Csendesen, szinte észrevétlen eltávozott körünkből N testvérünk. 1. Az édesanyák egyébként is észrevétlen tesznek sok jót. Észrevétlen élnek családjuk javára. Mint ahogy a Nap is ott van az égen mindenkor, télen és nyáron és meleget áraszt felénk akkor is, amikor felhős az ég, épp így az édesanyák is a család meleget árasztó napjaként ragyognak életünknek égboltján. Mire eljön az ideje, újra meg újra az asztalra kerül a gőzölgő étel, újra és újra rend és tisztaság vesz körül bennünket. S még a nagyocska, tizenéves gyerek is azt kérdezi: „Ki takar be engem, édesanyám?”- mert még nekik is jólesik egy búcsú-puszi, egy kis simogatás a mamától, egy-egy utolsó jó szó.