1.) Vajon mi a hit? Egy pap utazott a vonaton és a kamasz fiataloknak feltűnt, és gúnyolódni kezdtek vele. Eleinte csak sugdolóztak egymás közt, majd jókat nevettek. Aztán felbátorodtak, és az egyik félhangosan azt kérdezte barátjától: „Te, mondd csak! Ugye, hinni annyit jelent, mint nem tudni? Hiszel te valamiben?” Erre viszont a pap is megszólal, mert látszott, hogy neki címezték a mondanivalót. Fiatalember! Mi a keresztneve? Mi köze az én nevemhez? Kérdezett vissza amaz. Csak úgy kérdezem, hogy hogyan szólítja az édesanyja. Józsefnek, válaszolta az. Mit akar vele? Valóban Józsefnek hívják? Igen! És honnan tudja ezt? Be van írva az anyakönyvbe. Látta ön az anyakönyvet? Nem, de az anyám elmondta, hogy így diktálták be. És elhiszi az édesanyjának? Hiszen azt mondta, hogy hinni annyit jelent, mint nem tudni. Ön tehát akkor ezt nem tudja, hanem csak hiszi. De igen, tudom is, mert az anyám nem csap be, és ő pontosan tudja, így én is tudom. S így ez a hívés tudást jelent. No látja, mi is pontosan így vagyunk ezzel. A mi hitünk is éppígy tudást jelent, mert az Isten nyilatkoztatta ki nekünk, amit hinnünk kell, Ő pedig jól tudja, és nem akar becsapni bennünket.