Hát te is itt hagysz bennünket, annyi kedves ismerős, barát után? Szeretteink mind elmennek és mennek, s mikor tízen, húszan, százan vannak már ott fent, akkor mi is elmegyünk utánuk egyszer. Talán nem is soká, hiszen a zsoltáros szerint az élet annyi, mint „egy éjszakai őrizet”, ami elmúlik egy éjjel, s az éjjeli őr egyszer csak azt veszi észre, hogy már virrad, és elérkezik a szabadulás ideje. 1. A szabadulás jött el Marika néni számára. Mert hiszen 88 éves volt, és sokkal többen már nem reménykedhetett. Többször láttam őt dolgozni, amint a krumli bokrokra hajolt és harcolt a bogarak ellen és védte az életet. Azok viszont támadtak százszámra. Nagy éhes szájukat kitátották, ha 20-at megfogott, jött helyette másik 20. De ő nem adta fel. Lehetetlen, hogy a pusztulás győzzön az élet felett, vélekedett ő, s ez volt a szent meggyőződése, s vékony, törékeny alakja délibábként lebegett a tűző napfényben. El-elesett egy-egy indában vagy megszédült, öregesen, hiszen annyi fizikai ereje volt, hogy egy jó erős szél is felboríthatta. De felállt és ment tovább, igazolva: „küzdelem az ember élete a földön” vagy Az Ember tragédiájának bölcs szavait: „Ember küzdj és bízva bízzál.”