Ebben a történetben minden fontosabb emberi személyiségfajtából megjelenik egy-egy képviselő. Megjelenik mindenek előtt Jézus, a tökéletesség hordozója, megjelenik Zakeus, aki vámosként megvetett. Megvetett azért, mert a vámszedés jogát a római államhatalomtól bérelte, s mivel ennek a bérösszegnek fixen meghatározott ára volt, így a jogos fölött jóval beszedett pénz a saját zsebében gyűlt. Ez megvetettséget eredményez, mert valamelyest kiszolgálja a római elnyomó hatalmat, s peresze állandóan érintkezik a pogányokkal is. És ezeken túl megjelenik az az emberi csoport, akik bírálni merik Jézust, mert egy olyan embernél szállt meg, akiről egyöntetűen azt vallották, hogy bűnös. Aki igazán kilóg a történetből, az nem Zakeus, hanem a bírálók. Csak ők ítélték meg tévesen magukat. Jézus tudta, hogy ő az Isten fia, aki azért jött, hogy megmentse azt az embert, aki már-már elveszett. Zakeus tudta magáról, hogy bűnös, azzá teszi a jogtalanul beszedett haszon, s ennek a helyen önértékelésnek a következménye, hogy Jézus kérése nélkül jóvátételre törekszik. Egyedül a bírálók tévednek magukról, mert azt gondolják, hogy ők a helyesen élő szentéletűek, ezért ha Jézus lenne a megígért messiás, akkor náluk szállna meg, nem pedig egy bűnösnél.