben a maiban is.
51
I 2015.3.9.
KKT! Két tanítvány odamegy Jézushoz, és egy egyszerűnek látszó kéréssel megpróbálnak
maguknak valami előnyt szerezni a többiekkel szemben. Hallottuk, hogy ezért a többi tanítvány egy
kissé megneheztelt rájuk. Valószínűleg féltékenyek voltak, vagy egyszerűen nem esett jól nekik, hogy
a többi tanítvány nélkül kérnek valamit Jézustól.
51
I 2015.3.25.
KKT! KGY! A gyerek és a felnőtt gondolkodás nagyon hasonlít abban, hogy
mindenekelőtt önmagából indul ki. Legelőször a saját tapasztalatait, problémáit látja.
Másoktól, s barátainktól (suliban stb.) elvárjuk, hogy ne önmagukra irányítsák tekintetüket,
hanem mireánk. Mások viszont ugyanezt várják tőlünk. Az első ember, akit érzek, tapintok,
akinek öröme és fájdalma, jó léte és rossz kedve közel áll hozzám, az én magam vagyok. Ez a
kiindulási pont. De elég ez egy keresztény élethez, amire elhatároztuk magunkat?
51
I 2015.3.30.
KKT! Jézus Krisztus ma beszáll Simon Péter bárkájába, és a világ megváltozik. Egy gyümölcstelen,
eredménytelen életből kivirágzik egy új, egy lendületes, és egy világot megmentő létezés. A történet
lépéseit lelkünkben követve, velünk is megtörténhet megmenekülésünk csodája.
A parton_ két bárka vesztege1. Ez azt -jelenti: fenntartja a víz, de semmi hasznosat vagy jót nem
eredményez, ez puszta létezés. Üresjárat. A halászok hálóikat mosogatták. Vesztegel. Ráérősen,
eredménytelen munka után, szomorúan mosogatták. Sokszor mennyire hasonlít életünk ehhez az
állapothoz. Sok eredménytelen életküzdelem után magunkba roskadva kimerülten nyalogatjuk
sebeinket, s tán értelmetlennek találjuk az egészet. Életünk vesztegel, sziszifuszinak ítéljük az újabb
próbálkozást.
50
I 2015.3.10.
Élet és Halál. Ennek a két szónak a jelentésért érti, kell, hogy megértse a
keresztény ember ezen a gyászos szertartáson, Krisztus kereszthalálának a
napján.
A halál. Amiről az ember egy földi élet során sok tapasztalatot szerez.
Különösen sokat az, akinek a családját gyakran látogatja meg a „nagy rabló”.
Különösen sokat az, aki a nem várt, vagy emberileg nézve is korán érkező
halállal találja szembe magát. És csak egyetlen pillanat van mindannyiunk
életében, amikor rá kell döbbennünk arra, hogy valójában semmit sem tudunk
a halálról, még akkor sem, ha úgy éreztük, hogy gyakran találkoztunk vele. És
ez az egyetlen pillanat a saját halálunk órája, amikor az ember ott találja magát
az átmenet hídján. Azon a hídon, amely összeköti az élők és a halottak világát.
50
I 2015.3.24.
KT! KGy! Azt hiszem nem szükséges feltenni s kérdést, vagy szavazást tartanunk, hogy
minek örülnek jobban a diákok: a szünidő kezdetének, vagy pedig annak, ha megkezdődik az
iskolai év, a tanítás. Magam is mindig nagyon örül, ha a szünet kezdődött, és kevésbé, ha
közeledett a tanév. De ha azt a kérdést tenném fel, hogy ki szeretne tudatlan ás buta lenni,
akkor azt gondolom, vagy legalábbis remélem, hogy senki sem jelentkezne.
50
I 2014.11.11.
K.K.T! Mint az aszálytól megkeményedett szomjas föld az esőt, úgy várta egész Izrael, s az
egész világ, hogy jöjjön már végre a szabadító, a messiás, hogy enyhítse a fájdalmakat és a
szenvedéseket a földön. Különösen várták a betegek, a rokkantak, a testi és lelki vakok. Mert
hallották és ismerték a jövendöléseket, így Izaiás prófétáét is aki azt mondta(Iz. 35. 5-6) Ezért
amióta rádöbbent ez a Bartimeus, hogy nincs vakságára földi segítség vagy gyógyszer, ő is
csak abban reménykedhetett, hogy egyszer ő is találkozik ezzel a messiással, s akkor számára
is láthatóvá válik a világ szépsége, s lehullik róla a betegség szomorító bilincse.
50
I 2014.11.6.
Bízni nem könnyű. A világban tapasztalt visszaélések leszoktatnak minket a
bizalomról. Pedig igazi kapcsolatok csak így működhetnek. A bizalomhoz meg kell érezni,
hogy szeret minket a másik fél. MA tehát az a dolgunk, hogy a nagy ünneplési kavalkádban
találjunk egy kis csöndet, s érezzük, hogy valóban szeretett bennünket ebben az esztendőben
is az Isten.
49
I 2015.3.20.
Az evangéliumnak ez a részlete nagyon lényeges dolgot mond számunkra. De elsősorrban nem a
meghalásról, nem az ítéletről, nem az üdvözülésről, hanem mindenek előtt az életről. Ezt azért mondom,
mert Krisztus se az igazakat, se a bűnösöket nem kérdezi meggyőződésükről, vagy a szertartásokon való
részvételükről, csak arról, hogy mennyire voltak emberségesek? Ez azért van így, mert aki Krisztus
emberséges, annak természetes igénye az Isteni liturgiákhoz való ragaszkodás, de aki ott van, a
szertartásokon, az nem biztos, hogy ebből fakadóan emberséges is.
Ahhoz, hogy valaki emberséges legyen,- úgy gondolom-kell néhány alapvető dolog. Kell,
hogy legyen bennünk képzelőerő, hogy legyenek ötleteink jót tenni. Kell, hogy legyen humorérzékünk,
hogy tudjuk, mi az, amit nem kell komolyan vennünk az életből. Kell, hogy meglássuk az alkalmat,
amelyet meg kell ragadnunk, kell, hogy legyen bennünk egy szeretetteljes érdeklődés, gondoskodásunk
tárgyának valódi szükségletei iránt, hogy ne számára szükségtelen netán terhes dolgainkkal terheljük
még jobban. Erre anekdota: Szt. Arzéniusz a bizánci udvarból az egyiptomi sivatagba megy, hogy
egyedül legyen. Egy hódolója megkeresi, s azt mondja, mondjon neki egy parancsot, s egész életében
megtartja. Ezt mondta: Ha meg hallod, hogy itt és itt vagyok a sivatagban, azonnal menj egy másik
helyre onnan! Vigyázzunk, gondoskodásunk senkinek ne legyen sorscsapás.
49
I 2014.10.31.
Esztelen! Mondja Jézus a világ okosára. Aki a csűrökbe gyűjtött vagyonában látta
biztosítva a jövendő életének a nyugalmát. Ma már nem csűrökbe gyűjtünk, hanem
bankokban és széfekben, s nem a termést, hanem a részfényeket, kincstárjegyeket és pénzt. A
lényeg változatlan.
49
I 2015.3.9.
K_T’!\ Nem hiszem, 'hogy azért ker: ü1t volna ide erre a vasárnapra a Zebedeus fiak története,
mert most a böjt utolsó vasárnapján Jézus feltétlenül a szolgálatról akarna tanítani minket. Jézus
tanítványaival együtt útban; van Jeruzsálem felé. A tanítványok ezt nemigen értik, de Jézus tudja,
hogy most megy utoljára a zsidók szent városába. Tudja, hogy azért megy, hogy egy pillanatra
megállítsa a világtörténelem menetét, hogy végre szembenézzen az ember életének
megnyomorítójával, hogy összetörje az ő 1eghatásosabb fegyverét, a halált. Jézus gondolatai tele
vannak az életéből hátralévő két hét feladatával, aggódik, és lassan félni kezd a haláltól. Most
harmadszor is beszél arról, amirő1 már kétszer beszélt a tanítványoknak; "azért megyünk
Jeruzsá1embe, hogy engem elfogjanak és megöljenek, de ne essetek kétségbe, mert a harmadik napon
feltámadok..” Az ember elvárná, hogy azok az emberek, akik kísérik Jézust, a "tanítványok",
ugyanúgy gondolkodjanak és érezzek, mint Krisztus.
49
I 2015.3.25.
KKT! Jézus hagyta, hogy a farizeusok vizsgáztassák, a tör vény felől. De miután
megválaszolt O is élt a kérdezés lehetőségével. Mikor látta, hogy együtt vannak a farizeusok,
meg kérdezte tőlük: Mit tartotok ti a Messiásról? S ma Jézus, amikor minket lát az Ő
lakhelyén összegyűlve, szintén csak ennyit kérdez: Mit tartatok ti a Messiásról?
Ma nem akarok mindenképpen vonatkozásokat keresni az evangéliumi szakasz és
életünk között, csak erre a kérdésre akarok a lehetőségek szerint néhány gondolattal felelni.
