Hirtelen távozott körünkből. Pár hete még a templomban volt és áldozott. Azután mégis összeomlott, s el kell mennie. Fájdalmas mindnyájunknak, mert közösségünkhöz tartozott. Egy kenyérrel és borral táplálkoztunk vele: Jézusunk testével és vérével., s akik egy kenyérből esznek, összetartoznak. Szerettük őt, mert egy atyának vagyunk gyermekei: a Mennyei Atyának. S ő is velünk együtt imádta őt, az egyedül Atyát újra és újra. Mélyen vallásos volt. Szerette a templom benső áhítatát, csendjét, imádságos légkörét, s ha csak tehette eljárt oda. Megjelenésén, viselkedésén érződött ez az Istenhez tartozás, mert csendesnek tűnt, jó szelleműnek. Lehetetlen is az, hogy az ember elrejtse azt, ami bensejében van. Vagyis tetteinkből előbb utóbb felszínre jut a benső énünk. N néni lelkületét pedig formálta és alakította Jézus Krisztus a kegyelmével.