K. T.! Az első áldozati oltártól évszázadokon, évezredeken át süvít egy hang, amely annyira elátkozott, hogy sohasem hallgat el. Ez a Káin hangja, és mit mond ez a hang? Egyre csak a megátalkodottak jelszavát sziszegi: ”nincs bánat!”- A bűnáradat hullámaiból kél ez fel, dacosan, szitkozódva, átkozódva emeli hangját Isten felé: nincs bánat! – Ezek ugyan a Megváltóról semmit sem tudtak - sokan közülük – de látod, amott egy fa ága letört Júdás alatt, s összetörten, megalázva, megsemmisülve a földre zuhan: még sincs bánat!—Azt mondhatnád, hogy Júdás még nem látta megfeszítve Jézusát, a két lator azonban látta és az egyiknél még sincs bánat! Százak és százak élnek azóta is a bűn mámorában, akiknél szintén nincs bánat! – Oh, nem mintha nem ismernék bűneinket! Ismerik és nevetnek rajta. De ez a nevetés hamarosan sírásra fordulhat.