Szerest Uradat teljes szívedből. Lelkedből. Elmédből. (Elöljáróban: aki az Istent szereti, annak természetes erénye az is, hogy a másik embert is szereti. Akármilyen is az a másik. E nélkül a másik ember szeretete nélkül minden hazugság, amit Istennek akarunk bemutatni a szeretet terén. Ezért a második törvény, amely Jézusi megfogalmazásban hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat mint önmagadat. Ez a kettő így együtt szeretet. Egyik sincs meg a másik nélkül.) Azt hiszem, hogy mindenki tudja, hogy a szív elsősorban az érzelmek helye az emberben. Mindenki tapasztalta már, hogy amikor valami hirtelen nagy öröm, vagy hirtelen valami nagy bánat, vagy félelmet okozó dolog jelenik meg az életünkben, akkor a szívünk reagál elsőként heved dobogással. Így szeret és így gyűlöl is egy ember. Minden esetre a szív nem marad ki az érzelmekből. Amikor Istent szeretjük, akkor ebben a szeretetben igenis helye van az érzelmeknek. Olyan az igazi Isten szeretet, hogy az rendre megdobogtatja az ember szívét. Ha valaki ezt sosem érzi, az csak kényszerből van ott az Isten oldalán, vagy nincs elég bátorsága, hogy elhagyja Őt. Nem számít, ha érzelgősnek tartanak. Rosszabb a keményszívűség.