Nem í választ akarok adni, hisz Jézus Krisztis ugyanaz tegnap, ma ás mindörökké. Csupán
néha azt gondolom, hogy fel kell frissítenünk azt, amit tudunk, amit hiszünk Krisztusról Csak
hogy el ne felejtsük.
49
I 2015.3.10.
Elutasították, elítélték, kivégezték, de még mindig nem adta fel. 40 napig
feltámadott testében tanítványaival volt Krisztus. Nem kényszerítette a zsidókat,
de lehetővé tette nekik és mindenkinek, hogy ha akarják - megtalálják. Nem
kényszerít ma sem, egyetlen embert sem. Téged sem. De ha ma valaki keresi,
ebben a feltámadási ünnepben, az ma is megtalálhatja.
48
I 2015.3.17.
A gadarai nép kudarcáról hallottunk, akik nem tudtak mit kezdeni az
ördögtől megszállottakkal. Egyetlen lehetőségük maradt; a félelem. Senki sem
mert azon az úton elmenni. Amikor megjelenik Jézus, aki elűzi belőlük a gonosz
lelket, akkor is megmarad bennük a félelem, mert túlságosan belekeményedtek
ebbe az állapotba, ezért kérik Jézustól, hogy menjen el. Talán azért is, mert
rádöbbentek, hogy bennük is az az erő uralkodik, ami a megszállottakat tönkre
tette. A változástól, a változtatástól való félelem miatt megmaradnak a rossz
oldalán.
48
I 2015.2.19.
KKT! Az elmúlt vasárnapon az evangélium által Krisztus nagy dolgok, meglátását
helyezte nekünk kilátásba, mégpedig azért, hogy legyen kedvünk megtenni a böjti
erőfeszítéseket.
Ha valaki valóban megkívánta ezeknek a nagyobb dolgoknak a meglátását, és az áldozatokat
sem sajnálja e cél elérése érdekében, az a mai evangéliumban kap még egy kiegészítő
tanácsot. A történet üzenete, mint tanács, valahogy így hangzik: ha közelebb akartok jutni az
Istenhez, vagy ha jobban meg akarjátok valósítani az ő rendelkezései szerinti élete, legyetek
találékonyabbak, s viseljétek egy kicsit mindig jobban egymás terhét!
48
I 2015.3.17.
KKT! Jézus részleteiben nem foglalkozik sem gazdasági, sem szociális problémákkal.
Egyetlen dolgot tartott fontosnak: isten uralmát hirdetni. Természetesen ebből következik az
élet minden problémájának megoldása. Isten teremtéskor megalkotta a világ működésének a
tervét, és minden, ami ettől a tervtől eltér a rossz, és megnyomorítja az ember életét a földön.
Ebben a megalkotott rendben a mindenek uralkodója az Isten, s ez nem is lehetett másként,
hiszen ehhez természet feletti erő kell, s mindenre kiterjedően ez csak az Istenben van meg.
Jézus igazi hitről, és örvendező engedelmességről beszél, ami az Isten uralmának az ember
általi elfogadása. Nem kényszerűségből, hanem örömmel, így lehet az ember boldog ezen a
világon. S életének ezt a fő célját semmi más kincsre nem cserélheti fel, mert ez kudarcot
jelent az ember boldogságának. S ki az, aki nem keresi a boldogságot már ezen a világon is.
47
I 2015.3.17.
KKT! Egy százados kéri Jézust, hogy gyógyítsa meg szenvedő szolgáját. Jézus azt
mondja, megyek és meggyógyítom. S ekkor olyan szavak következnek, amelyeket
valószínűleg igazán még egyikünk sem tudott kimondani: nem vagyok méltó, hogy bejöjj
hozzám, elég, ha egy szót szólsz.
47
I 2014.11.6.
Majdnem minden Istenszülő ünnepen ezt az evangéliumi történetet olvassuk fel Szent
Lukács evangéliumából, de talán ez a mai ünnep az, amelyikhez a leginkább illik Jézus
találkozása Lázár nővéreivel. Az egyik testvér sürög-forog, szolgál, a másik pedig leül Jézus
lábaihoz, és hallgatja, ahogy Jézus az élet igéiről beszél.
47
I 2014.10.31.
KKT! Jézus egész életében arra törekedett, hogy megtanítson bennünket arra, hogy hogyan
kell felhasználni az Isten által adott lehetőségeket, magát az életet, hogy végül százszoros
termést hozva eljussunk az örök életre. Ma is erről beszél. Az ember lelkének a
termékenységéről, meg a Sátánról, a kiordító oroszlánként körbejár és azt lesi, hogy hogyan
akadályozhatja meg, hogy a termés beérhessen.
45
I 2014.11.24.
K.KT! Jézus ma megint olyan dolgot művel, ami nem igazán illik bele a normális emberi
logikába. Már megint rendkívülit tesz. Amikor Jézus átvonul Jerikón, mint általában, itt is
nagy tömeg verődött össze és kísérte őt. Ebben a tömegben bizonyára sok rendes, erkölcsileg
fedhetetlen ember volt, de Jézus mégsem ezek közül választja ki, akinél megszáll, hanem egy
olyan embert választ, akit mindenki megvet és utál.
45
I 2015.3.24.
KKT! Minden olyan emberi kapcsolat, amely beleszámít emberi életünk örömének és
kedélyállapotának a minőségébe –mindenképpen valamilyen szeretetkapcsolatra támaszkodik.
Valaki komolyabb szabályok nélkül éli az életét, s tervezés nélkül azokat a
szeretetkapcsolatokat használja ki, amelyeket útjába sodor az élet. Valaki előre bölcsen
gondolkodva válogatja meg kapcsolatait, s bölcsen mérlegeli azt is, hogy ez a kapcsolat
számára milyen és mennyi áldozatot ér meg. Talán sokszor a keresztény ember is előre tervez,
szem előtt tartja, hogy Krisztus mit mond a szeretetről, s ezt is bekalkulálva, okosan szeret,
talán néha azt is megpróbálja szeretni, akit nincs kedve.
45
I 2014.11.25.
Krisztus viselkedése teljesen egyértelmű a jók és a rosszak elválasztásában. Ez a
természetesség mindenképpen azt jelenti, hogy az embernek reális lehetősége van arra, hogy
az Isten Országába kerüljön, vagy a pokolba jusson.
Nyilván egy héttel a nagyböjt kezdete előtt azért állítja ezt a képet elénk az egyház,
hogy mindenki úgy szabja át a cselekedeteit, hogy reális esélye legyen arra, hogy hozzá is így
szóljon majd Jézus, gyere Atyám áldottja, vedd birtokba a világ kezdete óta neked készített
országot.
44
I 2015.3.20.
KKT! Gyakran foglalkoztat bennünket a kérdés, hogy tehetnénk szert egy kissé boldogabb
életre, s t hogyan szerezhetnénk meg a teanagyobb boldogságot, az üdvösséget. Azért kell a
sokszor gondolkodnunk, mert állandóan hibákat követünk el ,s tudjuk, hogy gyöngeségeink
vádolni fognak bennünket azon a napon, amikor számot kell majd adnunk életünkről annak,
akitől kaptuk ezt az életet. Nos mai evangéliumban nagyon egyszerű és szabatos választ
kapunk erre a kérdésre: üdvösséged a te kezedben van, bocsáss meg tehát, és akkor te is
bocsánatot nyersz majd azon a napon. Amikor megbocsátasz valakinek, akkor abban a
pillanatban megnyílik számodra az örök élet.
44
I 2014.11.7.
Kivételes nap. Páratlan, mert alig történik meg velünk az, hogy egy napon belül jelenjen
meg nekünk a legnagyobb boldogság és a legnagyobb fájdalom. Talán azzal lehetne érzékeltetni,
hogy egy napon megszületik a gyermekünk, s néhány óra múlva meghal. Ma ez történik velünk.
Az örök isteni elhatározás az ember boldogságának megteremtését tűzte ki célul. Amit Isten
elhatároz, azt semmi sem tudja végérvényesen megakadályozni. Mi jelentősen késleltettük a
boldogságot, hiszen súlyos bűnök elkövetésével boldogtalanságot hoztunk életünkbe, Ádámtól a
mai napig.
43
I 2015.2.19.
KT! Azt hiszem, mindnyájan egyetértünk abban, hogy az otthon, a család a keresztény élet első és
legfontosabb területe. Itt alkalmazzuk a mindennapi életre a keresztény életelveinket. Egészen bizonyos,
hogy az otthon, a család az, ami első világszemléletünket alakítja, formálja, és nem, pedig az iskola és
nem is az egyház. Dosztojevszkij mondatja el Zoszima sztareccel a Karamazov testvérekben: "Az, aki jó
emlékekre emlékezhet vissza gyermekkorából, az egy egész életre megmenekült." Az a csodás
erőfeszítés melyet napjainkban tesznek iskoláinkban a hitoktatásért, vallásos nevelésért, semmit sem fog
érni, ha nem gyökerezik a családi életben. Meg kell tehát néznünk, hogy mit kell tennünk a Nagyböjt
sikere érdekében ebben az otthonban és az otthonon kívül.
