Sokszor lehet arról beszélni, hogy Isten hozzálát a világban az üdvözítő munkájához. Mégis ma van az igazi kezdet, amikor Isten az első olyan csodát teszi, ami már egyértelműen arról tanúskodik, hogy Isten elindítja az üdvösség művét. Azzal, hogy a Fiú anyját, amikor ő megfogan anyjának, Annának a méhében, akkor megóvja az áteredő bűntől. A dolog nagysága abban van, hogy Ádám és Éva közös bűne óta nem született, vagy nem fogant olyan ember, akire nem szállt volna az az ősszülők vétke. Ma azt látjuk, hogy Isten beavatkozik a világ rendjébe. Ezt nevezzük csodának. Nekem ez sokat jelent. Leginkább azt, hogy lehet sok a bűn, lehet sok a meg nem értés, vagy a teher az ember életében, de mégis biztonságban élünk. Biztonságban azért, mert Isten amikor a teher már elviselhetetlen lenne az embernek, akkor mindig beavatkozik. És nem próbál meg minket erőnkön felül az Isten.