Egykor VI. Pál pápa, még milánói érsek korában húsvétkor ünnepi beszédet tartott. Zsúfolásig megtelt a hatalmas, Borómei Károlyról elnevezett bazilika. Természetesen a feltámadásról beszélt, ami a hitetlenedő világban nem is olyan könnyű dolog. Ám olyan csodálatraméltó volt a beszéd jellege és módja, hogy a legegyszerűbb hívek is közelebb húzódtak - lélekben- a szószékhez, s nagy figyelemmel kísérték beszédét.