43
I 2014.12.1.
Dosztojevszkij: Az, aki jó emlékekre emlékezhet vissza gyermekkorából,
az egy életre megmenekült. Nagyon fontos erőfeszítés az iskolai hitoktatás, de
nem sok eredménye van, ha nem gyökerezik a családok életében.
Tehát valamit otthon is kell tenni.
Számtalan dolog alakítható, de egyik legmeghatározóbb a zaj. Tv, rádió.
Hírek. Nem kell elmennünk otthonról, hogy kint legyünk a világban. A Tv
behozza a világ zaját. E miatt átalakult az egyedül élő ember élete is, de főként
átalakult a családok élete is.
42
I 2014.10.31.
Két történet, de csak egyetlen és ugyanazt az igazságot hirdeti: Jézus Krisztus az Úr!
Élet, betegség és halál ura. Mind a két Jézushoz járuló személy úgy közelített Jézushoz, hogy
leborult előtte. Igaz, az asszonyt ehhez le kellett „leplezni”, de ő is leborult. Mi is így
közelítünk, megvalljuk, hogy Jézus az Úr, és legalább lélekben leborulunk és meghajtjuk
fejünket.
41
I 2015.3.25.
Mint önmagadat! Ahhoz, hogy másokat szeretni tudjunk, először önmagunkat kell
elfogadni. Ez nem önzőség. Sok nehézség, betegség, magányosság, küszködés van személyes
életünkben. Csak akkor tudjuk magunkat szeretni, elfogadni, ha tudjuk, hogy Isten is elfogad
bennünket olyannak, amilyenek vagyunk.
Mások felé csak úgy irányulhat, ha Isten helyezem kettőnk közé. Isten mindkettőnkért
áldozatot hoz. Jézus a másikért is szenvedett. Ha Isten nélkül szemlélek egy tőlem különböző
embert, akkor az első érzés gyakran a megvetés. Ha Istent, mint szemüveget helyezem a
látásmódomba, akkor meg tudom bocsátani a másik ember másságát.
41
I 2015.3.10.
Kivételes nap. Páratlan, mert alig történik meg velünk az, hogy egy napon
belül jelenjen meg nekünk a legnagyobb boldogság és a legnagyobb fájdalom.
Talán azzal lehetne érzékeltetni, hogy egy napon megszületik a gyermekünk, s
néhány óra múlva meghal. Ma ez történik velünk. Az örök isteni elhatározás az
ember boldogságának megteremtését tűzte ki célul. Amit Isten elhatároz, azt
semmi sem tudja végérvényesen megakadályozni. Mi jelentősen késleltettük a
boldogságot, hiszen súlyos bűnök elkövetésével boldogtalanságot hoztunk
életünkbe, Ádámtól a mai napig.
40
I 2015.3.25.
KKT! KGY! Hallottunk egy gazdáról, aki szolgáinak átadta vagyonát mielőtt idegenbe
ment volna. Ez a történet nagyon is rólunk szól. Rólunk, akik most kapjuk meg a gazda
vagyonát, a talentumokat, hogy azokkal okosan gazdálkodva igazi gazdag termést tudjunk
bemutatni, amikor majd visszajön a gazda.
Amikor az Isten megteremtette ezt a világot, akkor azt egészben, az embernek adta. Mint ez a
gazda. Nem csak egy részét osztotta ki vagyonának, hanem az egészet. Mert megbízott
szolgáiban. Megbízik bennünk az Isten, amikor az egész világot nekünk adja. Nekünk
válaszolnunk kell erre a bizalomra, s ezt úgy tehetjük meg, ha az Isten elgondolása szerint
folytatjuk, és befejezzük azt a teremtést, amit az Isten átadott nekünk. Készre kell alkotnunk a
világot, érett gyümölcsöket kell bemutatni az Istennek, amikor majd visszajön. Ebben a
tanévben ez a dolgunk, hogy mind az iskolában, mind a hittanórákon megtanuljuk, hogy mit
kell tennünk ahhoz, hogy valóban igazi gyümölcsöt teremjünk az Isten számára.
40
I 2015.3.10.
Azt gondolom egyáltalán nem véletlenül áll ott a feltámadási ünnep
harmadik napján előttünk ez a megjelenés, s ez a két tanítvány.
Nagyon is hasonlítunk ezekre a lógó orrú tanítványokra, akik mennek
Emmauszba. Valószínűleg fontos dolguk nem akadt ott, talán mindegy is lett
volna, hogy éppen hová mennek, csak minél messzebb Jeruzsálemtől, a csalódás
és a megszégyenülés helyétől. Ha nem is tudják, hogy lássanak hozzá, de
mindenképpen úgy gondolják, hogy vissza kell térniük ahhoz az életformához,
amit néhány esztendővel azelőtt elhagytak. A néhány lelkesítő év után persze
nem volt kedvük hozzá. S mindez csak azért járhatott a fejükben, mert azt
gondolták amit mi: Vége van. Ha egy kicsit másként is, de ezt gondolták.
40
I 2014.11.25.
Az evangéliumnak ez a részlete nagyon lényeges dolgot mond számunkra. De
elsősorban nem a meghalásról, nem az ítéletről, nem az üdvözülésről, hanem mindenekelőtt
az életről. Ezt azért mondom, mert Krisztus se az igazakat, se a bűnösöket nem kérdezi
meggyőződésükről, vagy a szertartásokon való részvételükről, csak arról, hogy mennyire
voltak emberségesek.? Ez azért van így, mert aki Krisztus miatt emberséges, annak
természetes igénye lesz az Isteni Liturgiákhoz való ragaszkodás, de aki ott van a
szertartásokon, az nem biztos, hogy ebből fakadóan emberséges is lesz.
40
I 2015.4.10.
KKT! Leginkább a kamaszok gyűlölik, ha pórul járnak valamiben, s ilyenkor a szemükre
vetik: Én megmondtam előre.. Non szeretném Jézust ilyen unszimpatikus szerepbe állítani, de
az emberségünk megmérettetésekor hiába hivatkoznánk tudatlanságra, mert Jézus tényleg
mindent megmondott előre.
Próbálkozó keresztény életünk kísérője az állandóan visszatérő kérdés: Mit kell tennem?
Sokszor tán azért nem tudunk, mert amit az Isten lelkiismeretünk szavain keresztüt tanácsol,
az nem nagyon szimpatikus. Ezért gyakran megkérdezzük újra, hátha másodjára vagy
harmadjára valami mást, tetszetősebben válaszol nekünk az Ur. Jézus azonban nem
változtatgatja ízlésünk szerint az élet igazságait. Ő ma is ugyanazt válaszolja: Úgy bánjatok az
emberekkel, ahogy akarjátok, hogy veletek bánjanak.
Anthony De Mello: A csend szava: Esztelenség 163. old.
40
I 2014.10.31.
KKT! Ha egy ember egy ismeretlen földrajzi területen akar keresztül jutni, nagyon
megkönnyül a dolga, ha már előtte járt ott valaki. Valaki, aki sikeresen jutott keresztül.
Valaki, akinek még látszanak a lábnyomai, s így mint egy ösvény, jelzi azt az utat, amin ha
halad a követője, minden bizonnyal szerencsésen ő is megérkezik.
40
I 2015.3.19.
KKT! Jézus a választott három tanítvánnyal a Tábor hegyéről jön. A gyönyörűségnek, a
szépségnek, a boldogságnak a hegyéről. Nem arról van ott szó, hogy csak a három tanítvány
szeretett volna ott maradni. Jézusnak épp úqy nagyon jó volt ott len ni, ott, ahol non ólálkodik
a gonosz, ahol nem tesz ártatlan gyermekeket az elviselhetetlen betegségek
megbilincseltjeivé. Annak a világnak a szépsége, ahonnan Jézus most visszatér, nagyon eltér
attól a világtól, ahová most visszatér, ahol azonnal találkozik a meghatározó erővel, a
Sátánnal. De mégis visszatér, s a tanítványokat is visszahozza, mert sötétségnek szüksége van
a fényre
40
I 2015.3.23.
KKT! Úgy érzem, azzal kell kezdenem, amivel a szakasz ma befejeződik: Jézus a
tanítványaira nézett s azt látta, hogy ezeknek a földi embereknek kevés az ereje, az akarata, az
embersége ahhoz, hogy megszerezze magának az őrök élet boldogságát. Az Isten, he továbbra
is szeretni akarja ezt az emberiséget, akkor megint csak le kell győznie a megromlott
rendetlenséget, mert csak úgy szabadulhatunk, meg ha az Isten ingyen megadja ezt nekünk.
Így viszont van lehetőség, mert ami embernek lehetetlen, az Istennek lehetséges.
