Az első dolog ami nekem az anyaságról eszembe jut, az az alázatosság. Ez az alázat tulajdonképpen nem más, mint az igazság győzelme bennünk. Mert amikor rádöbbenek, és elfogadom, hogy az élet nagy törvényei és igazságai nem tőlem, embertől származnak, hanem örök Isteni rendelés hozta őket létre, akkor vagyok igazán alázatos. Fogalmazhatnám ezt úgy is, hogy fölismerem az Isten keze munkáját az életemben, s az ellen nem tiltakozok, hanem elfogadom. Felnézek Istenre, és felnézek minden egyes emberre, mert mind az ő képének mása, még ha jelentős torzulásokat szenvedett, akkor is ennek a képnek a mása. És az én alázatom az, hogy ennek a másik személynek alá-helyezem saját életem, tehát nem azt várom, hogy az én boldogságomat szolgálja minden és mindenki, hanem én szolgálom mások boldogulását.