Ez a történet tele van félelemmel. Azzal a félelemmel, ami minden ember életében megjelenik valamilyen módon. Valaki attól fél, hogy beteg lesz, vagy meghal, vagy nem lesz meg a megélhetése, vagy nem lesz munkája, vagy nem tud megfelelni a családnak, vagy a közösségnek, aki elvárásokat támaszt felé…stb. Életünk meghatározója a félelem. Ma is úgy élünk, hogy bennünk dolgozik az elöljáróktól való félelem. Egyházi elöljáróktól nem annyira, hiszen az egyháznak a középkorban meglévő, világot és emberi életeket meghatározó tekintélye nagymértékben megváltozott. Vannak viszont a világi elöljárók, munkahelyi vezetők, nemzeti vezetők, akik hatalommal rendelkeznek felettünk, s a kiszolgáltatott sorban élő ember csak elviselni merészkedik a feje fölött hozott rendelkezéseket. Nem lenne szabad, hogy így legyen egy demokratikus világban, de mégis így van. Lehet, hogy tévedéseink vannak a demokráciáról?