Persze ha erre apellálva, az Isten ingyen adott kegyelmére építve nem teszünk semmit az
életünkért, akkor azt hiszem hiába is, számítanánk az Isten nagyvonalúságára.
40
I 2015.3.9.
KKT' Amikor ennyire felfokozott életet él az emberiség, mint napjainkban, s amikor az
egész életben maradási kérdés alapjául egy versenyszellemiség szolgál, akkor arra döbben rá az életet
komolyan vizsgáló ember, hogy van egy újonnan létrehozott bűne ennek a világnak. Egy olyan bűn, amit
ma már szinte senki sem tekint megbocsáthatónak, s ez a sikertelenség.
39
I 2014.11.11.
Ha valaki egyszer utcai járás-kelésünk közben odajönne hozzánk, s azt
mondaná: Kérj valamit, s én megadom neked - talán még magunk is
meglepődnénk adott válaszainkon. S ha egyszer magával Jézussal találnánk
szembe magunkat? Azzal, aki ég és föld Ura, aki mindent megadhat? - Jézus ma
személyesen, elénk állva megszólít bennünket: Mit kívánsz, mit tegyek neked?
39
I 2014.10.31.
KKT! Ki tudja, hogy hányadszor életünkben hallgatjuk ezt az evangéliumi
példabeszédet. Úgy érezzük, hogy hallgatjuk és meg is értjük. Jézus maga is világosan
megmagyarázza. Tán fölösleges is újra meghallgatni és elidőzni fölötte. Már másnak is el
tudnánk mondani. – Csak akkor mondhatnánk, hogy fölösleges, ha életünket úgy élnénk, hogy
abban az Isten Igéje lenne a meghatározó. – S miközben éppen unottan halljuk újra az iménti
szavakat, Jézus nekünk szegezi egyetlen elrejtett mai kérdését: Te milyen szívvel hallgatod
Isten Igéjét, mely Hozzád szól?
38
I 2014.11.25.
K T! Egy embernek két fia volt. A fiatalabbik azt követeli Atyjától, hogy azonnal adja ki a jussát
az örökségből. Ez a mondat számunkra csak a történet kezdetét jelenti, de ha megállunk ennél a
mondatnál, és megnézzük mit is jelentenek a szavak, megborzadunk. Atyám add ki... Ez azt jelenti, hogy
Atyám, add ki nekem itt és most, ami mindenképpen az enyém lenne, ha meghalnál. A magam életét
akarom élni, te utamba állsz. Nem tudok várni, amíg meghalsz, mert akkor már túl idős leszek ahhoz,
hogy élvezni tudjam, amit a jólét és a szabadság hozhat nekem. Légy hát halott! Számomra többé nem
létezel. Felnőtt vagyok és nincs szükségem apára. A szabadság az, amit akarok. Halj meg és engedj
utamra. Ez a bűn, a fiatalabbik fiú, és a mi bűnünk lényege. Mert mi is így beszélünk az Atyához.
Nyájasan, de naiv kegyetlenséggel, amikor titkon azt követeljük tőle, hogy adja meg mindazt, amit
adhat: életet, egészséget, testi erőt, szellemi tudást és tündöklést, a szükségesnél egy kicsit több anyagi
jólétet. S amikor ezt az Isten felkínálja, azonnal elvesszük tőle, hogy elherdáljuk, és róla, az
adományozóról teljesen megfeledkezzünk. Ugyanazt a lelki gyilkosságot követjük el az Isten és az
emberek iránt, mint ez a tékozlónak nevezett fiú. Miután elvettük az Istentől és az emberektől amit adni
tudtak nekünk, akkor hátat fordítunk nekik és elhagyjuk. Ez a bűn, a szeretet meggyilkolása.
38
I 2014.10.31.
Reinkarnáció. A világban sokan hiszik, „vallásos” meggyőződéssel, hogy az ember
visszatér újra és újra a földi életbe. Indiai vallások. Semmit sem szabad tenni a sorsunk ellen,
mert ennek büntetése, hogy újra meg kell élni a szenvedésekkel teli életet. A sors elleni
semmittevés az oka az indiai emberek nyomorúságos életének. A vallás ilyen torzulása lehet
emberellenes is. Nyilván nem Istentől való ez a fajta „vallásosság”.
38
I 2014.11.24.
Még ha kereszténységgel próbálkozó emberek is vagyunk, azért be kell vallanunk, hogy
akármi1yen feszült figyelemmel várjuk életünk során a Krisztussal való ta1álkozásnak a magasztos
pillanatait, várakozásunk ellenére is mindig váratlanul lep meg bennünket az Úr. Zakeus, ha nem is
várakozott, de ezekben a pillanatokban, amikor elvonult e1őtte Jézus, mindenképpen legalább most
vágyakozott arra, hogy lássa ezt az embert. S vágyakozása ellenére is bizonyosan, nagyon meglepődött
amikor Jézus föl tekintett a fára, s azt mondta: "ma a te házadban kell megszállnom!"
37
I 2014.11.25.
Két ember ment a templomba imádkozni, s az egyik inkább megigazultan ment haza, mint a
másik. Látunk az evangéliumokban alakokat, akik a templomhoz kötődnek és megigazulásuknak ez a
záloga
*Simeon. A szentlélek szavára a templomba megy, és ott találkozik Jézussal. Ezzel beteljesül
az élete, megigazultan tér haza, boldogan várja a halált, a teljes együttlétet az Istennel. Tehát aki a
szentlélek szavára enged a lelkiismeretében felmerülő hívásra, a ma is megigazul.
36
I 2015.4.10.
KKT! KGy! Ez a mai evangéliumi történet egy nagyon- nagyon szomorú nénit mutat
be nekünk. Szomorúságának nem is csak egy oka van, hanem mindjárt kettő is. Az egyik,
hogy özvegy, a másik, hogy elvesztette egyetlen fiét. Ez az asszony először elvesztette azt az
embert, a férjét, akit fiatal éveiben annyira megszeretett, hogy miatta elhagyva apját, anyját,
elköltözött a szülői háztól, csak hagy vele élhesse az életet, röviden fogalmazva; férjhez ment
hozzá. Iszonyatos nagy fájdalom lehetett ennek az asszonynak, hogy a férje meghalt.
36
I 2015.2.18.
KKT! Senkinek nagyobb vágy nem kell, hogy legyen annál, hogy Jézusnak egyszer
ugyanaz legyen a véleménye róla, mint Natánaelről. Nézzétek, egy igaz izraelita! Ez azt
jelenti, hogy Natánael le tudja magáról vetkőzni a fölösleges, embert-torzító, tulajdonságokat,
mint Jézus maga is megjegyzi, nincs benne semmi kétszínűség. Natánael megtalálta önmagát,
minden bizonnyal sok áldozatba, önfaragásba került, hogy valóban hű legyen önmagához,
hogy ne „játsza meg magát”.
36
I 2014.10.31.
Esztelen! - mondja ma Jézus a „világ okosára”, aki a csűrökbe gyűjtött vagyonában
látta biztosítva a jövendő életének a nyugalmát. Ma már a legtöbben nem csűrökbe, vagy nem
csak csűrökbe gyűjtögetünk, hanem bankokban, széfekben, letéti jegyekben és részvényekben
is, és nem a terményeket tekintjük vagyonnak, hanem sokkal inkább a pénzt. Mindezektől
függetlenül a lényeg ma is pont ugyanaz, mint ebben a Jézusi példázatban.
36
I 2015.3.25.
Úgy gondolom, hogy egy embernek csak nagyon kevés olyan barátja, vagy rokona
vagy, akinek miden fenntartás, vagy viszonzás elvárása nélkül tud adni valamit. Főként, ha
valami jelentős dologról, például nagy pénzösszegről van szó. Az ember így tud adni,
mondjuk a gyerekének, néha még a testvérének, vagy a kedvesének. Ha rajtuk kívül valaki
másnak segítünk, akkor bizonyára eljön, azaz idő, amikor elvárjuk, hogy most ő is segítsen
rajtunk. Vagy ha nem is szorulunk rá a segítségre, akkor is gyakran megesik, hogy
elszámoltatjuk őt. Egy munkahely vezetője mindenképpen elszámoltatja dolgozóját a neki
adott segítségről, kölcsönről, vagy a rábízott vagyonról.
35
I 2015.3.17.
A mai evangéliumi olvasmány gyakran értetlenséget vált ki. Mit jelent ez? Miért olyan bonyolult
minden? És mit fejeznek ki ennek az elbeszélésnek a különböző eseményei? Az elbeszélés ugyanis
határos' a példázattal, mert a közvetlen jelentőségén kívül, ami a két szerencsétlen ember életében
megmentést jelentett, mások tudatában visszautasítást ébreszt, éppen azok miatt a sajátosságok és
vonások miatt, amelyek értetlenséget váltanak ki.
35
I 2014.10.31.
