Roppant nagy a gyász: elment a szorgalmas asszony, az édesanyátok. 1. Az ő kezébe futottak össze a szálak, és úgy érezte, hogy személy szerint felelős mindegyiktekért, sorsotokért. Nem csak addig, amíg gyermekek voltatok, s ő nevelt titeket és gondoskodott rólatok. S nem csak addig, amíg iskolába jártatok, és ő szinte tolt benneteket az iskolai lehetőségek kihasználása, az érvényesülés felé, hogy biztos állásotok legyen, és helyetek az életben. Azt éreztem, hogy a falusi élet bizonytalanná vált, és szegényes, sok munkával jár, és ezért jobb, ha elmennek a gyerekek a magasabb életszínvonal és jobb munkalehetőséget kínáló városi élet irányába.