A tudós pap könyvtárában százával álltak a könyvek. Kisebbek, nagyobbak, tudományosak, lelki élet könyvei. De nem össze-vissza, hanem szépen sorba rakva az egyes tudományágak, na meg nagyság szerint is. Rendben díszelegtek. Betért hozzá egy börtönviselt ember, nagy hitetlen, kételkedő. „Honnan ez a rend?” Kérdezte a tudós. Maga készítette. Dehogyis, ellenkezett amaz, ez csak úgy magától lett. Persze! Szólt a fegyenc. Az érthetetlen lenne. Igenis, érthetetlen lenne, mert ahol rend van, ott értelmes rendező is van. Ahol pedig célszerűség van, ott valaki kitűzte a célt. Ott célkitűző is van.