KKT! Látunk egy embert, aki annyira a gonosz hatása alatt él, hogy kiveti magából a
közösség, illetve kiveti önmagát. Láncokkal és bilincsekkel próbálja féken tartani, de nem
sikerül. Ma ugyanígy próbál küzdeni a világ a Sátán ellen. Erőszakkal, börtönnel, fegyverrel,
kiközösítéssel, haraggal.. Ez nem lehet út!
35
I 2015.3.11.
KKT! Hajlamosak vagyunk úgy hallgatni Krisztus temetésének és feltámadásának a
történetét, mintha egy tőlünk független zajló eseményt emlegetne fel az evangélista. Pedig
mint minden történet az evangéliumokban, — ez is egy kicsit rólunk szól, s mindenképpen
nekünk. Ez nem csupán egy történelmi beszámoló.
Ez az Arimateai József egy egészen különleges ember, annak el lenére, hagy nem is látszik
kiemelkedő tettnek, amit tesz Jézussal z evangélista csak ágy mellékesen, jegyzi meg, hogy
József agy olyan előkelő tanácsos volt, aki maga is várta az Isten országát. Ha egyetértett
volna a főtanács életével, ha nem se volna még a tanítványoknál is világosabban, hogy
Krisztusban valóban elérkezett az Isten országa, akkor semmit sem tett volna, és semmi képen
non kockáztatta volna a tanácsosok között betöltött előkelő pozícióját.
35
I 2015.2.19.
KKT! Nem születik véletlenül a földre, s nem alakulnak véletlenül életünk dolgai. Az
Isten állandóan jeleket helyez az életünkbe. És mi vizsgáljuk ezeket a jeleket. Vizsgáljuk
családunk és barátaink vagy ismerősein körében történő betegségeket, gyógyulásokat, életeket
és halálokat. Tán az egész életünket ezzel a vizsgálódással töltjük, csak éppen arról
feledkezünk meg, hogy a vizsgálódáson túl a saját életünkre vonatkoztassuk ezeket a fölismert
isteni működéseket.
34
I 2014.11.1.
KKT! A szakasz nem idézi, de tudnunk kell, hogy Jézus akkor mondja el ezt a
példabeszédet a nagy lakomáról, amikor egy ember Jézus asztaltársaságában megjegyezte:
Boldog, aki asztalhoz ülhet Isten országában. Ezt azonban nem a vágyakozás mondatja ezzel
az emberrel, hisz ez már talán elég is lenne, egy igazi vágyódás, hisz abból tettek is fakadnak.
Nem a vágy, hanem a magabiztosság, a törvénytudók magabiztossága, az a tudat, hogy
nyílván részesednek az üdvösségből, hiszen betartják a törvényeket. Az Isten azonban nem
rideg törvény, ezért Jézusnak szót kellett emelnie a hamis biztonságtudat ellen. Számukra, és
a mai törvényeket mustrálgatók számára rettenetes kijelentés: Senki sem ül asztalhoz a
hivatalosak közül.
34
I 2015.4.10.
KKT! Legyetek hát irgalmasok, mint a ti Atyátok is irgalmas fejezi be Jézus újabb tanítását a
szeretetről. Jézus többször is felszólít bennünket az irgalomra tanításai során, mégis ki az aki
el meri mondani magáról, hogy igen én megtartom az Úr e kérését, s valóban irgalmas
vagyok. Tudjuk, hogy irgalmasnak kell lennünk, mert mások erre ugyanúgy rászorulnak, mint
sokszor mi magunk, de az adott helyzetekben ez valahogy mindig elhomályosul bennünk. Aki
bennünket nem szeret, azt mi sem szeretjük. És ezt általában jogosnak is tartjuk, hisz a másik
a hibás, mert nem szeret minket, holott nem is szolgáltunk rá erre.
33
I 2014.11.25.
KKT! Nagyböjtre való előkészületünk harmadik vasárnapján a tékozló fiúról szóló
példabeszédet hallottuk. Ebben a példabeszédben, és a belőle táplálkozó utrenyei és vecsernyei énekekben
a bűnbánat úgy nyilatkozik meg számunkra, mint az egyes ember visszatérése a száműzetésből.
Két fiú közül a fiatalabbik kikéri az örökség neki járó részét. Ezzel egyben visszautasítja apjának
addigi gondoskodását, védelmezését és irányítói tekintélyét. S amikor megkapja az örökséget, távoli
országba megy, s ott könnyelműjen elfecsérelt" amit atyjától kapott. Nyilvánvaló, hogy Jézus azért
mondja ezt a példázatot, és az egyház is azért olvassa ma fel, hogy mi is végigjárhassuk azt az utat, ami
visszavezet az atyai házba. Meg kell találnunk ebben a példabeszédben, és a mi életünkben egyaránt azt
az emberi állapotot, aminek felismerése segíthet nekünk a visszatérésben.
32
I 2015.3.25.
Szerest Uradat teljes szívedből. Lelkedből. Elmédből.
(Elöljáróban: aki az Istent szereti, annak természetes erénye az is, hogy a másik embert
is szereti. Akármilyen is az a másik. E nélkül a másik ember szeretete nélkül minden
hazugság, amit Istennek akarunk bemutatni a szeretet terén. Ezért a második törvény, amely
Jézusi megfogalmazásban hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat mint önmagadat. Ez a kettő
így együtt szeretet. Egyik sincs meg a másik nélkül.) Azt hiszem, hogy mindenki tudja, hogy
a szív elsősorban az érzelmek helye az emberben. Mindenki tapasztalta már, hogy amikor
valami hirtelen nagy öröm, vagy hirtelen valami nagy bánat, vagy félelmet okozó dolog
jelenik meg az életünkben, akkor a szívünk reagál elsőként heved dobogással. Így szeret és
így gyűlöl is egy ember. Minden esetre a szív nem marad ki az érzelmekből. Amikor Istent
szeretjük, akkor ebben a szeretetben igenis helye van az érzelmeknek. Olyan az igazi Isten
szeretet, hogy az rendre megdobogtatja az ember szívét. Ha valaki ezt sosem érzi, az csak
kényszerből van ott az Isten oldalán, vagy nincs elég bátorsága, hogy elhagyja Őt. Nem
számít, ha érzelgősnek tartanak. Rosszabb a keményszívűség.
32
I 2015.3.10.
A Nagypéntek és a Húsvét között van egy nap, ez a mai, ez a Nagy szombat,
aminek nem könnyű megtalálni az értelmét. Jézus már nincs és még nincs az élőkkel.
Már nincs és még nincs. Mit ér így az élet? Azért nem érezzük jól magunkat ezen
a napon, mert Isten nélkül nem lehet boldog az ember. Szükséges ez a nap ennek a
megértése miatt. Szükséges ez a nap, hogy igazán értsük és örülni tudjunk a Holnapnak,
amikor újra velünk lesz az Isten A keresztelkedők öröme ma mindannyiunk öröme,
mert amikor egy ember megérti ennek a napnak a lehetetlen értelmét, s amikor a
holnapi nap öröme miatt összeköti életét Krisztussal, akkor a mi életünk
összekötöttségéről is emlékezünk, és sóvárgó boldogságvágyunkkal előkészítjük
magunkat az Úr érkezésére. Rendbe tesszük lámpásainkat, hogy készen álljunk és
határtalan legyen bennünk a Találkozás öröme.
31
I 2014.11.24.
KKT! A keresztény ember élete jó esetben nagyrészt azzal telik, hogy fölismervén életében az
Isten és ember által elfogadhatatlan tetteket, megpróbál valahogyan változtatni, lehetőleg javítani saját
életén. Ha ezt a változást valamilyen külső mozgató próbálja elérni egy ember életében, akkor terhessé,
nem kívánatossá és unszimpatikussá válhat az egész, s lehat, hogy látszat szerint van némi változás, de
ez nem felszabadító örömforrás, pusztán a rákerőltetett életszabályokhoz való kényszeredett igazodás. (+
pl. család vagy egyház)
31
I 2014.11.25.
KI! Ma ismét példabeszédet mond nekünk Jézus, hogy megismertesse magát velünk, ás hogy
ráébresszen mindnyájunkat arra, hogy mennyire másként szemléli az isten a dolgokat ás
eseményeket mint mi emberek.
Azt hiszem, ha le akarjuk vonni a tanulságokat a történetből, akkor azzal kell kezdenünk,
hogy megnézzük, mit tud az egyik szereplő az Istenről, más mit tud a másik.
31
I 2015.4.10.
Nagyon megszoktuk már, hogy hogyan működik a világ körülöttünk. Ahhoz is
hozzászoktunk, hogy az emberek hogyan viszonyulnak egymáshoz. Tudjuk, hogy ebben sok
hiba van, nem is nagyon tetszik, hogy így van, de azért megszoktuk. Egyszer az egyik segít,
máskor a másik. Előbb az egyik ad, később a másik visszaad. A hozzászokás miatt már-már
azt gondolja néha az ember, hogy ez így van rendjén. Ezek a viszonyok azonban akkor is
működnek, ha egyetlen keresztény ember sem él a földön. Vajon fölösleges lenne a
kereszténység? Kellett ennek a világnak egyáltalán az, hogy Jézus eljöjjön, tanítson minket
élni és meghaljon a kereszten?
