K T! Egy embernek két fia volt. A fiatalabbik azt követeli Atyjától, hogy azonnal adja ki a jussát az örökségből. Ez a mondat számunkra csak a történet kezdetét jelenti, de ha megállunk ennél a mondatnál, és megnézzük mit is jelentenek a szavak, megborzadunk. Atyám add ki... Ez azt jelenti, hogy Atyám, add ki nekem itt és most, ami mindenképpen az enyém lenne, ha meghalnál. A magam életét akarom élni, te utamba állsz. Nem tudok várni, amíg meghalsz, mert akkor már túl idős leszek ahhoz, hogy élvezni tudjam, amit a jólét és a szabadság hozhat nekem. Légy hát halott! Számomra többé nem létezel. Felnőtt vagyok és nincs szükségem apára. A szabadság az, amit akarok. Halj meg és engedj utamra. Ez a bűn, a fiatalabbik fiú, és a mi bűnünk lényege. Mert mi is így beszélünk az Atyához. Nyájasan, de naiv kegyetlenséggel, amikor titkon azt követeljük tőle, hogy adja meg mindazt, amit adhat: életet, egészséget, testi erőt, szellemi tudást és tündöklést, a szükségesnél egy kicsit több anyagi jólétet. S amikor ezt az Isten felkínálja, azonnal elvesszük tőle, hogy elherdáljuk, és róla, az adományozóról teljesen megfeledkezzünk. Ugyanazt a lelki gyilkosságot követjük el az Isten és az emberek iránt, mint ez a tékozlónak nevezett fiú. Miután elvettük az Istentől és az emberektől amit adni tudtak nekünk, akkor hátat fordítunk nekik és elhagyjuk. Ez a bűn, a szeretet meggyilkolása.