Vajon miért jajgatnak a harangok olyan bánatosan a mai napon? Miért olyan bús és szomorú az ének? Mert közeli barátjuk halt meg itt, a harangok gyakori megszólaltatója, aki egy fél évszázadon át húzta a harangkötelet télen és nyáron, dermesztő hidegben és rekkenő hőségben rendületlen. Aki ezzel a dallal, a harang szavával köszöntötte a nagy ünnepeket: húsvétokat, karácsonyokat, pünkösdöket. Aki egy egész falura való népet búcsúztatott el így. S most a harangok neki szólnak, érte szólnak. Benne van ebben a muzsikában a hálájuk, köszönetük a fél évszázadra nyúló szolgálatért. És egyben a mi köszönetünket is tolmácsolják. Sok ismerősnek, barátnak, a hívek közösségének háláját és köszönetét.