31
I 2014.11.26.
- Nagyon sokat kell ügyeskednünk, hogy eredményes életet éljünk a földön. Könnyen
azt hihetjük: ügyeskedésünknek, erőfeszítéseinknek köszönhetjük, hogy életben vagyunk.
Biológiai táplálékunk a világ. Testünk a világból épül. Ami a világból épül, az a világé
lesz egyszer újra, sőt végig az. Ha á1ltálmár ravatal mellett, tudod, hogy az ember nem ennyi.
Nem is embernek, halottnak nevezzük.
Ádám bűne: azt hitte, hogy tápláléka, a világ magában hordozza az életet.
31
I 2015.3.30.
Kedves testvérek! Mielőtt ámulva elmerülnénk az Isten Fiának természetet legyőző
csodájának szemléletében, nem szabad szem elől tévesztenünk, hogy itt tulajdonképpen a
meghívás a célja ennek az eseménynek. Az Isten azokban a napokban is, és ma is úgy hívja
meg az embereket az Ő követésére, hogy ajándékokat osztogat. Annak a megválasztása, hogy
kit és hogyan ajándékoz meg, teljesen az ajándékozó szuverén joga. Bizonyára nagyon sok
más halász is dolgozott azon a napon a Genezáreti tavon, talán jobbak és tanultabbak is, de
senki sem szólhat bele a megajándékozásba.
30
I 2015.3.9.
KKT! Mostanában többször is arra kényszerültem, hogy azzal kezdjem; be kell látnunk, hogy
az az élet amit mi itt emberként élünk, s amit mi egyre inkább emberhez méltóvá, boldoggá akarunk
tenni, - ez az élet egészen más alapokon nyugszik, s egész más törvényszerűségek alapján működik, mint
azt az emberek nagy többsége első látásra gondolja. s ma sem tehetek mást, mint hogy arra buzdítsak
mindenkit, szánjon időt az élet urának megismerésére; s változtassa meg a világról és a saját életéről
való gondolkodást, mert a vágyott békességet nem lehet a világ által kíná1t széles úton elérni, de lehet a
Krisztus által kitaposott keskeny ösvényen.
30
I 2015.3.9.
Tévedés lenne azt gondolni, hogy Jézus apostolai tökéletes emberek
lettek a Krisztusi meghívás pillanatától. Nekik is nagyon hosszú utat kellett
megtenniük, míg kiérdemelték a „szent” előnevet. Erről tanúskodik a mai
evangéliumi szakasz is. Láttuk, ahogy a Zebedeus fiak „protekciót” kérnek
Jézustól, ezzel akarván biztosítani maguknak a mennyek országában a
legjobbnak vélt helyeket. Jézus félig megmosolyogva őket, félig szomorúan újra
elmagyarázza, hogy abban az országban nem ilyenféle törtetéssel kell a
polgárságot megszerezni. - De lássuk előbb, ami fontosabb: milyen lelki
közegben kezdenek elsőbbségért versengeni ezek az értetlen tanítványok.
30
I 2014.11.6.
Testvérek! Olyan világban élünk, amikor mindenféle ügynökök keresnek fel bennünket, s megpróbálnak
rábeszéléssel rávenni arra, hogy fogadjuk el az ő eszméit, csatlakozzunk az ő pártjához, az ő
vállalkozásához vagy éppen vallási közösségéhez. Az ügynökök ilyenkor, - mint a pártok a választási
kampányokban - sok mindent ígérnek. Kevesebb munka, több bér, s abból fakadó jobb élet. Amikor
Krisztus akar megnyerni bennünket arra, hogy vele járjunk közös úton, akkor ő nem használ efféle
reklámfogásokat. Sőt, épp ellentétesnek tűnik amit mond: Aki utánam akar jönni, az tagadja meg magát,
vegye fel keresztjét, és kövessen engem!
30
I 2015.3.17.
Félelmetes látvány és esemény lehetett amint egy gonosz lélektől
megszállott sertéskonda rohan egy meredek lejtőn lefelé, hogy aztán a vízbe
veszítse magát. Minket ma akkor érhet el az evangélium feszültsége, ha
felismerünk valamiféle párhuzamot a fulladás felé rohanó sertéskonda, s a föld
emberisége között, amelyről olyan gyakran hallani ma azt a véleményt, hogy a
vesztébe rohan. Meg kellene állni. Mit kell tenni?...
Ez a mai evangélium elég jól érzékelhetően feltárja a lehetséges
alternatívákat. Világos szempontokat ad ahhoz, hogy megvizsgáljuk magunkat,
esetleg környezetünket, hogy megszállottak vagyunk e vagy megtisztultak. A
megszállottság és a megtisztultság jegyei is benne vannak a történetben.
29
I 2015.3.23.
Azt hiszem azzal kell kezdenem, amivel ennek a vasárnapnak az
evangéliumi szakasza befejeződik: Jézus a tanítványaira nézett, s azt látta, hogy
ezeknek a földi embereknek kevés az ereje, az akarata, az embersége ahhoz,
hogy megszerezzék maguknak az örök élet boldogságát. Isten, ha továbbra is
szeretni akarja ezt az emberiséget, akkor megint csak le kell győznie a
megromlott emberiséget, mert csak úgy szabadulhatunk meg, ha az Isten ingyen
megadja ezt nekünk. Így viszont van lehetőség, mert ami embernek lehetetlen,
az Istennek lehetséges.
29
I 2014.10.31.
KKT! Nem kétséges, anyánk méhében örökkévalóságra fogantunk. Végtelen életünk
első szakasza a földi élet, melynek a végén a megelőző földi lét minőségétől függetlenül
mindnyájunk osztályrésze lesz a halál. A halál mint belépés a végtelenbe.
27
I 2014.10.31.
KKT! Nem ritka hogy, Jézus tanításában a földi javakkal foglalkozik. Az ember ezek nélkül
nem tud teljes értékű életet élni, legfeljebb csak olyat, mint a szegény Lázár élt. Ezért nem
véletlenül, nagyon fontos hogy, az ember milyen viszonyban van az ajándékba kapott, vagy
megszerzett anyagi javaival. A mai evangéliumban már azt látjuk, hogy mit eredményez az
ember számára, ha helytelenül bánik azzal, ami az övé
27
I 2014.11.6.
Minden zarándoklat konkrét cél felé történik. Nem
céltalan bolyongás. A cél a keresztény zarándoklatban
mindig Krisztus. Akkor is Ő, ha Márián keresztül
keressük. A konkrét cél: Találkozni Krisztussal. Krisztus
életében van egy ünnep, amit erről nevez el az egyház:
Találkozás ünnepe. Simeonnal találkozik a templomban.
Ez a találkozás nekünk is megszabja a lelkületet, amire
egy ilyen virrasztásnál is szükség van ahhoz, hogy a
találkozás megtörténjen. Ez Simeon lelkülete: Várakozás
és vágyakozás. Zakeusnak egy egyszeri vágyakozás is elég
volt, hogy Krisztussal találkozzon. Neked is elég lehet ez a
mostani vágyakozás.
24
I 2014.10.31.
KKT! Azt hiszem, a világirodalomnak ez az első leírása a tobzódó gazdaság és az éhező
szegénység egymás mellé állításáról, - a szegények érdekéből. S ez a Krisztusi példázat az
egyház szociális öröksége, ennek a példázatnak a szemüvegén kell újra és újra
megvizsgálnunk a lelkiismeretünket, hogy valóban elégséges módon törődünk az
emberiségnek a nélkülöző részével.
23
I 2014.11.26.
KKT! A világ nem tudja önmagát létrehozni. Így nem tehet mást, mint, hogy
megpróbálja úgy átalakítani létrehozójának, az Istennek a rendelkezéseit, hogy az egyre
kényelmesebb legyen, s egyre kevesebb erőfeszítést jelentsen. A világ még azt is elhiszi
gyakran, hogy ez az egyetlen járható út az öröm felé. S azért hiszi el, mert, nagyon messzire
sodródott a Forrástól, s a világ fejedelme azt hitet el velünk, amit akar. A küzdelem, ami
megmutathatná a másik járható utat, ami visszavisz a forrás közelébe, nagyon nehéznek tűnik,
s egyre kevesebb embernek kívánatos.
23
I 2014.10.31.
KKT! Kétségtelen, hogy Jézusban egy magasabbrendű szellem jelent meg ebben a
világban, aki valamiféle csodálatos fölénnyel megy el a világ dolgai mellett, amelyeket mások
sokra értékelnek. Az ő szemléletének sarokköve ebben a mondatában fogható meg: „mit
használ az embernek, ha az egész világot megszerzi is, de a lelke kárát vallja.” Ugyanakkor
meghamisítanánk tanítását, ha nem tennénk azonnal hozzá, hogy azt is tanítja: a világnak ez a
látszólagos aláértékelése, egy nagyobb kincs megtalálását teszi lehetővé. Tehát a többiért, a
nagyobb jóért történik az élet kockáztatása. A nagyobb örömért a kisebb öröm feloldozása.
