1. Az Erzsébeteket köszöntötte ma az egész ország, s a világ. A mi Erzsébet testvérünk viszont éppen e napon agonizált: haláltusáját vívta, hogy ezzel véget érjen hosszú szenvedése, gyötrelme. S hogy végérvényesen átadja magát a gyilkos kórnak, amely felemésztette az utolsó csepp életerejét is. Amely kimerítette, elkoptatta, s csaknem csontvázzá tette. Az Erzsébetek közül ő is a névnapját ünnepelte, amely inkább a szabadulás napjává vált számára, s így még ünnep is lett szenvedéssel teli utolsó éveinek fájdalmas napjai között.