Azt gondolom egyáltalán nem véletlenül áll ott a feltámadási ünnep harmadik napján előttünk ez a megjelenés, s ez a két tanítvány. Nagyon is hasonlítunk ezekre a lógó orrú tanítványokra, akik mennek Emmauszba. Valószínűleg fontos dolguk nem akadt ott, talán mindegy is lett volna, hogy éppen hová mennek, csak minél messzebb Jeruzsálemtől, a csalódás és a megszégyenülés helyétől. Ha nem is tudják, hogy lássanak hozzá, de mindenképpen úgy gondolják, hogy vissza kell térniük ahhoz az életformához, amit néhány esztendővel azelőtt elhagytak. A néhány lelkesítő év után persze nem volt kedvük hozzá. S mindez csak azért járhatott a fejükben, mert azt gondolták amit mi: Vége van. Ha egy kicsit másként is, de ezt gondolták.