23
I 2015.3.20.
Gyakran foglalkoztat bennünket a kérdés, hogyan tehetnénk szert egy
kissé boldogabb életre, s főként az, hogyan szerezhetnénk meg a legnagyobb
boldogságot, az üdvösséget. Azért vagyunk kénytelenek ezen gyakran
töprengeni, mert állandóan hibákat követünk el, s tudjuk, hogy gyöngeségeink
vádolni fognak bennünket azon a napon, amikor számot kell majd adnunk
életünkről annak, akitől az életet kaptuk. - Nos a mai evangéliumi történetben
nagyon egyszerű és szabatos választ kapunk erre a kérdésre; üdvösséged a te
kezedben van, bocsáss meg tehát, és akkor te is bocsánatot nyersz majd azon a
bizonyos napon. Amikor újra és újra megbocsátást gyakorolsz, megannyiszor
szélesebbre nyílik előtted az üdvösség kapuja. Ezekkel a megbocsátásokkal
tudod egyedül ellensúlyozni azokat a hibákat és bűnöket, amelyeket saját életed
és üdvösséged ellen rendre elkövetsz.
23
I 2014.11.6.
Mindannyiunk számára különleges nap ez a mai, hiszen azért gyűltünk össze, hogy
veled örvendezzünk papi életed elindulásakor, s hogy a te Istentől jövő meghívásod kapcsán
veled együtt vizsgáljuk életünket azon az úton, amelyen veled mint Isten emberével együtt
haladunk immár.
23
I 2014.11.11.
KT! Sokszor éled bennünk újra a vágy; látni szeretnénk Jézust. De akadályoztatva vagyunk. A
jerikói vak Jézussal egy történelmi korban élt, mégis akadályozva volt. Mások mondták neki, hogy Jézus
jár arra, s ez e1ég volt neki. Ez volt hitének a1apja. Mások mondták nekünk is. Aposto1ok, utódok, és
tanúságtevők. Mert ilyen emberek is vannak, ma is, és nem mindenki hazug csavargó. A kérdés, aminek
pozitív megválaszo1ása gyógyúltá tehet minket. Hiszünk-e a tanúskodóknak, s általuk hiszünk-e; Jézus
Krisztusnak?
23
I 2015.3.17.
KKT! Amikor az első néhány sorát olvassuk ennek az evangéliumnak, s amikor megjelenik ez a
két ördögtől megszállott ember lelki szemeink előtt, akkor valami nagy részvétet érzünk, vagy részvét
helyett legalább sajnálatot. Ártatlannak érezzük őket, olyannak, aki talán nem sokkal azelőtt normális
emberi életet éltek, olyat, mint azok, akik mostanában kerülik őket, akik félnek tőlük, mert életükön
nyilvánvalóvá vált, hogy a Sátán uralkodik bennük.
22
I 2015.3.10.
40 napig húsvét után tanítványaival volt Krisztus.
Elítélték, de még mindig nem adta fel. Nem kényszerítette
zsidókat, de lehetővé tette, ha akarják megtalálják.
22
I 2015.4.10.
Azt hiszen, hogy ha a mai evangélium első mondatát alapos végiggondoljuk, akkor hamar rá
fogunk döbbenni, hogy a legeslegjobban Krisztus ismer minket, embereket, s ebből fakadóan
az is igaz, hogy ő az embereknek, azaz nekünk a legjobb tanítónk. Mert hát egy hagyományos
iskolában is az a legjobb tanító, az tud a legtöbb mindent megtanítani egy emberrel, aki
nagyon jól ismerve tanítványát, tudja, hogy milyen feladatokat kell neki adni.
22
I 2015.3.30.
Kedvetlenség. Ez az első dolog ami a történet elejéről eszembe jut. A halászok egész
éjjel próbálkoztak, hátha sikerül, de nem sikerült. A hálókat mosták, mert az eszközöket meg
kell becsülni, hiszen valamiből élni kell, tehát másnap is próbálkozni kell. A hajókra azt
mondja az evangélista: Vesztegel. Tehát semmi hasznosat vagy értelmeset nem csinál.
Egyszerűen fenntartja és dobálja a víz. Nem ül benne ember, a veszteglés egyenlő az élettelen
létezéssel.
21
I 2014.10.31.
KKT! Nem ritka hogy, Jézus tanításában a földi javakkal foglalkozik. Az ember ezek nélkül
nem tud teljes értékű életet élni, legfeljebb csak olyat, mint a szegény Lázár élt. Ezért nem
véletlenül, nagyon fontos hogy, az ember milyen viszonyban van az ajándékba kapott, vagy
megszerzett anyagi javaival. A mai evangéliumban már azt látjuk, hogy mit eredményez az
ember számára, ha helytelenül bánik azzal, ami az övé
20
I 2014.11.6.
Mögöttünk van egy hét amikor az volt a feladatunk, hogy az énekek és imádságok
hullámhosszán összehangolódjunk a különböző felekezetű emberekkel.
20
I 2015.3.30.
KKT! Saját életünkön, s a minket körülvevő világ minden egyes dolgán számtalanszor
megtapasztaljuk, hogy ebben a földi létezésben bizony minden nagyon múlandó. Az ember
egy-egy műve sokszor nagyon sokáig fönnáll, de semmit nem tud az ember alkotni ami
örökké létezik. Egy ilyen világban élő ember azonban mindenképpen vágyik arra, hogy
alkosson, vagy legalább a saját életéből alakítson valami olyat, ami mindörökre megmarad.
Erre pedig egyedül az Örök Isten kegyelméből képes valaki. S mivel a világ mulandó, ereje
semmis a kegyelemmel szemben, még akkor is igaz ez, ha a világ a legnagyobb erővel lép is
fel, vagy a legnagyobb szerencsétlenséget is okozza. Krisztusban tisztelhetjük azt az embert,
aki nem ijedt meg, s nem hátrált meg e világ egyetlen hatalmától sem. S Jézus erre
mindenképpen meg akarta tanítani miden tanítványát is. Mert bizalom, s az élet Urára való
ráhagyatkozás nélkül, csak egy kudarcra ítélt eredménytelen próbálkozás a mi életünk. Aki
Krisztusban van, az csak bizakodó lehet, s ebből származik néhány alapelv.
19
I 2015.4.10.
KKT! Nagyon megszoktuk már, hogyan működik a világ. Az emberek hogyan
viszonyulnak egymáshoz. Egyszer az egyik segít, majd a másik. Egyik ad, majd a mási
visszaad. Már azt hisszük ez így van rendjén. Ezek azonban akkor is működnek, ha egyetlen
keresztény ember sem él a földön. Fölösleges lenne a kereszténység? Jézus minden tanítása?
Jézus azt akarja, hogy jobb legyen a világ. Hogy az ember is jobb legyen, s ez által
tökéletes boldogságban részesüljünk. Ma azt mondja, hogy ezek a viszonyulások ma nem
hozzák meg. Valami több kell. Egy ember, a világ csak akkor lesz jobb, ha nem adják vissza a
jótettet, a segítséget. Egyébként egy szinten marad a világ. Nem halad sehová. Ahhoz, hogy
értékelhető jótetteink legyenek, nekünk keresnünk kellene azokat az alkalmakat, amikor úgy
segíthetünk valakin, hogy az nem tudja visszasegíteni nekünk. Így új érték, valóban többlet jó
születik a világon, így előrébb jutunk valamivel.
18
I 2014.10.31.
Az egyházi esztendő augusztusban ér véget, és szeptemberben kezdődik az új. Az az
év kezdődik újra, amelyben ismét hozzálátunk, hogy sorra megünnepeljük a megváltásunk
legfontosabb eseményeit, azokat az eseményeket, amelyeket Isten, s az ő egyszülött Fia Jézus
tett értünk, emberekért. Ezeknek az eseményeknek a végén ott van augusztusnak, mint évet
záró hónapnak a legnagyobb ünnepe, az úrszínváltozás napja. Amikor Jézus néhány
kiválasztott tanítványának megmutatja azt a nagy boldogságot, azt a dicsőséget, amit az ember
egy Istenhez igazodó élet gyümölcséül elnyerhet a földi élet végeztével.
17
I 2014.11.6.
Kedves oltártestvérem Zsolt, Krisztusban kedves testvérek! Olyan világban élünk, amikor mindenféle
ügynökök keresnek fel bennünket, s megpróbálnak rábeszéléssel rávenni arra, hogy fogadjuk el az ő eszméit,
csatlakozzunk az ő pártjához, az ő vállalkozásához vagy éppen vallási közösségéhez. Az ügynökök ilyenkor, -
mint a pártok a választási kampányokban - sok mindent ígérnek. Kevesebb munka, több bér, s abból fakadó
jobb élet. Amikor Krisztus életed egy titokzatos pillanatában megkeresett Téged, hogy járj vele közös úton, -
bizonyos vagyok benne -, akkor ő nem használt efféle reklámfogásokat. Sőt, épp ellentétesnek tűnő
dolgokat mondott, épp úgy ahogy a mai evangéliumi szakaszban hallottuk: Aki utánam akar jönni, az tagadja
meg magát, vegye fel keresztjét, és kövessen engem!
