Azt hiszem a világirodalomnak ez az első leírása a tobzódó gazdagság és az éhező szegénység egymás mellé állításáról. S ez a Krisztusi példázat az egyház szociális öröksége is egyben, ennek a példázatnak a tükrében kel újra és újra megvizsgálnunk, a lelkiismeretünket, hogy valóban elégséges módon törődünk e az emberiségnek a nélkülöző részével.