1908-ban óriási földrengés tört ki Szicília szigetén és teljesen elpusztította Messinát, a sziget városát. 60000 ember pusztult el: férfi és nő, gyermek és öreg. Agyonzúzva, halálra éhezve mások, vagy összeégve feküdtek utakon, romok alatt. Már az 1500-as években egyeteme volt ennek a szép városnak, s most meg minden tönkrement és a pusztulás lett az úr. Hogyan tehetett ilyet az Isten? Kérdezte nem kevés gúnnyal az egyik hitellenes lap. Hogyan volt képes ártatlanokat és bűnösöket, fiatalokat és öregeket olyan hirtelen, ilyen szörnyű halállal elpusztítani? Hogy egyeztethető össze a természeti katasztrófa egy szerető, gondviselő Istenbe vetett hittel, kérdezte az újságíró és az óta is mások. Isten, ha te gondviselőm vagy, miért sújtasz ennyire? Miért adsz nekem ennyi szenvedést, ennyire tenger kínt? Sóhajtanak fel sokan a sorscsapások alatt. Miért próbálsz meg ennyire, miért bocsátasz a világra járványokat, háborúkat, aszályt és vízáradásokat? A mi Istenünk gondviselő Isten. Honnan van tehát a fizikai rossz, és honnan az erkölcsi rossz, a bűn? Miért?