17
I 2014.11.6.
Amikor megszületik egy gyermek, sokan csak kérdéseket tesznek fel: Vajon ki lesz ez a
gyermek? Bizonyára nem tudták ezt Árkád szülei sem, de arra biztosan nem gondoltak, hogy
egy olyan kiváló embere lesz ő a Mindenség Urának, hogy messze földön híres lesz, s még
halála után sok évvel is az ő nagyszerűségéről fognak beszélni.
17
I 2015.3.10.
Kivételes nap. Páratlan, mert alig történik meg velünk az, hogy egy napon
belül jelenjen meg nekünk a legnagyobb boldogság és a legnagyobb fájdalom.
Talán azzal lehetne érzékeltetni, hogy egy napon megszületik a gyermekünk, s
néhány óra múlva meghal. Ma ez történik velünk. Az örök isteni elhatározás az
ember boldogságának megteremtését tűzte ki célul. Amit Isten elhatároz, azt
semmi sem tudja végérvényesen megakadályozni. Mi jelentősen késleltettük a
boldogságot, hiszen súlyos bűnök elkövetésével boldogtalanságot hoztunk
életünkbe, Ádámtól a mai napig.
16
I 2015.3.17.
KKT! Az iménti evangéliumban láttuk, hogy Jézus szembetalálja magát elsőszámú ellenségével,
a gonosszal, aki megszállva tart két embert. Láttuk, ahogy Jézus megszabadítja ezt a két embert a gonosz
lélektől, látjuk győzelmét, s hogy hogyan válik tisztává a két megszállott ember. A kérdés, hogy mi köze
van ehhez a mi mai életünknek, mi közünk van nekünk ma a sátánhoz, kell-e tudomást venni róla és kell
e tennünk valamit a gonosz ellen.
Egyes teológusok és filozófusok, akik megkísérelték megfogalmazni és megmagyarázni a rossz
létezését a mai világban, hiányként magyarázták azt, vagyis úgy, hogy a rossz, az a jónak a hiánya.
Példaként a sötétséghez hasonlították, ami nem más, mint a fénynek a hiánya, s amit a világosság meg
jelenése meg szüntet.
16
I 2015.3.17.
K.K.T! A mai evangéliumban többek között azt is megláthatjuk, hogy Jézus idejében is hasonlóképpen
bántak a szerencsétlen, emberi szempontból „nem normális” emberekkel, mint ma. Két embert ismerünk
meg, akinek értelme elhomályosult, megtébolyultak. Éppen ezért eltávoztak, el kellett távozniuk az
emberek közül, éppen olyan környezetbe, ahol a külső élettelenség hasonló volt benső élettelenségükkel.
Sírboltokban, tisztátalan helyen tanyáztak. Körülöttük emberi település van, amely az életük
rettenetességére elutasítással reagált.
És íme ma közelükbe elhalad Jézus, és ezek az emberek akaratlanul is fölteszik neki a kérdést: Mi
közünk hozzád? Mi az ami közted és köztünk közös? És az emberek, akik maguk közül kitaszították a
megszállottakat, ezekben a kérdésekben saját igazságosságukat látták igazolódni, és valószínűleg meg is
jegyezték Jézus felé: Látod Krisztust?! Ezek olyan emberek, akik felismerik benned az Istent, de
tagadják azt, hogy bennük és benned van valami közös. Ezek megtagadnak téged! Ugye igazunk volt
amikor kiűztük őket magunk közül?
15
I 2015.3.17.
KKT! Félelmetes látvány és esemény lehetett amint egy gonosz lélektől megszállott
sertéskonda rohan egy meredek lejtőn lefelé, hogy aztán a vízbe veszítse magát. Minket ma
akkor érhet el az evangélium feszültsége, ha felismerünk valamiféle párhuzamot a fulladás
felé rohanó sertéskonda, s a föld emberisége között, amelyről olyan gyakran hallani ma azt a
véleményt, hogy a vesztébe rohan. Meg kellene állni. Mit kell tenni?...
Ez a mai evangélium elég jól érzékelhetően feltárja a lehetséges alternatívákat.
Világos szempontot ad ahhoz, hogy megvizsgáljuk magunkat, esetleg környezetünket, hogy
megszállottak vagyunk-e vagy megtisztultak. A megszállottság és a megtisztultság jegyei is
benne vannak a történetben.
15
I 2014.11.11.
KKT! Ha valaki egyszer utcai járás-kelésünk közben oda jönne hozzánk, s azt mondaná, hogy kérj
valamit, - s én megadom, - talán még magunk is meglepődnénk adott válaszainkon. S ha egyszer
magával Krisztussal ta1á1nánk szemben magunkat? Azzal ki ég és föld Ura, aki mindent megadhat? -
Jézus ma személyesen elénk állva megszólít minket.: Mit kívánsz, mit tegyek neked?
15
I 2014.10.31.
Esztelen! - mondja ma Jézus a „világ okosára”, aki a csűrökbe gyűjtött vagyonában
látta biztosítva a jövendő életének a nyugalmát. Ma már a legtöbben nem csűrökbe, vagy nem
csak csűrökbe gyűjtögetünk, hanem bankokban, széfekben, letéti jegyekben és részvényekben
is, és nem a terményeket tekintjük vagyonnak, hanem sokkal inkább a pénzt. Mindezektől
függetlenül a lényeg ma is pont ugyanaz, mint ebben a Jézusi példázatban.
14
I 2015.3.9.
KT.KGY! Tévedés lenne azt képzelnünk, hogy Krisztus apostolai hiba és bűn nélküli emberek voltak.
Nekik is nagyon hosszú utat kellett megtenniük, míg kiérdemelték a szent előnevet. Erről tanúskodik a mai
evangéliumi szakasz is. Láttuk amint Zebedeus fiai odamennek Jézushoz, és -mai nyelven szólva- protekciót
kérnek tőle, ezzel akarván biztosítani maguknak a mennyek országában a legjobbnak vélt helyeket. Ha
meggondoljuk, annyi bizonyos, hogy szinte minden ember törekszik valamiféle elsőségre. Szeretnénk minél
magasabb beosztásúak lenni a munkahelyeinken, vonatra szállva szeretne mindenki az ablak melletti székre ülni a
jobb kilátás miatt, a mozi pénztáraknál is-sokszor hallhatjuk, hogy kérek egy jegyet valami jó helyre, vagy játék
közben is gyakran elhangzik; én kezdek, én vagyok az első.
14
I 2014.11.6.
Kedves János, kedves testvérek! Mindannyiunk számára különleges nap ez a mai,
hiszen azért jöttünk össze két ország különböző szegleteiből, hogy veled örvendezzünk papi
életed elindulásakor, s hogy a te Istentől jövő meghívásod kapcsán veled együtt megvizsgáljuk
életünk állapotát azon az úton, amelyen veled mint Isten emberével együtt haladunk immár.
14
I 2014.11.3.
Olyan gyakran Beszél Jézus a gazdagságról, az anyagi javakról, s olyan gyakran állítja
ezt elénk az egyház, hogy ebből a gyakoriságból csak arra tudok következtetni, hogy nagyon
szorosan összefügg Krisztus-követésünk és üdvösségünk azzal, hogy milyen szerepet játszik
életünkben az, amit birtokolunk ebből az anyagi világból. - Mivel az evangéliumról,
életünket meghatározó Isteni rendelésről van szó, nem tehetjük meg, hogy felszínesen mérjük
csak össze életünket a hallott tanítással. Minden esetben mélyebbre kell eveznünk, nehogy
hanyagul elmenvén a figyelmeztetések mellett - sokat veszítsünk. Ezt inkább csak azért
mondom, mert amikor ma azt halljuk Jézustól, hogy a gazdagságot akadályként említi az Isten
országával szemben, akkor azt hiszem hajlamosak vagyunk legyinteni, s talán egy kissé
cinikusan és egy kissé sajnálkozva azt mondani, hogy számomra ez a figyelmeztetés - talán
azzal is megtoldva hogy sajnos - nem aktuális. Jézus ezt a gazdag ifjúnak mondja, én nem
vagyok gazdag, tehát figyeljenek rá a gazdagok.
0
I 2014.11.6.
Kedves Laci, kedves testvérek! Mindannyiunk számára különleges nap ez a mai,
hiszen azért jöttünk össze az ország különböző szegleteiből, hogy veled örvendezzünk papi
életed elindulásakor, s hogy a te Istentől jövő meghívásod kapcsán veled együtt megvizsgáljuk
életünk állapotát azon az úton, amelyen veled mint Isten emberével együtt haladunk immár.
0
