Sok embernek az a vágya, hogy legalább ilyenkor, karácsonykor, nyugalomban élhessen. De nem egyszer, ez a romantikusan átszellemített ünnepet megrontja, kiüresíti a világ keménységének, sőt brutalitásának valósága. Így a karácsonyi öröm csakhamar összetörik. – Hiszen most is: tegnap még teljes szívvel örvendeztünk és ünnepeltük Jézus születését majd közeli hozzátartozóit, ma pedig már első vértanújának, István diakónusnak kijózanító halálhírének vagyunk tanúi. – Azért kijózanító ez a hír, mert eszünkbe juttatja Jézus tanítását: „Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak” – Ez a halál tehát félreérthetetlenül mutat rá emberi életünk feszültségeire. Mint ahogy Jézus is megtapasztalta az emberiességnek minden formáját, egészen az embertelenségig. Mert voltak jó lelkek, akik enni adtak, vizet adtak neki és szállást kínáltak, majd kendővel törölték véres homlokát és kitartottak mellette a végsőkig, s követték Őt. De az embertelenségnek minden formáját is megtapasztalta. Így járnak mindazok, akik Őt követik az útján: semmitől sem kíméltetnek meg. Mert nem különb a tanítvány Mesterénél!”